Meleg Csilla

Életminőség: egészségmegőrzés és egészségfejlesztés

– Egy lehetséges iskolai modell –

Az egészségi állapot társadalmi szintű rosszabbodásának megállításáért az egészségügy mellett a köznevelési intézményekre is súlyos felelősség hárul. Az iskolai egészségnevelést a szerző a szereplők aktív részvételével: a nevelők és a tanulók mentálhigiénés fejlesztésével, az iskola szervezetfejlesztési programjával kívánja megvalósítani, így érhető el a cél: a felnövekvő generációk életesélyeinek javulása.

Hogy az egészség érték, az az egyénben akkor tudatosodik igazán, amikor a figyelmeztető, majd vészjelzésekre figyelve egy megrokkant, összetört ember arca néz vissza rá a tükörből. Az ekkor meginduló küzdelem az egészség visszaszerzéséért egy sokismeretlenes egyenlet, melynek végeredménye a befektetett energiáktól független bizonytalansági tényezőkkel terhelt.

Társadalmi vonatkozásban is alapigazság az egészség érték volta, hiszen a társadalmilag fontos célok megvalósításában egészséges emberek tudnak tevékenyen részt vállalni. A társadalmi egészség meglétéről és változásáról az egyes országok évenkénti megbetegedési és halálozási statisztikái szolgáltatják az információt. A rövidebb és hosszabb időszakok adatainak összehasonlítása társadalmi szinten biztosítja a társadalom egészségtükrébe nézés lehetőségét. Az adatsorokban megfigyelhető kedvező változások a társadalmi egészség növekedésére utalnak, míg a rosszabbodást mutató adatok figyelmeztetésként, vészjelzésként értelmezhetők. Ebben az esetben társadalmi szintű stratégiai feladattá válik a kedvezőtlen tendenciák megállítása, majd visszafordítása.

Könnyen belátható mind az egyéni, mind a társadalmi egészség vonatkozásában az az evidencia, hogy a legkifizetődőbb befektetés mindkét esetben az egészség megőrzése, illetőleg a már ismert veszélyforrások kivédése, a prevenció.

Jelen munkánkban a társadalom oldaláról közelítjük meg az egészségmegőrzés kérdéskörét. Tesszük ezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy Magyarország esetében a szó szoros értelmében életbe vágó kérdés a népesség egészségi állapotának romlása. A megbetegedési és halálozási statisztikák adatai szerint Európa fekete térképén hosszú idő óta előkelő helyet foglalunk el a daganatos megbetegedések és halálozások, az öngyilkosságok, az alkoholizmus vonatkozásában, hogy csak a legismertebbeket említsük. Az egészségi állapot rosszabbodását regisztráló statisztikai adatokban rejlő figyelmeztetésekre társadalmi szintű stratégiai válasz még nem született. A következmény a születéskor várható élettartamban manifesztálódott. Úgy gondoljuk, hogy a kedvezőtlen tendencia megállítása érdekében újragondolásra vár, hogy mi a feladata és milyen a hatékonysága a köznevelés intézményrendszerének az egészségmegőrzésben, az egészségre nevelésben.

Prevenció, hatékonyság és intézményes befolyásolás

Korábbi kutatásainkban arra kerestük a választ, hogy az egészségügy és a köznevelés együtt és külön-külön miért nem tud igazán hatékonnyá válni az egészség mint érték közvetítésében.¹ Strukturális és tartalmi okokat egyaránt kimutattunk. Serdülőkkel és ifjakkal végzett empirikus vizsgálataink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a tartalmi okok között megkülönböztetett figyelmet érdemel a tanulók fejében lévő egészségfogalom tartalmának és a fogalom elemeit alkotó dimenzióknak a szociokulturális meghatározottsága. Az ebből adódó egészség-magatartásbeli különbségek szerint jól mérhetően elkülönülő tanulócsoportok életmódja, életminősége már előrevetíti azokat a problémákat, amelyek a későbbiekben az egészségstatisztikákból kiolvasható társadalmi egyenlőtlenségekként perfektuálódnak.² Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy bár az egészségügyi rendszer vonatkozásában is jól értelmezhetők a megelőzés különböző módozatai, országos viszonylatban az igazi és hatékony megelőzés útjait a köznevelés rendszerében kell keresnünk. A kötelező iskoláztatás évei ugyanis egyedülálló lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy a mindenkori belépő korosztályok hatékony formálásával majdan egészségesebb felnőtt generációk éljék az európai átlagéletkorhoz közelítve életüket.

A prevenció mellett a másik kulcsfogalom a hatékonyság. Korábbi vizsgálataink azt is feltárták, hogy a tanulók egészségfogalmát alapvetően négy összetevő alkotja: táplálkozás, mozgás, élvezeti szerek, környezet. Ezek azonban nem egyenlő mértékben járulnak hozzá az egészségfogalom meghatározásához, ugyanis e dimenziók egymás közötti bonyolult kapcsolatrendszere irányítja a serdülők egészséggel kapcsolatos választásait, döntéseit, és ennek alapján kristályosodik ki egészségértékük. A hatékony egészségmegőrző magatartás formálásának lehetőségeit keresve az iskolában e dimenziók egymás közötti kapcsolatrendszerének, az egészségfogalmon belüli elrendeződésének a megismerése tette lehetővé gondolkodásmódunkban az intézményes befolyásolás új útjának kidolgozását.

Elevenítsük fel ennek a vizsgálatnak témánk szempontjából fontos konklúzióit!

A tanulók fejében élő egészségfogalomban a mozgás, a táplálkozás, az élvezeti szerek dimenziói lényegében önálló tömböket alkotnak. Ilyen módon a határok markánsan elkülönülnek, ezek a dimenziók függetlenek egymástól, a kapcsolódás közöttük csak az egymásmellettiség és nem az összefonódás. A gyakorlat nyelvére ez úgy fordítható le, hogy például egy egészségtelen táplálkozási struktúra megváltoztatása egészségesre önmagában nem képes elindítani a mozgás és az élvezeti szerek vonatkozásában is egy átstrukturálódási folyamatot. Az egészséges táplálkozásra való áttérés nem vonja maga után automatikusan sem a mozgásszegény életmód átalakítását, sem a dohányzási, alkoholfogyasztási szokások megváltoztatását. Ugyanígy a dohányzásról, alkoholról való leszokás önmagában nem garantálja a többi területen is az egészséges irányban való elmozdulást, ugyanis kapcsolódási pontok hiányában a transzferhatás nem tud érvényesülni. Ha ezeket a tanulságokat az iskolai egészségnevelő munkában fel kívánjuk használni, akkor nyilvánvaló, hogy ezeken a területeken egyenként lehet sikeres vagy sikertelen egészségnevelést végeznünk: leszoktatjuk a cigarettáról a dohányzókat, több mozgásra inspiráljuk a lustákat stb., azonban az életmódformálás hatékonyságáról nem beszélhetünk.³

Egészen más, ettől eltérő az egészségfogalom negyedik összetevőjének, az általunk környezeti dimenziónak elnevezett faktor szerepe. Ez a dimenzió az egészségfogalom legjelentősebb összetevőjének bizonyult, mivel az előbbiekben bemutatott különálló egységként működő faktorok mindegyikéhez több szálon és szorosan kapcsolódik. Ily módon mégiscsak kapcsolatba kerülnek egymással az egymás mellett lévő dimenziók egy magasabb szinten, s ehhez a kapcsolathoz a környezeti faktor közvetítésére van szükség. Arra a faktorra, melyben az fejeződött ki, hogy a fiatalok fontosnak tartják-e és milyen mértékben az őket körülvevő felnőtteket, kortársakat (család, barát, pedagógus stb.), a kapcsolatrendszerek stabilitását (harmónia, barátságosság, megértés, türelem stb.), az interperszonális kapcsolatokat. Emellett ez a faktor azt is tartalmazta, hogy saját környezetüket hogyan jellemzik az előbbi paraméterek mentén (konfliktusos, rossz légkörű, ideges vagy épp ellenkezőleg). Ha ezt a tanulságot is értelmezni kívánjuk az iskolai egészségnevelő munka hatékonyságának szempontjából, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a személyi környezet alakításán, befolyásolásán keresztül érvényesíthető az egészség-magatartás átstrukturálódása.

A környezeti dimenzió tehát az a faktor, melyen mint közvetítőn keresztül a szocializáció során kikristályosodott egészségérték formálható. Az egészséges életmódra nevelés tehát akkor válhat hatékonnyá, ha az ebben a faktorban megjelenő tartalmi elemek befolyásolására irányul, azaz a mentálhigiénés szemlélet prioritást kap.

Az eddig elmondottak szellemében értelmezett hatékony megelőzéssel a köznevelés rendszerén belüli intézményes befolyásolás új újra körvonalazódott.

Szervezetfejlesztési modell

Úgy gondoltuk, hogy a tanulók egészség-magatartásának formálásához vezető megfelelő út a szervezetfejlesztésen keresztül valósítható meg. A szervezetfejlesztés alapelvének azt tekintettük, hogy az iskola valamennyi résztvevőjét – pedagógust, diákot és szülőt – egyaránt érintse, függetlenül attól, hogy a pedagógus alsó vagy felső tagozaton tanít, milyen szakos; hogy a tanuló fiú vagy lány és hányadik osztályos, és az iskola valamennyi viszonyrendszerét átszője.

A mentálhigiénét mint lelki egészségvédelmet értelmeztük, melyben benne foglaltatnak az egyént és a közösségi kapcsolatokat erősebbé, fejlettebbé, magasabb szervezettségűvé tevő folyamatok és tevékenységek, tehát mindazok, melyek vizsgálataink szerint a környezeti dimenzió tartalmát alkották.⁴ Így a mentálhigiénére alapozott szervezetfejlesztéssel jól kifejezhetővé vált az a programrendszer, mely az egészségmegőrzésre, az egészségfejlesztésre irányul.

Felmerülhet a kérdés, hogy a lelki egészségvédelem prioritására épülő egészségfejlesztésnek mi adja a modellértékét, mellyel véleményünk szerint stratégiai célokat is szolgálhat.

A nemzetközi szociológiai szakirodalomból már az 1970-es évektől kezdve nyomon követhetők azok a tendenciák, melyek szerint az objektív életkörülmények és a szubjektív megelégedettség között laza korrelációs kapcsolat van, azaz nem feltétlenül azok a legmegelégedettebbek, a leginkább boldogok, akik az objektív mutatók szerint a legkedvezőbb helyzetben vannak. Ugyanígy az egészségi állapot vonatkozásában sem pusztán objektív paraméterek adatai döntik el valakiről, hogy egészséges vagy beteg, hanem ez szorosan összefügg azzal, hogy az egyén saját maga hogyan értékeli egészségi állapotát, mennyire tartja magát egészségesnek vagy betegnek. Az objektív helyzet és annak szubjektív észlelése, megélése az életminőség fogalmában összegezhető.⁵

Nemzetközi és hazai vizsgálatokból tudjuk, hogy Magyarországon az életminőséggel összefüggő mutatók – mind a nyugat-európai, mind a hasonlóképpen „átmeneti” országokhoz viszonyítva – nagyfokú kiábrándultságot, elégedetlenséget jeleznek.⁶ Ezen indikátorok és az egészségi állapot közötti kapcsolat (mint szakirodalmi vonatkoztatási keret) a saját kutatásainkból adódó szempontokat erősítették, azaz a stratégiai célokat szolgáló mentálhigiéné súlypontozását az intézményes befolyásolás modelljében.

Engedtessék itt meg egy rövid kitérő. Magyarországon több, Amerikában, Nyugat-Európában kidolgozott egészségnevelő iskolai program ismeretes, melyeket sok iskolában alkalmaznak.⁷ Ezeknek a programoknak az ismeretanyaga és módszertana jól kidogozott, azonban hazai sajátosságainkhoz való adaptálásuk kevéssé történt meg. Hatékonyságuk bizonyított azokban az országokban, ahol az életminőséggel kapcsolatos mutatók és az egészségi állapot korrelációja a felnőtt lakosság élettartamának növekedését jelzi, és az iskolai programok funkciója a még egészségesebb felnőtt nemzedék formálása. Magyarország esetében azonban egészen másról van szó. Nálunk az egészségesség és a hosszabb élettartam a társadalom hosszú távú programja, hiszen egy kedvezőtlen tendenciájú trend megállítása a cél. Ezért gondoljuk úgy, hogy az intézményes befolyásolásnak döntően arra a területre kell irányulnia, melyet okként kezelhetünk (az életminőséggel összefüggő tartalmi elemek), hogy aztán a következményeket jelentő tünetek vonatkozásában is (táplálkozás, mozgás, élvezeti szerek) pozitív változásokat lehessen regisztrálni.

Az iskolai program kialakítása és működése

Koncepciónk operacionalizálásának színtere egy általános iskola, ahol 1992 óta folyik a mentálhigiénés szempontokat kiemelten kezelő szervezetfejlesztés.⁸ A konkrét program kialakítása során szervezetfejlesztési alapelvünkből adódóan elsődleges célcsoportnak a tantestületet mint egészet tekintettük, függetlenül attól, hogy ki milyen szakos tanár. A legfőbb törekvésünk az volt, hogy a pedagógusokat érdekeltté tegyük a közös munkában. Fontosnak tartottuk, hogy ők maguk fedezzék fel mindenekelőtt lelki egészségvédelmük szükségességét, hogy aztán igényük legyen ennek karbantartására, fejlesztésére. Az iskola világának mindennapjai megéléséhez kínáltunk számukra egy szemléletet, amely átstrukturálja, mássá teheti egymás közötti és a tanulókkal való interperszonális kapcsolataikat, és kínáltuk az ennek megvalósításához szükséges eszközrendszert, amellyel kezelhetővé válnak számukra is ezek a viszonyok. A koncepció tehát nem készen, kívülről és szervetlenül került az iskolába, hanem tantestületi megbeszélés és döntés következtében az iskola szerves, belső igény alapján kialakított programjává vált. A mentálhigiénés szempontokat kiemelten kezelő Egész-ség elnevezésű iskolai program így valamennyi tanár közös ügye lett, az iskola pedagógiai programjává vált; a szervezetfejlesztés első állomása készen állt a további feladatok megvalósítására.

A program céljai a következőképpen fogalmazódtak meg:

– pozitív énkép kialakítása (önismeret, önértékelés, önbizalom, önbecsülés),

– egészséges életstílusok, egészséges modell (Chef-program, A Soros-kézikönyv programja, D.A.D.A. stb. alapján),

– hatékony kommunikáció (Gordon-módszer) tolerancia, empátia, a másság kezelése,

– erőszakmentes konfliktuskezelés (ENCORE-tréningek),

– tanulás-módszertani ismeretek,

– a pedagógusok példamutatása.

A program célkitűzésein végigtekintve jól látható, hogy a megvalósítás során a tantestület saját, eddig tudatosan fel nem használt tartalékait kívánta mozgósítani. Ennek alátámasztására idézünk a programból:

„Iskolai nevelésünk az önmagáért és a környezetéért felelős személyiségeket állítja középpontba, akik képesek kapcsolatokat építeni és fenntartani. (...) A testi-lelki egész-ség (teljesség) minden tevékenységünk alapja, az ember életének legfontosabb része. (...) Olyan értékrend mentén kell újragondolnunk és átalakítanunk az iskola egész értékrendszerét, amelyben a gyermekek között a szeretet, az együttműködés, a bizalom és a teljesítményértékek visszanyerik emberformáló hatásukat. (...) Mivel a tantestület egyetért abban, hogy egészséges felnőtt tud csak egészséges gyermeket nevelni, ezért a program első lépése a pedagógusoknak szól. (...) A program két témakör köré csoportosítható: én (önismeret, problémák és feloldásuk), én – és a társak (társas kapcsolatok viszonyrendszerei).”⁹

A programot a tantestület elfogadta. A megbeszélés során még egy fontos alapelvet rögzítettek. Korábbi, az egészséges életmódra nevelés témakörében végzett tevékenységeiket elemezve megállapodtak abban, hogy az Egész-ség programot nem kampányok sokaságaként, egymás mellé rendelt különböző rendezvényekként kezelik, hanem folyamatnak tekintik, amelynek során megismerik és alkalmazzák azokat a módszereket és technikákat, amelyek segítik a harmonikus emberi kapcsolatok kialakítását, fejlesztését és fenntartását.

A feladat nehézségével már a kezdetekkor szembe kellett nézniük. Idézzük az iskolai program előterjesztőjének gondolatait:

„Nagyon nehéz feladat elé álltunk akkor, amikor a lelki egészséget választottuk megvalósítandó feladatnak. Könnyebb volt a korábbi években átterveztetni az udvart, könnyebbnek tűnt kivitelezni az aszfaltozást, a pályákat felfesteni, a virágládák anyagát összekuncsorogni, megépíteni, könnyebb volt növényeket szerezni és beültetni, könnyebb volt a WC-k átépítését megtervezni, pénzt szerezni pályázatokkal egészségügyi papírra és tartóira, könnyebbnek tűnt a büfé átszervezése, az egészséggel és környezetvédelemmel kapcsolatos számtalan akcióba bekapcsolódni.”¹⁰

A szervezetfejlesztés következő állomása az volt, hogy a közös gondolkodásmódot megalapozó, az egészséget a teljesség értelmében bemutató előadást elméleti és gyakorlati tanári továbbképzések követték. Pszichológiai, szociológiai, kommunikációelméleti nézőpontból ismerhették meg a pedagógusok az emberi kapcsolatok természetét, törvényszerűségeit, irányíthatóságát, a személyiség szerepét a bonyolult kapcsolatrendszerekben. Az ilyen típusú elméleti megközelítéseket egészítették ki a szakképzett pszichológusok vezette önismereti tréningek.

Valamennyi program hatását az egyénre és a kapcsolatrendszerekre mérhetővé, megfoghatóvá kívántuk tenni. Ez a folyamatos kontroll adta a fő támpontot a szervezetfejlesztés folyamatának további tervezéséhez.¹¹

A következő lépés az volt, amikor a pedagógusok a továbbképzéseken elsajátított módszereket és technikákat az osztályfőnöki órákon közvetlenül, szaktárgyi és tanórán kívüli foglalkozásokon közvetett módon hasznosítani kezdték. A hatásvizsgálat itt sem maradt el: a tanulókkal végzett különböző felmérések értékelhető visszajelzést biztosítottak.¹²

A megtervezett szervezetfejlesztés eddigi három éve során az első visszacsatolási ponthoz érkeztünk. A pedagógusok egymás közötti kapcsolatrendszerének formálása-formálódása után a gyermekekkel való kapcsolatok, majd a tanulók egymás közötti kapcsolatrendszerének alakulása következett, ami a tanulóknak a pedagógus felé irányuló kommunikációjában is érzékelhetővé vált.

Pécs Város Egészségtervében (koordinátor Fact Alapítvány, Pécs) az iskolai egészségnevelés modelljeként szerepel a mentálhigiénére alapozott életmódformálás. Az egészségtervben megfogalmazott iskolai program alapelvei a következők:

a) A NAT szellemének megfelelő, az egész iskolát átható egészségnevelés szervezetfejlesztéssel érhető el.

b) A szervezetfejlesztésben prioritást élvez a lelki egészségvédelem, a mentálhigiéné, melynek tartalma az egyéni és közösségi kapcsolatok erősebbé, fejlettebbé, magasabb szervezettségűvé tétele.

c) Az egészségneveléssel összefüggő konkrét feladatok (káros szenvedélyek leküzdése, a helytelen életmód megváltoztatása, illetőleg pozitív és negatív életvezetési ismeretek és tevékenységek) a b) pontban megfogalmazottakkal összefüggésrendszerben mint okozatok, mint látható tevékenységek értelmeződnek.

Az egészségterv iskolai programjának célcsoportjai:

a) A kapcsolatrendszerek formálására irányuló iskolai szintű egészségnevelés elsődleges célcsoportja a tantestület mint egység. Ezzel teremtődik meg a lehetőség arra, hogy az egész iskolát átható szemléletmód alakuljon ki, a tantestület valamennyi tagja érintettnek, érdekeltnek és felelősnek érezze magát önmaga és a tanulók egészségének a megőrzésében, az egészségfejlesztésben.

b) A tanulók mint célcsoport a szemléletmódból adódó tantárgyi lehetőségek kidolgozásán keresztül válnak a program aktív résztvevőivé. A már működő és/vagy újonnan kidolgozott tantárgyi programok rendelkezésre állnak.

c) A szülők a tanárok és gyermekeik közvetítésével válnak az iskolai egészségnevelési program részesévé: egyrészt szülői értekezleten a program alapelveit ismerhetik meg, másrészt az alapelvek megvalósításához felhasznált tanórai eszközökről tájékozódhatnak a tanároktól és gyermekeiktől.

Az egészségtervhez kapcsolódó iskolai program akcióterve:

a) A szervezetfejlesztési, változásmenedzselési és a saját élményű kommunikációfejlesztési elemekből kidolgozott tantestületi tréning bevezető és fenntartó programjával ráhangolódás az iskolai szemléletmódra. A pedagógusoknak meg kell ismerniük és tudniuk kell alkalmazni azokat a módszereket és technikákat, amelyek a harmonikus emberi kapcsolatok kialakítását, fejlesztését és fenntartását szolgálják.

b) Kapcsolódás az egyes tantárgyakhoz, tantárgycsoportokhoz. A helyi tantervek kidolgozásához már az ebben a szellemben működő iskola (Pécs, Köztársaság Téri Általános Iskola) és az egészségfejlesztéssel más program szerint dolgozó iskolák tapasztalatait és segítségét fel lehet használni.

c) A gyakorlati megvalósításhoz a tanórai munkában a pedagógusok eszköztárának állandó és folyamatos bővítése szükséges.

Az egészségterv iskolai programjának integráns része a tanártréningektől kezdődően az egészségügy a védőnői hálózaton keresztül.

A mentálhigiénére, a lelki egészségvédelemre alapozott iskolafejlesztésnek még csak a kezdetén tartunk. Az Egész-ség program mind szemléletmódjában, mind felépítésében (a pedagógus mintaadó szerepének tudatosításával és azzal, hogy az elsődleges célcsoport a tantestület mint egész) különbözik az eddig ismert programoktól. Mint ahogy abban is, hogy a tanulók egészségmegőrzését és egészségfejlesztését nem szorítja egy tantárgy keretébe és teszi egy vagy két tanár felelősségévé, hanem a lelki egészségvédelem tartalmi elemein keresztül valamennyi tantárgyban és azon kívül megjelenik. Ezért előfeltétel a tantestület közös hajlandósága, mert az iskola valamennyi viszonyrendszerének az átszövése csak így biztosítható. Az Egész-ség program jól illeszthető a NAT-ban megjelenő egészségkoncepcióhoz, amely a testi-lelki egészség fontosságát kiemeli minden műveltségi területen. Célunk, hogy modellértékűvé tudjuk tenni ezt a kísérletet.

Az egészségügy önmagában nem birkózhat meg a gyógyítással és a hatékony megelőzéssel egyszerre. Márpedig azt is világosan kell látnunk, hogy a felnőtt generáció lelkiállapotának zavarai magatartási minták lehetnek a gyermektársadalom számára, ezért égetően szükséges más alternatívát is felmutatni tudó modell kikísérletezése és működtetése. Úgy gondoljuk, hogy a majdani felnőtteknek a fejlett társadalmakhoz közelítő minőségi életviteléhez az iskola adhat szemléletet, az az iskola, ahol a közösségi integráció hajszálgyökerei kialakulhatnak és megszilárdulhatnak, ahol a fő érték a kapcsolatrendszerek minősége, a közösségi szolidaritás. Az egészséges értéktudat kialakításán, megszilárdításán és tevékenységrendszerbe ágyazottságán munkálkodó iskolarendszertől várható a felnövekvő generációk életesélyeinek javulása is. A mentálhigiénét, a lelki egészségvédelmet középpontba állító iskolai szervezetfejlesztés ezt a célt szolgálja.