Kárpáti Andrea

„Gyermek (gép)rajzok”: multimédia és vizuális nevelés

A vizuális nevelésben ritkák a nagyszabású reformok. A módszerek és magyarázataik, a pedagógiai köntösben megjelenő esztétikai fejtegetések a „minőségi” alkotások szabályairól évtizedenként változnak, ám az oktatás módszerein jóval kevésbé hagy nyomot az idő. A rajzolás klasszikus technikáinak fontosságáról azok is meg vannak győződve, akik alkotói életművükben soha nem alkalmaznák a realista megjelenítés módszereit. A XIX. század derekán kialakult akadémikus képzési formák ezért minden bizonnyal velünk lesznek a jövő évezredben is. A számítógépes segített tanítás és tanulás (SZST) világméretű elterjedése¹ azonban a rajztanításban is változásokhoz vezet majd. Néhány évvel ezelőtt még ritkaságszámba ment a rajzolni nem tudó építész és szobrász, a modellje testére tűzött anyagokból ollóval ruhakölteményeket formáló divattervező. Az akadémiák szűrőjén nem juthatott át az, aki nem tudta mesterfokon a szakma egyezményes nyelvét: a perspektivikus ábrázolást. Manapság viszont a legtöbb építész és formatervező természetesnek tartja, hogy vázlataiból a számítógéppel segített tervezési programok révén lesz látványos és gyorsan, könnyen módosítható terv. Az építészhallgatók között máris bőven akadnak, akik képtelenek megbirkózni az axonometrikus ábrázolás alapjaival,² tehát egészen biztos, hogy munkájukban alapvető eszköz lesz a számítógép.

A multimédia, azaz a számítógépes programban integrált és feldolgozott álló- és mozgókép, ábra és szöveg, zene, beszéd és más hanghatás, a hagyományos alkotómódszerekkel egyenrangú kifejezőeszközként szerepel a művészeti főiskolák képzési programjában. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Intermédia Tanszék működik, az Iparművészeti Egyetem művészképzésében multimédiaprogramot kínálnak, Tanárképző Intézetében pedig 1993-ban az országban elsőként indítottak középiskolai rajztanárképzést médiapedagógia szakirányban. Azóta már szinte minden tanárképző intézményben lehetőség van a Nemzeti alaptanterv Vizuális kultúra műveltségterületében önálló témakörként szereplő vizuális kommunikáció technikáinak és esztétikai elveinek elsajátítására. Országszerte továbbképzések tucatjai tanítják a számítógépes grafika alapjait a honlaptervezéstől az elektronikus kiadványszerkesztésig – és nem csak rajztanároknak.³ Úgy tűnik, a számítógéppel olyan „varázsceruza” került a kezünkbe, amellyel az is szívesen „rajzol”, aki tízéves kora óta önként sohasem foglalkozott ilyesmivel. Az iskolai gyakorlatban mégis nehezen nyer teret az új kifejezőeszköz, a rajztanár ott sem használja, ahol a gépekhez – némi harc és belső szervezés árán – hozzáférhetne. Az ellenszenv oka talán a következőkben keresendő:

A rajzolás mesterségét ügyességgel párosuló szorgalommal, hosszú idő alatt, nehéz gyakorlatokkal lehet elsajátítani. Ehhez viszonyítva a géppel segített képalkotás gyors és látszólag nem igényel különösebb szakértelmet, „bárki megcsinálhatja”. Az alkotás így elveszti egyediségét, kézművesértékét.

A képzőművészet anyagai önmagukban is szépek: illatuk, színük, felületük tapintása maga is esztétikai élményt nyújt. (Nem véletlen, hogy a grafikus szoftverek fejlesztői nemcsak a különféle eszközök nyomát, de hangjukat is igyekeznek utánozni. Miközben végighúzzuk az elektronikus ceruzát a műanyag grafikus lapon, a gép finom, surrogó hangot ad, mintha ceruzával szántanánk a papírt.)

A számítógép olyan eszköz, amelyben „bekódolva” rejlik egy képi kultúra. A „szoftveresztétika”: a harsány színek, nyugtalan ritmusú kompozíció, egymás hatását kioltó kiemelések, a populáris média motívumvilága nagyon sok rajztanárban ellenszenvet ébreszt. Olcsó, gépies, ismétlődő megoldások ezek, de tagadhatatlanul hatásosak. Ahogyan az alábbi idézet mondja: sikerrel vehetik fel a harcot a fiatalok figyelméért.

„Ha a XIX. század reprezentációs elveinek és gyakorlatának a világkiállítás az egyik legkomplexebb metaforája, akkor a huszadiké tagadhatatlanul a Disney-parkok rendszere. S nekünk azzal kell számolnunk, hogy az új nemzedék számára a ťmagyar történelemŤ és a ťDisneyŤ épp olyan Web site: magyar.edu versus Disney.com. Avagy: irodalom.edu versus showbiz.com; a kérdés pusztán csak az, hogy melyik lesz a vonzóbb. S ezzel megérkeztünk a téma gyakorlati oldalához. A kérdés mindössze annyi, hogy az .edu oldalán milyen szervezettséggel, koncepcióval, mélységében végiggondolt összefüggéseiben, milyen versenyképes tudást kínálunk fel. A helyzet nem különösképpen bonyolult: amilyen lesz a magyar tartalomipar, olyan lesz az iskolai oktatás jövője. A lényeg már megtörtént: az iskola védett korszakának vége. Az iskola a határon áll, .edu és .com határán. Rajtunk is áll, hogy mi lesz belőle.”⁴

Az idézet az olvasóban képek sorát hívja elő: klasszikus műveket, amint amerikai és japán rajzfilmekkel mérkőznek a gyerekek figyelméért és szeretetéért. Az oktatási szoftverek első generációja teljes mértékben hasonlítani akart a játékprogramokra. (A Davidson cég sikerterméke, a Mathblaster-sorozat például egy űrutazás történetébe ágyazza az elemi matematikát.) Az újabb programok viszont már saját képi világ kialakítására törekszenek. Grafikus megoldásaik legtöbbje immár a könyvtipográfia eszköztárából való, kiegészítve a mozgókép és az oldalak közötti sokrétű kapcsolatok képi lehetőségeivel. A rajztanárnak hasonlóképpen kell eljárnia. A multimédiát mint egyenrangú eszközt felhasználó rajztanításnak meg kell küzdenie a médium iránti előítéletekkel, és előnyt kell kovácsolnia abból, ami első pillanatban visszatetszőnek tűnik.

Az SZST vizuális nevelési változata (angol nevén a „cyber art education”) lehetőség arra, hogy a vizuális nyelv használatára bírjuk a rajzolástól-festéstől idegenkedőket. Vegyük sorra a fentebb felsorolt, ellenérzést kiváltó sajátosságokat, és lássuk, milyen pedagógiai és művészi lehetőségek rejlenek bennük:

A számítógéppel segített rajzolás és tervezés alapjainak tanításakor nagy előny, hogy a médium a gyerekek körében ismert és vonzó. A gyorsaság a rövid rajzórákon óriási előny: többet lehet kísérletezni, variálni, kombinálni, azaz tervezni, komponálni. A rajzolás, színezés, elrendezés és tervezés műveletei visszafordíthatóak, tehát a hibák korrigálhatók, az újabb ötletek könnyűszerrel megvalósíthatók. A technika elsajátítása természetesen csak a legegyszerűbb feladatok esetén és alapszinten könnyű, igényesebb grafikus és képfeldolgozó szoftverek használata éppolyan nagy szakértelmet kívánó feladat, mint a rézmetszés vagy a perspektivikus rajzolás.

Az új médium nem nyújt olyan illat- és tapintási élményt, mint a régiek, viszont látásélményeket eddig elképzelhetetlen gazdagságban kínál. Bármelyik motívum egy mozdulattal kicsinyíthető-nagyítható, színe még a legegyszerűbb gépeken is több száz árnyalatra változtatható, formája torzítható-szépíthető. A tervezőprogramok gyerekváltozatai is tartalmazzák már a háromdimenziós animációt: a lerajzolt tárgy térben megjeleníthető, forgatható, belső tere is megnézhető. Mozgóképeket, fotókat integrálhatunk az állóképbe, illetve ezekből a „talált művekből” készíthetünk saját alkotást. Minden, amit megjelenítettek, anyaga lehet egy újabb műnek. (Olyan előny ez, amellyel persze vissza is lehet élni, egyszerre áldás és veszély. A kép mint alkotójának tulajdona, mint sérthetetlen és megismételhetetlen mű veszélybe került. Akárcsak az iskoláé, a remekmű védett korszaka is véget ért.)

A gépi-képi kultúra (amelynek művészi szintű megfelelője a „cyber art”) az a sajátos stílus, amely szokásos része a számítógépes „olvasásra” készült termékeknek, nagyon fiatal, ezért igen változékony. Semmi okunk rá, hogy megváltoztathatatlannak higgyük. Tény, hogy nyomot hagyott rajta a „Net Nemzedék” ízlése⁵, de ez nem baj: adottság és lehetőség. Ez a képi világ az, amelyet a vizuális nevelés során formálunk, erre kell építenünk. A kamaszoktól nem várhatunk édes, idilli gyermekrajzokat. A fiatalok géppel készült képei és tervei, honlapjai és névjegyei, iskolaújságai és szórólapjai azonban éppolyan spontán, változatos és kifejező alkotások, mint a kisebbek festményei és gyurmafigurái. A lényeg az, hogy a számítógéppel a képalkotási kedv visszatérőben van. A látás nyelvének szabályaira éppolyan nagy szükség van, mint valaha. A rajztanár nem marad munka nélkül, sőt, egyre fontosabbá válik, hiszen a képi kifejezés az internetkultúra nemzetközi világában a legközérthetőbb, leghasznosabb nyelv. (Új népművészet van születőben: a készítőjének imázsát tükröző honlap.) A gépek sosem teszik feleslegessé az ecsetet, ahogyan a CD-ROM-ok sem a nyomtatott könyvet. A baj csak az lenne, ha az ecset nevében kiutasítanánk a gépet a rajzteremből ahelyett, hogy a vizuális kultúra klasszikus értékeit „kódolnánk be” az új médiumba.

Megjegyzés: A cikkhez kapcsolódó kutatás a Felsőoktatás Fejlesztéséért Alapítvány (FKFP) kutatási támogatásának segítségével folyik. A kutatás címe: „Vizuális nevelési kutatóbázis”. Kutatóhely: Magyar Iparművészeti Főiskola.

Függelék

Néhány érdekes oktatási web site a rajztanítás számára is hasznos anyagokkal:

Vizuális nevelési web site-ok

A Paul Getty Alapítvány Vizuális Nevelési Kutatóközpontjának honlapja, benne az alapítvány által fejlesztett tananyagok leírásai, szakkönyvlisták, nemzetközi pályázatok és továbbképzések és gazdag, rendszeresen frissített gyűjtemény a legjobb vizuális nevelési honlapokról: http://artsednet.getty.edu

A Rajztanári Kapcsolat (The Art Teacher Connection) honlapja, melyet egy amerikai tanárcsoport gondoz: virtuális képtárak és fotógyűjtemények, alkalmazott grafikai motívumok gyűjteményei, nagy nemzeti múzeumok honlapjai éppúgy elérhetők innen, mint kész tananyagok, illusztrált tanítási órák, tanári vitafórumok, nemzetközi pályázati kiírások.

Művészeti anyagokat előállító cégek által szponzorált, de sok használható tananyagot tartalmazó honlap: http://www.cedarnet.org/emig/board.html

Az USA legnagyobb számítógépes grafikai egyetemi oktatási programjának honlapja (Ohio State University - Advanced Computing Centre for Arts and Design) http://www.cgrg.ohio-state.edu/

Multimédiával dolgozó amerikai képző- és iparművészek fóruma, termékismertetőkkel, művekkel (MultiMedia Users Group): http://128.146.12.219/

A Világháló iránt érdeklődő művészek és tudósok vitafóruma (World Wide Web Interest Group) termékismertetőkkel, művekkel, kutatási programok leírásaival: http://www.acs.ohio-state.edu/org/osuwww/index.html

Letölthető tantervek, tananyagok, taneszközök sok tantárgyhoz

http://www.petersons.com

http://www.capecod.net/schrockguide

http://www.mebbs.com/tenny/educate.htm

http://www.teachnet.org

http://www.learningspace.org

http://www.iste.org

Országok iskolai hálózatai

http://cspace.unb.ca (Kanada)

http://schoolnet2.carleton.ca (Kanada)

http://www.schulweb.de (Németország)

http://www.investlearning.com (USA)