A Föld őrzői

Az amerikai őslakosság történetei és környezetvédelmi gyakorlatok gyerekeknek

Ez az angol nyelvű munka különleges szemléletű természetismereti tankönyv.¹ A gyerekeket az érzelmeiken keresztül viszi közel a természethez, sajátos módon vezeti be őket a természettudomány világába: indián történetekhez kapcsolódva közvetít természettudományos ismereteket.² Az indián történetek jó „ugródeszkát” jelentenek a természet megismeréséhez, hiszen a gyerekekhez közel áll a mesék fantasztikus világa.

A könyv felépítése olyan, hogy az indián történeteket rövid tartalmi összefoglalás követi. Ezután következnek az azok tartalmához kapcsolható természettudományos és környezetvédelmi ismeretek. Például a tűzről szóló mítosz után a különböző energiafajtákról, azok egymásba alakításáról, a megújuló és nem megújuló energiaforrásokról van szó. A magyarázatokat követő kérdések segítségével ellenőrizhetjük, hogy a gyerekek megértették-e a történetet. A természet felfedezését gyakorlati feladatok – kísérletek és a természetben végzendő megfigyelések – leírásával segítik a könyv szerzői. A kísérleti eszközök egy részét maguk a gyerekek is elkészíthetik. A megfigyeléseket a jelenségek leírásával, rajzok készítésével, történetek, jelenetek vagy versek írásával örökíthetik meg a tanulók. A javasolt tevékenységek a gyerekek kreativitását is nagymértékben fejlesztik. A fejezetek végén található kiegészítő feladatok az ismeretek további elmélyítését szolgálják.

A könyv erénye, hogy humanizálja a természettudományos ismereteket. Erősíti a gyerekekben azt az érzést, hogy a természettudományos ismeretek megszerzése nem öncélú, hiszen a tudás eszköz a világ, és benne önmagunk megismeréséhez, valamint a környezetünk szebbé, emberibbé és lakhatóbbá tételéhez.

Bár a könyvhöz tanári kézikönyv is tartozik, maga a tankönyv is rengeteg olyan utasítást tartalmaz, amely segíti a tanár munkáját.

Minden további leírásnál többet árulhat el a könyvről egy kis részlet. Minden nép mondavilágában fontos helyen szerepelnek a teremtésmítoszok, hiszen az emberek mindig és mindenhol keresték a választ arra a kérdésre, hogyan keletkezett a világmindenség, a Föld és benne a legérthetetlenebb csoda, maga az ember. A következő részletben megismerhetik egy indián mítosz rövid tartalmát, és a hozzá kapcsolódó gyakorlati feladatok leírását.

„Amikor Tabadak istenség megteremtette az embert, a maradék por lehullott a Földre. Ebből a porból formálta meg Gluscabi önmagát. Amikor az istenség meglátta őt, megdöbbent. Azonban örömét is lelte az új lényben, aki nem volt olyan hatalmas, mint ő, de rendelkezett ugyanazzal az erővel, meg tudta változtatni a dolgokat maga körül, néha rossz irányban is.”³

Feladat: Látogassanak el a gyerekekkel néhányszor ugyanarra a helyre a természetben, így elérhetik, hogy érzékenyebben és tudatosabban figyeljenek természeti környezetükre. A gyerekek készítsenek jegyzeteket és rajzokat látogatásaikról és mondják el a tapasztalataikat a társaiknak is. A feladat bármilyen korosztályhoz tartozó gyerekcsoport számára hasznos lehet.

Cél: Érezzék meg a gyerekek a történetek fontos szerepét abban, hogy megtanuljunk örülni a minket körülvevő világnak és jobban megértsük azt. A kiválasztott helyen szerzett tapasztalatokon keresztül a gyerekek érzelmi kapcsolatba is kerülnek a környezettel. A gyakorlat során az érzékelési képességük is fejlődik. A feladat segítségével még azt is megérthetik, hogy az életben nagyon fontos dolog adni és kapni.

Tevékenységsor: Válasszunk ki egy olyan helyet a természetben, amelyet sokszor fel tudunk keresni tanítványainkkal. Ez lehet erdő, mező, egy kis tó vagy akár egy park is. Az első látogatás alkalmával minden gyerek találjon magának egy helyet, ahol szívesen üldögél és szemlélődik, és ahol biztonságban érzi magát. A gyerekek első feladata az legyen, hogy 5-10 percig üljenek csöndben a kiválasztott helyen.⁴ Először csak egy rövid látogatást javasolok, hogy a gyerekek fokozatosan szokjanak hozzá ahhoz, hogy csöndben kell ülniük. Lehetséges, hogy több látogatás szükséges ahhoz, hogy a gyerekek számára a kiválasztott helynek különleges jelentése legyen. A látogatás után minden gyerek ossza meg a tapasztalatait a többiekkel.

A gyerekek minden látogatás alkalmával vigyenek valamilyen ajándékot a kiválasztott helynek. Az ajándék a természetből származzon: lehet egy levél, egy szem kukorica vagy egy kis föld. Rögzítsék valamilyen formában a kiválasztott helyen szerzett tapasztalataikat: szavakkal, képekkel vagy agyagformák készítésével.

A kötet további tevékenységeket is felsorol, amelyeket a kiválasztott helyen végezhetnek el a gyerekek. Néhány példa ezek közül:

Legyél hangya! Hasalj le a földre, csukd be a szemed, és képzeld el, hogy a talajon sétáló hangya vagy. Milyennek látnád a talajt? Milyennek tapintanád? Milyen szagúnak éreznéd? Hallanál-e valamilyen szokatlan hangot? Vedd elő a nagyítód és tanulmányozd közelről a talajt, hogy a hangyáéhoz hasonló tapasztalatokat szerezz! Készíts egy rajzot vagy írj egy rövid fogalmazást arról, hogy milyen lehet hangyának lenni!

Ülj fel és ne mozdulj! Tégy úgy, mintha a természet része lennél! Ha úgy érzed, muszáj megmozdulnod, akkor nagyon lassan mozogj! Ha sokáig maradsz mozdulatlan, észre fogod venni, hogy néhány rovar közel jön hozzád.

Válassz ki egy növényt és figyeld meg alaposan! Ez lehet egy nagy fa, de akár egyetlen fűszál is. Minden érzékszerved használd a megfigyeléshez!

Írj egy verset, vagy készíts egy rajzot egy kőre! Azután ezt mint ajándékot add a Földnek: fektesd le a talajra a verssel vagy a rajzzal lefelé! Megteheted ezt egy falevéllel vagy egy darab fakéreggel is. Tedd a levelet vagy a kéregdarabot egy szikla vagy egy farönk alá! Amikor újra és újra meglátogatod a kiválasztott helyet, nézd meg a levelet vagy a fakérget, és figyeld meg, hogy az fokozatosan elbomlik, amint a Föld befogadja az ajándékod.

Feküdj a hátadra és csukd be a szemed! Tartsd csukva a szemed az egész látogatás alatt. Most a látásod nem használod, csak a hangok világában élsz.

Járd körbe a kiválasztott helyet, és nézd meg, hogy az emberek nem hagytak-e ott valamilyen szemetet. Ha szemetet találsz, szedd össze!

Néhány látogatás után az idősebb gyerekek megtanulhatják a kiválasztott helyen élő növények nevét, és választ kereshetnek arra a kérdésre, hogy miért éppen ilyen helyen élnek ezek a növények.

Minden látogatás után osszák meg a gyerekek a tapasztalataikat a többiekkel! Tudatosítsák a gyerekekben, hogy a kiválasztott helytől a tapasztalataikat, az emlékeiket és az összegyűjtött apró leveleket, terméseket stb. kapták ajándékba. A megfigyelések leírását, a verseket és az összegyűjtött anyagot rendezzék újság formájában. Ügyeljenek arra, hogy a látogatások különböző napszakokban és eltérő időjárási feltételek között történjenek, így a gyerekek különböző tapasztalatokat tudnak szerezni. Minden gyerekről készüljön legalább egy fénykép a látogatássorozat során.

Ha biztonságosnak találjuk, egy csillagos éjszakán is látogassuk meg a kiválasztott helyet! A nappal megismert madarak helyét az éjszaka kevésbé ismert élőlényei veszik át: denevérek, baglyok és más éjszakai ragadozó madarak. A nappalitól eltérő hangokat, szagokat és képeket figyelhetünk meg.

A látogatások után a gyerekek írjanak fogalmazást vagy készítsenek rajzot az élményeikről emlékezet után. Az idősebbek írhatnak bábjátékot, színdarabot, dalt vagy riportot is. A gyerekek később újra visszatérhetnek a kiválasztott helyre, ez tovább erősítheti bennük az odatartozás érzését.

Bátorítsuk őket arra, hogy önállóan is keressenek hasonló helyet, látogassák azt, viseljék a gondját és ismerjék meg az ott élő növényeket, állatokat és az élettelen természetet.

Jelöljünk ki egy helyet, ahol a gyerekek elhelyezhetik a feljegyzéseiket, a gyűjteményeiket és egyéb munkáikat.⁵

A könyv egyik szerzője, Michael J. Caduto ökológus, író és mesemondó,⁶ a másik Joseph Bruchac költő, regényíró és mesemondó, az amerikai őslakosok egyik leszármazottja. A könyvet John Kahionhes Fadden és Carol Wood érzékletes fekete-fehér grafikái díszítik. Az előbbi művész az indián népművészet jó ismerője, származását tekintve mohawk indián.

A magyar gyerekektől az indiánok kultúrája, képzelet- és hitvilága távolabb áll, mint az amerikai gyerekektől. Ezért célszerű először megismertetni őket az indiánok történetével. Ebben segít a tanári kézikönyv is: ismerteti, hogy Amerika mely területein éltek a különböző indián népek. Röviden ír történelmükről, társadalmi berendezkedésükről, szokásaikról, életmódjukról, nyelvükről és népművészetükről.

A tanári kézikönyv szól arról is, hogy a történeteknek sokrétű szerepük volt az indián kultúrában: segítségükkel próbálták megmagyarázni a világ keletkezését és a természeti jelenségeket. A történetek abban is segítettek, hogy az emberek világosan lássák a természet értékeit és úgy éljenek, hogy ne bontsák meg a természet kényes egyensúlyát. A mesemondásnak közösségformáló szerepe is volt. Sok legendának mélyebb, sokszor szakrális jelentése is volt. Ezt az egyik mesemondó így fogalmazta meg: „Nem tudom neked elmesélni azt a legendát, mert azt én imaként szoktam mondani.” Az indián mesemondók szerint a történeteknek olyan erejük van, hogy még a növényekre és az állatokra is hatnak. Ezért csak télen szabad mesélni, ugyanis ha máskor mondanák a történeteket, a növények is ezekre figyelnének és „elfelejtenének” növekedni és teremni. Bizonyos állatokról, például a coyote-ról csak óvatosan szabad mesélni, nehogy magukra haragítsák őket az emberek. Az indiánok még szavakkal sem sértik meg a többi élőlényt, nemhogy tettekkel. A történetek az észak-amerikai indián őslakosság hitvilágában gyökereznek, azonban az általuk hordozott üzenet örök emberi érvényű. Ezt erősíti az is, hogy az indián történetekben előforduló sok motívum megtalálható az európai népek mondáiban, legendáiban, mítoszaiban is. Ilyen például az özönvíz, az Istentől az emberek számára ellopott tűz vagy a testvérháború motívuma. Az összecsengés érthető, hiszen ezek a történetek a világ jelenségeit, valamint az embereknek a természethez fűződő viszonyát és az emberek egymás közötti kapcsolatát magyarázzák. A legtöbb történet szimbolikus tartalmat hordoz, a benne leírtaknak általában átvitt értelmük van. A gyerekek általában könnyen elfogadják, hogy a mesék és a legendák világában helye van a fantasztikus, hihetetlen és emberfölötti elemeknek, akár indián, akár más történetről van szó.

A legendák természetmagyarázatait ugyan ma már furcsának érezzük, hiszen egy kisgyermek is tudja, hogy a Földet a tömegvonzás tartja és nem egy teknős háta, ahogy azt az indián történetekben találhatjuk. Az embereknek a természethez és a többi emberhez fűződő harmonikus viszonyáról és az ember valódi helyéről a világmindenségben azonban a természeti népek lényegesen többet tudnak. Ezért, amikor olvassuk ezeket a történeteket, tegyük félre a XX. századi európai ember gőgjét.

A könyv a természettudományos ismeretek mellett morális tartalmat is közvetít. Magáról az életről tanít: az emberek egymás közötti kapcsolatáról és az embereknek a természethez fűződő viszonyáról. Az amerikai őslakosok életszemlélete ősi gyökerekből táplálkozik: az indiánok tudják, hogy az ember és a Föld között kölcsönös függőség van.

A történetek gyökere ősi, azonban a történetek ma is élők, abban az értelemben is, hogy ma is alakítják őket az indián mesemondók a jelen eseményei alapján. Jó példa erre a St. Helens-hegy keletkezéséről szóló legenda, amelyet egy 1980-ban történt lávakitörésre utalva azzal egészítettek ki, hogy a hegy és rajta keresztül a Teremtő ezzel fejezi ki a haragját amiatt, hogy az emberek rosszul bánnak a Földdel.

A történetekben megnyilvánul az az örök naiv emberi vágy is, hogy a rossz nyerje el méltó büntetését. Ezt a természetfölötti hatalom szabja ki a természet vagy az embertársai ellen vétő emberre: megfosztja az éltető napsugártól vagy az ételek bőségétől (kiűzi a „Paradicsomból”), özönvizet zúdít rá, vagy kővé változtatja.

A könyv nagy erénye, hogy a környezeti etikát és a társadalmi törvényeket egységben kezeli. Amire szükségünk van, az az „élet etikája”, amely a természetet és a társadalmat egyaránt értéknek tekinti. A környezeti nevelés részének tekinti a szociális képességek fejlesztését is. A másik ember is a környezet része, tehát vele szemben is ki kell alakulnia az empatikus, toleráns, elfogadó magatartásnak.

A könyvnek szerepe lehet annak megtanításában is, hogy amikor a gyerekek döntéseket hoznak, ne csupán a saját érdekeiket vegyék figyelembe, hanem a többi ember, sőt sok esetben az egész földi környezetét is.

A könyv a szerzők ajánlása szerint egyszerre szól a múlt, a jelen és a jövő gyermekeihez. Nem angol nyelvterületen a könyv teljes anyagának a megtanítása igen nehéz feladat lenne. Azonban rengeteg ötlet meríthető belőle, amellyel felfrissíthetjük tanítási módszertárunkat. Új, interdiszciplináris megközelítési módot ismerhetünk meg. Ez különösen jó módszer a környezeti ismeretek átadására. A környezeti nevelés holisztikus megközelítést kíván, amely a tanuló egész személyiségét bevonja a folyamatba: a gondolatait, az érzelmeit és a tevékenységeit. Motivációt, empátiát alakítunk ki bennük és azt a hitet, hogy az emberiség meg tudja oldani a már kialakult környezeti problémákat és meg tudja akadályozni az új problémák kialakulását.

A könyv kiváló segédanyag lehet az angol nyelv tanításához is. Három-négy év nyelvtanulás után a gyerekek kellő tanári segítséggel megértik a történeteket. A történetek egyszerű szerkezetű, rövid mondatokból épülnek fel, és a szókincsük főként hétköznapi szavakból és kifejezésekből áll. A feldolgozáshoz természettudományos érdeklődésű angoltanár vagy angolul jól tudó természettudomány szakos tanár szükséges.

A könyv a legeredményesebben a 10–14 éves gyerekeknél használható fel, a nyári táborok vagy az erdei iskolák programjaként. Ezeken a helyszíneken teremthető meg leginkább a szabad és bensőséges légkör lényegében az egész nap a rendelkezésünkre áll arra, hogy ezzel a tananyaggal foglalkozzunk. Naponta egy-egy fejezetet lehet kényelmesen feldolgozni. (A könyv 23 fejezetből áll.) A könyv komplex tananyagának megtanításához érdemes többféle szakos tanárnak együttműködnie. Lehet így tartani angol-, magyar irodalom (fogalmazások írása), biológia-, földrajz-, fizika-, technika- (eszközök készítése) és rajzórát (rajzok készítése és az indián képzőművészet megismerése). „Ráadásként” kapják a gyerekek a morális problémákról történő beszélgetéseket.

Ajánljuk ezt a könyvet a hazai felhasználóknak azért, mert a természetről és az emberi társadalomról egyszerre tanít. Fontos üzenete, hogy a környezet védelme nem az ember ellenében, hanem érte is történik, hiszen az ember is a természet része.

A tananyag elsajátítása során a gyerekek sokféle képessége és ismerete gyarapszik: természettudományos ismeretek megszerzésén kívül legendákat olvasnak, rajzokat készítenek, történeteket és dalokat írnak. Közben morálisan is fejlődnek, ugyanis megtanulják, hogy az embernek kötelességei is vannak a természettel szemben. Az indiánok életszemlélete arra tanít, hogy hogyan kell harmóniában élni a környezettel. A könyv anyaga növeli a gyerekek érzékenységét és empátiás készségét a természettel és a többi emberrel szemben. A gyerekek a könyv elolvasása után nemcsak jobban értik majd a természeti jelenségeket, hanem az érzelmeikhez is közelebb kerül az élő és az élettelen természet.

A kiadványt Óbudán a Miklós tér 1. szám alatt, a Kulturális Innovációs Alapítvány Könyvtárában lehet megtalálni más, szintén környezetvédelemmel foglalkozó, főként idegen nyelvű (angol, német, francia, finn) könyvek társaságában. Az érdeklődők a kiadványok egy részének magyar fordítását is megtalálhatják ugyanitt.

Michael J. Caduto–Joseph Bruchac: Keepers of the Earth

Native American Stories and Environmental Activities for Children, Fulcrum, Inc. Golden, Colorado; 1989.

Adorjánné Farkas Magdolna