Egy kínai mondást idézek könyvem elején: Ha tudni akarod az utat, azokat kérdezd, akik visszafelé jönnek. Mert én megjártam az utat, és vissza is jöttem.

Gondolkodtam, mit emeljek ki a könyvből. Miközben ezen törtem a fejem, befutott egy levél egyik olvasómtól. Gondoltam az lesz a legjobb, ha ebből idézek, hiszen pontos és lényegre törő a fogalmazás.

Elolvastam a Diagnózis után című könyvet, és nagyon örülök, hogy megszületett. Szeretem a stílusát, a közvetlenségét, okosságát, az őszinteségét. Tetszik, hogy a legriasztóbb tényekről is úgy ír, hogy az ember gyomra nem rándul össze a szorongástól, emberien, barátságosan, mégis kendőzetlenül. Nagyon jó a ritmusa, a dinamikája, egyéni a hangvétele.

Ezt volt a célom és úgy tűnik, sikerült elérni. Köszönöm az olvasómnak, hogy megosztotta velem az érzéseit.

Kiderítik, hogy az ijesztő betegség beléd telepedett. Kimondják, közlik veled. Mi tehetsz? Azt tanácsolom, hogy lapozd fel belső naplódat, készíts magadnak saját használatra, listát azokról az esetekről, amelyek bizonyítják, hogy lakik benned egy mágus, csak hajlamos vagy elfeledkezni róla. Hidd el nekem, hogy van benned egy varázsló! Én már meggyőződtem erről. Persze nem voltam egyedül. Én a bizonyítékon alapuló orvoslás mellett tettem le a voksot, sőt, többet, rájuk bíztam az életemet. Jól döntöttem.

Mindvégig együttműködtem az orvosokkal, segítségül hívtam belső mágusomat, összefogtunk a baj legyőzésére. Itt vagyok, a rákos daganat eltűnt belőlem. Hogyan csináltam? Mi az, ami a tapasztalataimból mások számára is hasznosítható? Ezt nem lehet pár sorban elmondani. Ahhoz el kell olvasni a könyvet.

Azt írja levele végén az olvasóm: Remélem, segítséget jelent azok számára, akik hasonló úton járnak. De azok számára is érdekes és hasznos olvasmány, akik olyan szerencsések, hogy elkerülte őket a betegség, de rokonuk vagy barátjuk szenved tőle, igen tanulságos, elgondolkodtató mindenki számára...