Új kiadványok az etikaoktatáshoz

Az Országos Közoktatási Intézetben néhány évvel ezelőtt komplex társadalomtudományi tananyagfejlesztő munka kezdődött egy tágabban értelmezett szocializációs tananyag kidolgozása céljából. Ezt a munkát az tette sürgetően időszerűvé, hogy az elmúlt évtized társadalmi és politikai változásai alapjaiban értelmezték át az állam és az (állam)polgár viszonyát, a társadalom értékrendjét, erkölcsi és jogi viszonyait. Nyilvánvaló lett, hogy a korábbi társadalomtudományi oktatás mind szemléletében, mind tartalmában, mind módszereiben alkalmatlan az új társadalmi szükségletek kielégítésére: az önállóan gondolkodó, vállalkozó szellemű, jogaikat ismerő, a társadalmi együttélési szabályokat gyakorló „jó polgárok” nevelésére.

Az OKI-ban folyó tananyagfejlesztő munka egyfelől készségfejlesztő programok kidolgozását vállalta, másfelől hagyományos ismeretátadó tananyagokat igyekezett létrehozni. A készségfejlesztő programok négy alapvető területre irányultak: a gondolkodási, a kommunikációs, az úgynevezett együttélési (erkölcsi és jogi), valamint a tanulás-módszertani készségek fejlesztésére. Tartalmi értelemben pedig az emberismeret, a társadalomismeret és az erkölcsi és jogi ismeretek oktatására készültek tananyagok.

Az alábbiakban közreadott válogatás az eddig elkészült tananyagokból nyújt némi ízelítőt az érdeklődőknek. Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőségének felkérésére elsősorban az erkölcsi nevelésre vonatkozó tananyagokból (tankönyvek, tanári segédkönyvek), illetve az erkölcsoktatás nemzetközi tapasztalataiból válogattunk.

Az ember- és társadalomismeret sorozat¹

Az Erkölcs és jog címmel a közeljövőben megjelenő, 13–15 éveseknek szánt kötetek (Falus Katalin – Jakab György: Erkölcs és jog. Ember- és társadalomismeret tankönyv. Bp., 1999, AKG Kiadó, 126 p. Tanári segédkönyv. Bp., 1999, AKG Kiadó, 252 p.) a társadalmi együttélési szabályokkal – értékrend, szokás, norma, illem, erkölcs és jog – foglalkoznak, amelyek iskolai tárgyalását ma különösen fontosnak és aktuálisnak tartjuk. Úgy tapasztaljuk, hogy a mai Magyarországon az elmúlt évtizedek társadalmi, politikai és ideológiai változásai miatt megkérdőjeleződött a hagyományos értékrend, zavarok keletkeztek a társadalmi normaátadás folyamatában. A szocializáció szempontjából mindez azt jelenti, hogy a felnövekvő nemzedékek egyre bizonytalanabb értékrendet és normarendszert örökölnek, és nincsenek igazán fölkészítve arra, hogy önállóan is el tudjanak igazodni az egyre bonyolultabbá váló társadalmi viszonyok között. Az állandóan változó társadalmi, politikai és ideológiai környezetben ugyanis sem a család, sem az iskola nem tud egyértelmű normarendszert közvetíteni a fiatalok számára, mivel ezek a normák újra és újra megkérdőjeleződnek. Ennek az lett a következménye, hogy az emberek egyre inkább megkérdőjelezték az alapvető társadalmi normák érvényességét is: egyre többen úgy gondolják, hogy ők nem akkor járnak jól, ha betartják a kölcsönösségre épülő együttélési szabályokat, hanem akkor, ha megszegik azokat. Ebben a helyzetben fokozatosan háttérbe szorul a társadalmi szolidaritás és megerősödik az a sajátos szemlélet, amely az egyéni önérvényesítést tekinti elsődlegesnek.

Mit tehet ebben a helyzetben az iskola, mit tehetnek a tanárok?

A szerzők természetesen nem hiszik, hogy az erkölcsi és jogi oktatás bevezetésével ezek az alapvető társadalmi problémák megoldódhatnak. Hiszik azonban azt, hogy az iskolában is fel kell hívni a diákok figyelmét ezekre a kérdésekre. Hisznek továbbá abban is, hogy tudatosítani lehet a diákokban saját személyes viszonyukat a különböző társadalmi normákhoz. Tapasztalataik szerint azonban az ismeretek – az erkölcsi alapelvek ismertetése, etikatörténet, jogi ismeretek stb. – puszta átadása nem igazán eredményes pedagógiai módszer. A diákok társadalmi tapasztalatai ugyanis sok esetben ellentmondanak az iskolában tanult elveknek, ezáltal könnyen hiteltelenné válhat mind a tanár, mind a tananyag. Ebből következően úgy gondolják, hogy az ismeretátadás mellett mindenképpen szükség van a személyes élményekre építő készségfejlesztő módszerekre is, amelyek megalapozzák és fejlesztik a diákok erkölcsi és jogi érzékét.

A tankönyv az alapvető ismereteket (alapfogalmakat, együttélési szabályokat) konkrét történetek, esetek segítségével kívánja megtanítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a diákok az órákon egy-egy erkölcsi és jogi kérdést, döntési helyzetet történetek feldolgozása révén ismerhetnek meg. Ezeknek a többnyire megtörtént – ám szükségképpen tömörített – eseteknek a megbeszélése, megvitatása, esetleg eljátszása során a diákok számtalan alapvető ismeretre tesznek szert, ugyanakkor lehetőség van gondolkodási, problémamegoldási és kommunikációs képességeik fejlesztésére. Az esettanulmányokra épülő tanítási formát tehát a szerzők olyan módszernek tekintik, amelynek segítségével összekapcsolhatóak egyrészt a személyes élmények és az elvont tudományos ismeretek, másrészt az ismeretátadás és a készségfejlesztés.

A könyv egy társadalomépítő játékkal kezdődik, majd ezt követi az alapvető erkölcsi fogalmak játékos bemutatása a családi és az iskolai élet mindennapi helyzeteiben. Olyan alapvető jogi fogalmak megismertetésére is sor kerül, mint a felelősség, a szándékosság, a gondatlanság. A tankönyvhöz a diákoknak írott könyvnél kétszer-háromszor nagyobb terjedelmű tanári kézikönyv is készült.

11–12. évfolyamba járó diákok számára íródott a sorozat májusban megjelent legújabb kötete: Lányi András – Jakab György: Erkölcsi esettanulmányok. Bp., 1999, AKG Kiadó, 190. p. Lányi András – Jakab György: Erkölcsi esettanulmányok. Tanári útmutató. Bp., 1999, AKG Kiadó, 36. p. Ez a könyv középiskolásoknak szeretne erkölcstant közvetíteni, tehát alapvetően középiskolás tankönyv, a címe ugyanakkor erkölcsi esettanulmányok és nem etika vagy erkölcstan. Ezzel a szerzők azt hangsúlyozzák, hogy életszerű szituációkhoz kötött erkölcstankönyvről van szó.

A könyvben körvonalazott tanítási program tanításának ideális helye az emberismeret-erkölcstan tantárgyban vagy tantárgyblokkban lenne. E programot igazán akkor lehetne jól tanítani, ha ezt megelőzően, illetve ennek tanításával együtt más társadalom- és emberismereti témák tanítása is folyna. A könyv azonban alkalmas arra is, hogy önálló, egy tanéven át folyó, heti kétórás erkölcstan tantárgy tanítása során alkalmazzák. A témák – amint azt a közreadott két részlet is mutatja – kiindulásul szolgálnak a diákokkal való beszélgetésekhez, vitákhoz. Mindegyik téma egy-egy dilemmát tár a diákok elé, s a kérdések mintegy orientálni kívánják ezeket az órán zajló beszélgetéseket. A tankönyv alapvető élethelyzetek és irodalmi példák elemzéséből bontja ki az emberi együttélés alapvető erkölcsi dilemmáit. Bemutatja ezek megítélésének különféle lehetőségeit, és a követendő magatartásnormák széles konszenzusra épülő rendszerét kínálja – különös tekintettel a környezeti tudatosság szempontjaira. A szerzők, vállalva meggyőződésüket, más felfogások iránt is nyitott értelmezésekre törekednek. A feldolgozás problémaközpontú és dialogikus. A tankönyv gyakorlati feladatsorokat, világos fogalomértelmezéseket és személyes hangvételű, esszéisztikus részleteket egyaránt tartalmaz. A szerzők nem az erkölcstan fogalmait rendszeresen kifejtő könyvet szándékoztak írni, hanem – a különböző világnézetek szerinti értelmezés lehetőségeit is nyújtva – különböző erkölcsi jellegű problémáikat szeretnék a középiskolás diákokkal megosztani. A könyvben tárgyalt kérdések olyan dilemmákról szólnak, amelyekkel mindenki szembesülni kényszerül: Milyen a jó élet? Mi a helyes cselekedet? Mit kell akarnom? Ezekre a kérdésekre az ember általában tetteivel felel. A szerzők alaptétele szerint az ember felelős lény, aki képes a jó és a rossz tudatos megkülönböztetésére. Ehhez azonban ismernie kell az erkölcsi hagyományokat, az elődök hasonló kérdésekre adott válaszait. A tankönyv a tanulókat nagyban segítheti az önálló tájékozódás és erkölcsi ítéletalkotás képességének kialakításában és fejlesztésében.

Gyermekfilozófia²

A Krónika Nova Kiadónál megjelenő, a Soros Alapítvány által támogatott Gyermekfilozófia sorozat következő kötetében (Gyermekfilozófiai Szöveggyűjtemény IV. Szerk.: Falus Katalin – Jakab György. Bp., 1999, Krónika Nova Kiadó) a Philosophy for Children – magyar fordításban Gyermekfilozófia – atyjának, M. Lipman professzornak az etikai vizsgálódásról szóló meséjéből az első fejezetet és a hozzá tartozó tanári kézikönyvrészt adjuk ki. Az alábbi válogatásban ebből a megjelenés alatt lévő anyagból mutatunk be részletet. A Philosophy for Children programot több mint negyven országban alkalmazzák.³ A Babakórház óvodásoknak készült, az Elfi az alsó tagozat első és második évfolyamába járók számára, a Pixi a harmadikosoknak-negyedikeseknek. A fordítás alatt, illetve kiadás előtt álló Lisa a tizenhárom-tizennégy éves korosztálynak szól. Ezt a kötetet a Montclair Egyetem professzora, M. Lipman és munkatársa A. M. Sharp kifejezetten az erkölcsi problémák iskolai tanításához szánta.

A könyv egyrészt arra kívánja ösztönözni a gyerekeket, hogy gondolkodjanak el saját morális értékrendjükön, másrészt arra is törekszik, hogy megértesse velük azt, milyen morális lehetőségek állnak az ember előtt, és hogy ezeket miként kell kritikusan értékelni. Ugyanakkor nem célja a könyvnek az, hogy a felmerült kérdésekre kizárólagos választ adjon, ugyanis a Lipman módszerével megvalósuló erkölcsi nevelésnek fontos jellemzője a morális problémák többféle szempont szerinti megközelítése, a mások véleményének megértésére, a mások és saját szándékaink tudatosítására törekvés.

Kitekintés

Bizonyára sokak érdeklődésére tarthat számot Jürgen Hengelbrock A hittan alternatív tantárgyai Németország iskoláiban című cikke, amely a németországi tartományokban folyó, nem kötelező hittanoktatás alternatív és helyettesítő tárgyait mutatja be. A tanulmány több lehetséges megoldást mutat be a filozófia- és etikaoktatáson át az etikát az életvezetési és a vallási ismereteket integráló komplex tárgyig. Sokoldalúan mutatja be, milyen komoly erőfeszítéseket tettek az egyes német tartományokban annak érdekében, hogy a hittan alternatív tárgyaként megvalósuló etikaoktatás a tanuló kezébe olyan eszközöket adjon, amelyekkel képessé válik a sokféle erkölcsi dilemmahelyzet megoldására. A tanulmány egyik legértékesebb része azoknak a németországi vitáknak a felvillantása, amelyek akörül zajlottak és zajlanak mai is, hogy az etikaoktatásban az ismeretközlő jelleg vagy a nevelésközpontú szemlélet legyen a meghatározó. Úgy tűnik, a vitában azok győztek, akik az utóbbi szemlélet elsődlegessége mellett érveltek. (Hengelbrock cikke a Tanulmányok rovatban olvasható.)

Falus Katalin