Ez a kötet nem a Sosemvolt Toscana folytatása, hanem a második kötete. Néhány olvasóm különféle folytatásokat képzelt el, például a könyv végére megszületett unoka, Marci életének alakulását, de ezt nem lehet megírni. Most semmiképpen. Marci majd csak 2026-ban lesz 20 éves, sci-fit nem írhatok, értelmetlen is lenne. Engem továbbra is Halász Bódog sorsa, életének utolsó három hónapja foglalkoztatott. Hogy ő mit érez, mit gondol betegsége idején, és az elmenetelre gondolva, miközben az unokája születéséért imádkozik. Ez lett a kötet gerince. Üzenő füzeteknek nevezi el azokat az irkákat, amelyekbe jegyzetel, írogat, üzen a várt unokájának. Elmeséli, mit él meg a haláláig, és átadja mindazt, amit az elődeitől kapott, ami tőlük rá maradt. Bódog különös és különleges figura. Nem szokványhős. Ez az üzeneteiből is kiderül. Kevesen állnak úgy haldoklásuk időszakához, a közelgő meghalásukhoz, ahogy ő. Példaadóan viselkedik, állja a sarat. Természetesen szeretné, ha az unokája megismerhetné őt, a születésekor elveszített nagyapját.

Lídia, Halász Bódog hospice nővér élettársa jegyzetei is helyet kaptak a történetben. Nem akármilyen helyzetbe került: el kell végeznie mindazt, amit hospice nővérként kötelessége, ellátni a teendőit, és közben át kell segítenie a túlpartra élete párját, aki mindaddig szeretne megmaradni, amíg az unokája meg nem születik. Mindezek tetejébe készülnie kell a gyászra, Bódog halálára, és az utána következő időszakra is.

Bódog jegyzeteiből képet kapunk az őseiről, akik között akadtak, akiknek az első, és olyanok is, akiknek a második világháborúból jutott ki. Halász Bódog ’56-ból kapott egy keveset. A Sosemvolt Toscana szerkezete megengedte, hogy ugráljunk az időben. Ez különös hangulatot teremtett. Ez az időben előre és hátra lépdelés a Vár rád Toscanában is tetten érhető. Az üzenő füzet lapjai természetesen időrendben maradtak, de azért játszom az idővel. A családban történtek hol a régmúltba, hol a közelmúltba viszik el az olvasót, de minden követhető.

A Sosemvolt Toscana sikere kötelez. Nem egy kötetet akartam írni, hanem egy Jó könyvet! Tulajdonképpen ezzel lett teljes a történet. Ez a két kötet egy könyv, egy regény. Önmagában is megél. Aki nem olvasta a Sosemvolt Toscanát, és ezzel kezdi, az is elboldogul a történettel. Legföljebb arra sarkallja majd, hogy elolvassa az első kötetet is.

Hiszem, hogy ebben a kötetben is összejön a történet végére a katarzis. Olyan meglepetés vár arra, aki olvasta a Sosemvolt Toscanát, amire álmában sem gondolt. És a tetejébe: CD-melléklet kerül a kötetbe. Ilyen még nem volt! A CD-n hallható szöveg szervesen kötődik a történethez. Ennél többet nem mondhatok el róla. És nagyon kérem az Olvasókat, csak az olvasás befejezése után hallgassák meg! Higgyék el, így lesz teljes a katarzis!