A két világháború közötti időszakban nemcsak hivatalosan nem használhatták helységneveiket a vajdasági magyarok, hanem nyilvánosan (például újságban) sem. Egyedül arra volt lehetőség, hogy magyar szövegben fonetikusan átírják a szerb hivatalos nevet (Pl. Mól, Pancsevó, Petrográd, Rigyica, Szenta, Szrbobrán, Sztára Kanyizsa, Szombor, Szubotica, Szvilojevó stb.) A második világháború után fokozatosan enyhült a kisebbségi nevek használata iránti szigor, a zömmel magyarlakta települések neve magyarul is megjelenhetett az újságban, ha nem nagyon tért el a szerb megnevezéstől (pl. Kanizsa, Palics, Topolya, Szaján, Zenta stb.). A szocialista időszakban politikai egyetértés hiányában csak helyi szinten maradt meg egy-egy nemzetiségi településnév kodifikálásának a lehetősége. A vajdasági magyar helységneveknek egy része nem abban az alakban volt használatos, amelyben annak idején törzskönyvezték. Az 1941-ben adott nevek zöme azért nem maradt fenn, mert annak a lakosságnak (a bukovinai telepeseknek), amelynek a kedvéért adták, mennie kellett. Egyes magyar nevek használatát azért nem engedte a jugoszláv hatalom, mert a szerb névalak történelmi eseményre vagy neves személyre utal. (pl. Szenttamás > Srbobran, Módos > Jaša Tomić, Tiszaszentmiklós > Ostojićevo) A vajdasági magyar nyelvközösség mellőzött egyes neveket, különféle meggondolásból más névalakot vagy nevet használt helyettük (Bácsfeketehegy > Feketics, Bácsgyulafalva > Telecska, Bácskertes > Kupuszina, Bácskossuthfalva > Ómoravica, Kevevára > Kovin, Magyarkanizsa > Kanizsa, Nagykikinda > Kikinda, Óbecse > Becse, Torontáltorda > Torda, Torontálvásárhely > Debelyacsa stb.). (Marković, 1966)

Ezenkívül különleges esetek is akadtak. Például a Zentagunaras név használatára kedvezőtlen hatással van az a körülmény, hogy ez a település hosszabb ideje nem Zentához, hanem Topolyához tartozik, ezért az ott lakók inkább a szerb névnek megfelelő Orahovó névváltozatot részesítik előnyben.

Az MNT által irányított vajdasági helységnévrendezés

A vajdasági magyar helységnevek hivatalos státusának rendezéséhez a közvetlen ösztönzést a 2002 februárjában meghozott szövetségi kisebbségi törvény és Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló határozata adta. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvény 11. szakasza rendelkezik arról, hogy a földrajzi neveket, települések, terek, utcák nevét az ott élő kisebbségek nyelvén, hagyományaik és helyesírása szerint ki kell írni. A 2003. májusában hozott tartományi határozat 6. és 7. szakaszában a nyilvános feliratok és nevek kiírásával foglalkozik. (Kisebbségi törvény 2002, Határozat 2003)

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Nyelvhasználati Bizottsága 2003-ban több ülésén is foglalkozott a vajdasági magyar helységnevek hivatalos alakjának meghatározásával, vagyis a hivatalossá teendő magyar helységnevek kérdésével. Azokat a községeket ölelte fel, amelyekben a magyar nyelv is hivatalos. 2004-ben azokat a vajdasági magyar helységneveket tárgyalta, amelyek olyan községek településeire vonatkoznak, ahol nincsen hivatalos használatban a magyar nyelv. A Nyelvhasználati Bizottság (akkor én is tagja voltam) több alkalommal is tárgyalt a lehetséges megoldásokról, megvitatta a névjavaslatokat. Határozatának a hivatalos lapban való közzététele után az addigi helységnévtáblák módosítása következhetett. Azoknak a helységeknek az esetében erre nem is volt szükség, amelyekben a megfelelő községi alapszabályi rendelkezés értelmében már voltak kétnyelvű helységnévtáblák. Ahol viszont most írták ki először kisebbségi nyelven a település nevét, megtörtént, hogy összefirkálták, lefestették a nevet, vagy megrongálták a táblát. Ilyen jelenségre napjainkban is sor kerül.

A megfelelő községi alapszabályi rendelkezés értelmében egyes településeken már voltak kétnyelvű helységnévtáblák, főleg a Bácskában (Ada, Csantavér, Horgos, Kishegyes, Péterréve, Zenta stb.). A kanizsaiak a magyarság kárára vétettek a nyelvhasználati határozat rendelkezése ellen, amikor a meglevő táblára a korábbi Kanizsa név helyett a jóval hosszabb Magyarkanizsa nevet a szerb névhez viszonyítva sokkal kisebb betűkkel írták fel. Néhány esetben előfordult, hogy az újonnan kitett táblán ismeretlen személyek a magyar nevet lefestették, összefirkálták.  Ez történt például Tiszaszentmiklóson (Ostojićevo). Szenttamáson (Srbobran) az ottani polgármester „Srbobran – Szrbobrán” feliratú táblát állíttatott a település bejáratához, nem fogadva el a hivatalosnak minősített Szenttamás névalakot (azzal az indoklással, hogy a helybelieket „a fasizmusra emlékezteti”). A közvélemény és a televízió nyilvánosságának a nyomására azonban ezt a táblát utóbb mégis a „Srbobran – Szenttamás” feliratú táblára cserélték ki. Arra korábban is akadt példa, hogy lefestették, átírták vagy kicserélték a kétnyelvű helységnévtáblákat. Például Mohol névtábláján ismeretlen személyek hol Mol-ra „javították” a magyar Mohol névalakot, hol a kétnyelvű táblát egynyelvűre cserélték. (Molnár Csikós 2006)

A Földrajzinév-bizottság (FNB) véleményezése

A vajdasági standardizálással 2004/5-ben, 51–55. ülésén a magyarországi Földrajzinév-bizottság is foglalkozott. Javaslataik a helységeknek a magyar nyelvű sajtóban, a földrajzi és a térképészeti kiadványokban használandó elnevezésére irányultak. A FNB az egyes vajdasági települések elnevezéseit tételesen áttekintette, és a következő alapelvek figyelembe vételével tett javaslatot elnevezésükre: a magyarok által is lakott településeknek legyen magyar neve, de a magyar lakosság nélküli települések elnevezését nem kell erőltetni; az 1913-as helységnévtárban szereplő, a Törzskönyvbizottság által elfogadott községnevek lehetőség szerint megőrzendők; minden magyar településnév csak egyszer forduljon elő a Kárpát-medence területén; az újonnan létrejött települések nevének legyen magyar történelmi előzménye, a „költött” nevek kerülendők; a magyar településnevek ne sértsék a helyi lakosság érzékenységét. (2-110. ülés döntései) 

A vajdasági települések zömében az MNT és az FNB névajánlata azonos volt, és megfelelt a monarchiabeli hivatalos névnek. Pl. Bačka Topola – Topolya, Čantavir – Csantavér, Debeljača – Torontálvásárhely, Jazovo – Hódegyháza, Mali Iđoš – Kishegyes stb. Az azonosság néhány olyan esetben is fennállt, amikor a településnek nem volt korábban megállapított magyar hivatalos neve. Pl. Gornji Breg – Felsőhegy, Male Pijace – Kispiac stb. Olykor az FNB teljesen más nevet ajánlott, mint amilyent az MNT megállapított. Pl. Begejci – (Torák > Bégatárnok), Rusko Selo – (Kisorosz > Torontáloroszi) stb. Számos esetben az FNB-nek nem volt javaslata, az MNT viszont meghatározta a hivatalos magyar nevet. Pl. Morović – Marót, Rakovac – Dombó, Stajićevo – Óécska, Vrdnik – Rednek stb. (2-110. ülés döntései) 

Meglevő és új helységnévtáblák

Azok a kétnyelvű névtáblák, amelyeket egy-egy önkormányzat a helységnévrendezés előtt helyezett ki, általában megszokottá váltak és nem estek erőszakos beavatkozás áldozatául. Az újabb névtáblák közül főleg azokat rongálták meg, amelyeken a magyar név teljesen különbözik a többségi nemzet által preferált névtől, illetve amelyek olyan település magyar nevét jelenítik meg, amelynek elenyésző magyar lakossága van.

A 2015–2020-as időszakban több táblarongálás is történt. 2018 nyarán Nagybecskerek község több falvában is lefestették a helységnévtáblákon levő kisebbségi (magyar, szlovák, román) nyelvű feliratokat. Több újonnan kihelyezett helységnévtáblát rongáltak meg: Bocsár (Bočar), Lázárföld (Lazarevo); Óécska (Stajićevo) és Muzslya (Mužlja) tábláját festették le. Ezeken a szerb név csak cirill betűs alakban jelenik meg, a kisebbségi nyelvű névalakok viszont nehezen olvashatók. (Amíg Bácskában …) Bocsár, Lázárföld és Óécska táblájának a megrongálása valószínűleg azért történt, mert nincsen számottevő kisebbségi lakosságuk, Muzslya viszont magyar többségű település volt, de önállósága megszűnt, ma Nagybecskerek város része.

Fehértemplom községben a szerben kívül, mind a magyar, mind a román nyelv hivatalosnak számít, azonban sem a magyaroknak, sem a románoknak a lélekszáma nem éri el a kétszázat. A település névtábláján a közelmúltban a cirill betűs és a latin betűs szerb névalakon kívül a magyar és a román nevét is feltüntették. Ismeretlen elkövetők lefestették a dél-bánáti Fehértemplom (Bela Crkva) névtábláján a magyar nyelvű, a román nyelvű és a latin betűs szerb feliratot, csupán a cirill betűset hagyták meg. (Sosem volt…) Az abszolút többségben levő szerb lakosság számára szokatlan a település nevének a korábbi gyakorlattól eltérően kisebbségi nyelveken, illetve latin betűs alakban való feltüntetése a névtáblán. Nem meglepő, hogy akadt köztük (néhány) olyan személy, aki nemtetszését kézzelfogható módon fejezte ki.

Azzal összhangban, hogy a helységnévtáblákon a feliratot a hivatalos használatban levő kisebbségi nyelveken is fel kell tüntetni, Zombor község 2020 márciusában megvalósított egy erre vonatkozó projektumot: az Európai Unió és az Európa Tanács támogatásával 24 helységnévtáblát készíttetett szerb, magyar és horvát felirattal. 2020 októberében ismeretlen tettesek Kljajićevo minden bejáratánál lefestették a Kerény helységnevet, viszont meghagyták a cirill és latin betűs Kljajićevo feliratot. (Táblarongálás Kerénynél) A település lakosságának mindössze 0,5%-a magyar, ezért az elkövetők feltehetően indokolatlannak tekintették, hogy a helységnév magyar nyelven is ki legyen írva.

Olykor nemcsak a kisebbségi név a táblarongálók célpontja, az is megtörténik, hogy a latin betűs szerb feliratot is lefestik. Ismeretlen elkövetők festékkel fújták le a Topolya községbeli Cserepes (Bački Sokolac) település helységnévtábláján a magyar nyelvű, illetve a latin betűs írásmódban feltüntetett szerb megnevezést, a cirill betűset meghagyták. A falunak mindhárom, a Topolya, a Bácskossuthfalva, illetve a Krivaja felőli bejáratánál egyaránt megrongálták a névtáblát. (Csak cirill betűkkel…)

A lefestett táblákat a hatóság vagy néhány önkéntes fiatal megtisztítja. Megtörténik, hogy újra összefirkálják, megrongálják. Így járt 2020 októberében az Óbecse községhez tartozó, jelentős magyar lakosságú Drea (Mileševo) névtáblája. (Sokadjára is…, Mind a négy…)

Egyéb nehézségek

A vajdasági magyar helységnévtáblák használatát nemcsak az időnkénti rongálások nehezítik, hanem a digráfia is befolyásolja, amely olykor megjelenik a névtáblákon. Szerbiában ugyanis a szerb nyelvnek cirill betűs és latin betűs írása is van (az előbbi a hivatalos). Előfordul, hogy ugyanazt a nevet szerb nyelven kétszer is (cirill betűkkel is és latin betűkkel is) feltüntetik, kisebbségi nyelven pedig egyszer sem, vagy csak a két írású szerb felirat után. A kisebbségi név szempontjából ez lealacsonyító, ezáltal hátrányos helyzetbe kerül, a második helyről a harmadikra teszik.

A hatóság által végzett táblacsere néha felborzolja a kedélyeket, ugyanis az útfelújítás velejárója lehet a táblacsere, az útfelújítás idejére átmenetileg a régi egynyelvű táblákat teszik ki. Rosszabb a helyzet, ha a többnyelvű tábla hosszabb ideig nem kerül vissza. 2020 júliusában a Verbász és Szenttamás közötti főúton, Verbász bejáratánál az addigi szerb, magyar és ruszin feliratú helységnévtáblákat csak szerb nyelvű, cirill és latin betűsre cserélték. A magyar felirat nem szerepel az új jelzőtáblákon. Verbász határában még 2019-ben lecserélték a régi, elavult táblákat, az újakon pedig három nyelven tüntették fel a város nevét. A Szenttamás és Verbász közötti főút időközben teljes felújításon esett át, ezalatt a főút mellett a helység nevét szerb, magyar és ruszin írásmóddal feltüntető táblákat leszerelték, helyettük csak szerb nyelvű táblákat helyeztek ki. (Kizárólag szerbre…)

Az útirányjelző táblák általában szerb nyelvűek és cirill betűsek. A helyi önkormányzat a tábla szövegét kiegészítheti latin betűs szerb, illetve kisebbségi nyelvű felirattal. Adán a Zenta és a Törökfalu felé való útelágazásnál az új útirányjelző tábla magyar neveket is tartalmaz, viszont a szerb neveket kétszer is feltünteti, egyszer cirill betűkkel, egyszer latin betűkkel. Ez méltánytalan a kisebbségi jogok szempontjából, ugyanis a kisebbségi nyelvű név csak egyszer szerepel a táblán.

Hivatkozások

Amíg Bácskában ki se rakják, addig Bánátban rongálják a magyar helységnévtáblákat  http://delhir.info/2018/08/28/amig-bacskaban-ki-se-rakjak-addig-banatban-rongaljak-magyar-helysegnevtablakat/   (2019. febr. 26.)

Csak cirill betűkkel https://www.magyarszo.rs/hu/4437/vajdasag_topolya/228390/Csak-cirill-bet%C5%B1kkel.htm (2021. jan. 11.)

Határozat 2003: Határozat a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának Vajdaság Autonóm Tartomány Területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről, Vaj-daság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapja, 59 (8), (pp.165-167.) (2003. május 22.)

Kisebbségi törvény 2002: Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina [A kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény]  Sl. list SRJ, 11/2002

Kizárólag szerbre cserélték a magyar feliratokat is tartalmazó helységnévtáblákat

https://delhir.info/2020/07/12/kizarolag-szerbre-csereltek-a-magyar-feliratokat-is-tartalmazo-helysegnevtablakat/  (2021. jan. 11.)

Marković Milica 1966: Geografsko-istorijski imenik naselja Vojvodine – za period od 1853 do danas [Vajdaság településeinek földrajzi-történeti névtára 1853-tól napjainkig], Novi Sad: Vojvođanski muzej

Mind a négy településtáblát megrongálták https://szabadmagyarszo.com/2020/10/20/mind-a-negy-telepulestablat-megrongaltak/   (2021. jan. 11.)

Molnár Csikós László 2006: Vajdasági helységnevek mai magyar hivatalos alakja, Hungarológiai Közlemények, XXXVI. évf., 2. sz., 28–35.

Sokadjára is lefestették a Drea táblát https://delhir.info/2020/10/15/sokadjara-is-lefestettek-a-drea-tablat/

Táblarongálás Kerénynél https://delhir.info/2020/10/08/tablarongalas-kerenynel/  (2021. jan. 11.)

2-110. ülés döntései  https://2015-2019.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/teruleti-kozigazgatasert-felelos-allamtitkar/hirek/a-foldrajzi

A szerző: Molnár Csikós László, Újvidéki Egyetem BTK, e-mail: mcsikos@gmail.com