Kharón - 6. évf. 1-2. sz. (2002. tél-tavasz)

Versek

VALUSKA LÁSZLÓ

Camus-nek
A Közöny első mondatáért

Ma halt meg az anyám.
Nem tegnap.
Tudom (pontosan!).

Ma nincs kérdés,
Csak emlék,
Ami zubogva
Tör a színre.

A lakásban tökéletes
Nyugalom. Nem úgy
A szívben.
Ellentét.

Ma vagy tegnap?
Mindegy.
A lényeg?
Hogy nincsen.

Perpetuum mobile

Anya fekszik.
Nem kíván semmit.
Szuszog.
Majd nem.

Anya-torzó

Csak keresem
A fekvő testet.
A lélek (a lényeg)
Már messze tőlem.
A test közel.

A bordák mozgása
Lassú, kínos tánc. Rángás.
Nézem. Ez nem
Ugyanaz. Vagy mégis.

Hány.
Nézem.

Szikkadt ajkai
Közül vánszorognak
Elő lélektől szakadt
Erőtlen szavak.

Ajka mozog.
Nézem.
Nem értem.
Félek.
Ő is.

Mintha nem is
A saját bőre lenne.
Gonosz tréfából
cserélték ruháját?

Az anyám egy test.

Nézem.

Ikon

Az anyám egy test.

Felismerés (szörnyű)!
Bordákkal, csontokkal.
A pergamen réteg gyűrődik,
mint soha. Arca
torz forma.
Mosolya félelmet kelt
(nem a látvány - az is,
hanem az elmúlás).

Az anyám egy test:
Bordákkal, csontokkal.

Eddig az anyám nem ilyen volt.
Nem voltak csontjai, fény borította.

IKON volt.
Kép és lélek.
Szín és méltóság.
Szent és profán.
Határon mozgott.
Most?

Csont.

Valuska László
egyetemi hallgató
Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK
v.l#KUKAC#freemail.hu