Az oktatás európai dimenziójának megteremtésében az Európai Unió oktatással foglalkozó tevékenységét megelőzően jelentős szerepet játszott az Európa Tanács. A tanulmány áttekinti az ET oktatást formáló szerepének történetét, és bemutatja azokat a fő területeket, amelyek alakításában a szervezet meghatározó részt vállalt. Az ET az európai dimenzió fogalmának megteremtésében, oktatásban való értelmezésében elsősorban a demokratikus értékek iskolai közvetítésének középpontba állításával indított el jelentős folyamatokat, de fontos szerepe volt az idegennyelv-oktatás, az interkulturális nevelés terjesztése terén is.
Az Európa-építés (az Európa Tanács szóhasználatában: Building One Europe), más szóval európaizálódás folyamatát az általános közvélekedés, de a szakmai közvélemény is az Európai Unió tevékenységéhez köti: az európaizálódás folyamatát az egyes nemzeti szakpolitikákban kizárólag az európai integráció közpolitikákra tett hatásával azonosítja.2 Ennek köznyelvi, de a publicisztikától sem idegen szófordulatai a „megyünk Európába”, „csatlakozunk Európához” stb. kifejezések, melyek metonimikusan azonosítják a jelenleg 15 tagú Európai Uniót a kontinenssel. Ez azt a feltevést implikálja, hogy a csatlakozó országok most válnak csak igazán Európa részévé, hiszen mostanra teljesítették azokat a követelményeket, melyek alapján Európa teljes jogú tagjainak érezhetik magukat.
Ugyanakkor kevesebb szó esik arról, hogy a 2004-ben csatlakozó tíz ország nemcsak földrajzilag része Európának, hanem kulturálisan is szervesen kapcsolódik hozzá, az európai kultúra része, amelyen az a tény sem változtat, hogy még egyelőre kívül van a tagfelvételnél elsődlegesen a gazdasági unió szempontjait érvényesítő szervezeten. A jelen tanulmány egy korábbi gondolatmenet3 folytatásaként az ún. európaizálódás vagy Európa-építés azon folyamatára igyekszik rámutatni, amelyet az Európa Tanács működése fémjelez, a nyilvánosság előtt kevesebb figyelmet kapott. (Ebben a folyamatban 1990 óta Magyarország is aktívan részt vesz.)
A tanulmányban az Európa Tanács (ET) oktatáspolitikáját mutatjuk be.4 Ismertetőnkben arra törekszünk, hogy az oktatás szerepéről, céljairól, módszereiről, területeiről szóló európai és nemzetközi gondolkodás az Európa Tanács által megcélzott és lefedett területei ismertek legyenek a szakma hazai szereplői előtt is. Szeretnénk bizonyítani, hogy az európaizálódás oktatásban tükröződő jelenségei nemcsak az európai integráció fejlettségi fokának megfelelő stratégiai célkitűzések megvalósítását jelentik, hanem a Tanács tevékenységét is, amikor saját deklarált normái szerint igyekezett a demokratikus értékek és az európai kulturális sokszínűség megőrzésének és fejlesztésének oktatásban történő megjelenítésére. Elsősorban a történelem és az idegennyelv-oktatás kapcsán utalunk olyan kutatási területekre, ahol az Európa Tanács égisze alatt tudományos igénnyel folynak kutatások. Ismertetjük Cesar Birzea Gyakorló demokrácia: oktatáspolitika az Európa Tanácsban című tanulmányát, amelyet a szerző az Európai Oktatási Miniszterek Állandó Konferenciája XXI., Interkulturális oktatás: a sokféleség kezelése és a demokrácia megszilárdítása mottójú ülésszakára készített (Athén, 2003. november 10–12.). A tanulmány nemzetközi kontextusba helyezi és ezen belül értékeli az ET oktatási tevékenységét. A gyakorló demokrácia modelljének megalkotásakor az ET 21. századra szóló oktatási céljai és prioritásai már nemcsak az európai színtérre irányulnak, hanem a globalizáció kihívásaival néznek szembe. Az Európa Tanács a demokrácia, az emberi jogok, a kulturális sokféleség értékeinek oktatásban való tükröztetését a sokszínűség, az interkulturalitás és a minőségi oktatás prioritásként történő megjelölésével oldja meg. Birzea az EU oktatási indikátorait kiegészítendő ismerteti azokat a viszonyítási alapokat és indikátorokat, amelyeket az ET alkalmazhat az ún. soft, tehát az EU által nem érintett területeken.
„A demokrácia egy folyamatos program, egy olyan irányadó eszme, melynek viszonylatában mérhetjük az előrehaladást, hasonlatosan ahhoz, ahogy a boldogság működik a filozófiában vagy a végtelen a matematikában” – írja Cesar Birzea tanulmánya bevezetőjében.5 A demokrácia mint program, mint idea létezik, vagy ha úgy tetszik, közös örökség, de állandó változásban lévő, szüntelen tanulást igénylő napi gyakorlata, tényleges megvalósulási formája van, melyet állandóan építeni és újraépíteni kell: részvétellel, képviselettel, átláthatósággal és számonkérhetőséggel. A Tanács egyik fő politikai célkitűzése lett különösen a bécsi csúcs óta a gyakorló demokrácia. A gyakorló demokrácia céljának fontosságát a világszerte, főleg a már régóta működő demokratikus társadalmakban tapasztalható politikai apátia, a közügyektől való elfordulás jelensége, a demokratikus deficit indokolja. Ugyanakkor Európa friss demokráciáiban az emberek most tanulják a demokratikus intézmények működését. Az ET álláspontja szerint a demokrácia sokkal inkább tanulási folyamat, mint politikai örökség. A szervezet erre az elgondolásra építette fel oktatói identitását.6
A tanulmány ezen részében bemutatjuk a Tanács fő tevékenységi területeit az oktatási színtéren, majd a Birzea-tanulmány ismertetésével a szervezet 21. századra szóló fő oktatáspolitikai elképzeléseit.
Az Európa Tanács tevékenységi területei közül az oktatás az Európa-építésben kezdettől fogva kiemelkedő szerepet játszik. A Tanács oktatási-kulturális munkásságának keretét a Kulturális Konvenció szabályozza, programjait négy irányító bizottság segíti (az oktatási, a felsőoktatási és kutatási, a kulturális, a kulturális örökséggel foglalkozó). A programokért, a projektek koordinálásáért, az elkészült dokumentumokért az Oktatási, Kulturális, Kulturális Örökség, a Fiatalok és a Sport Ügyeivel Foglalkozó Főigazgatóság7 a felelős.
Az oktatásnak három fő kérdésre kell választ adnia:
Az Európai Oktatási Miniszterek Állandó Konferenciája határozza meg a legfontosabb oktatáspolitikai irányvonalakat és célkitűzéseket. A nyolcvanas években az oktatás prioritásai a társadalmi igazságosság, a gazdasági hatékonyság és a személyes fejlődés feltétlen értékeit szem előtt tartva az alábbiak voltak: az oktatás elérhetősége; befektetés a humántőkébe; esélyegyenlőség az oktatásban. Mindez jól tükrözi a Tanács, a fejlett nyugat-európai demokráciák által meghatározott arculatát, s azt, ahogyan a demokratizálás folyamatát akkor értelmezték.
A kilencvenes évek változásai, a szervezet nagymértékű kibővítése a közép- és kelet-európai friss demokráciákkal az oktatás és a demokrácia kapcsolatát helyezték a középpontba. Hangsúlyeltolódások következtek be a prioritásokban, s újak jelentek meg: az oktatás minősége, a részvétel, az egész életen át tartó és az élet minden területét átfogó tanulás és a hátrányos megkülönböztetés tilalma.9
Az athéni konferencia elé új oktatáspolitikai prioritások kerültek, amelyek meghatározhatják a jövő oktatási programjainak irányultságát: az interkulturális oktatás; a sokszínűséget fenntartó oktatás; a minőségi oktatás (részletesebb ismertetését lásd később).10
Az oktatáspolitikai célkitűzések hagyományosan a Tanács öt fő tevékenységi területén válnak gyakorlattá. Ezek tematikus felosztásban a következők.11
A projekt talán legnagyobb szabású akciója az Európai Nyelvi Portfólió (magyar változata: Európai Nyelvtanulási Napló) elkészítése volt, amely lehetővé teszi, hogy a nyelvet tanulók bármely életkorban és nyelvi szinten rögzíthessék nyelvi kompetenciájukat, tanulási és interkulturális tapasztalataikat. A Közös Európai Nyelvi Referenciakeret nyelvi szintjeit átvéve az Európai Nyelvi Portfólió lehetőséget teremt arra, hogy a nyelvi készség koherenciája és átláthatósága megvalósuljon.14
Az Európa Tanács nyelvpolitika-fejlesztési tevékenységét a grazi székhelyű Élő Nyelvek Európai Központjának (ECML) munkájával egészíti ki. A grazi intézményt az ET kibővített részleges megállapodás keretében hozta létre hároméves időtartamra (1994–1997). Az 1997 óta működő intézmény, elsősorban kutató-fejlesztő és multiplikátorképző tevékenységet folytat. Az idegennyelv-oktatásban például az interkulturális szemlélet a hagyományos paradigmát váltja fel: a lexikai-grammatikai kompetencia elsajátítása helyett az interkulturális kommunikatív kompetencia elsajátítására fokuszál.15 Azt hangsúlyozza, hogy az idegennyelv-tudás és -tanulás több mint hatékony és eredményes (effective and efficient) információ-kommunikáció. A kommunikáció ugyanis nem pusztán információcserét jelent, hanem magában foglalja egy másik emberi lénnyel való interakciót, az ő életfelfogásának megértését, a hiedelmeket, értékeket és viselkedést, valamint az ezekre adott választ. A kommunikáció tehát ebben az értelemben kulturális folyamat jellegű. Ebből következően az idegennyelv-oktatásban újra szorgalmazzák a hagyományos humanista modellt, mely tartalmazza az adott nyelven alkotott kulturális produktumok megismerését is: irodalom, filozófia, művészetek.16 Az interkulturális kompetencia elsajátítását az idegennyelv-tanulás folyamatában minden szinten ajánlják, de különösen középhaladótól kezdődően.17
Az interkulturális kompetencia kifejlesztését megcélzó idegennyelv-oktatás elméleti hátteréül szolgál a társadalmi identitás teória. Segítségével megérthetjük a „másikat”, megvizsgálhatjuk, hogy egy bizonyos közösség tagjai hogyan lépnek kapcsolatba vagy hogyan adnak visszajelzéseket más közösség tagjainak. Az elmélet alapvetően kisebbségi csoportok kutatásával kezdődött a nyolcvanas években, azt vizsgálták, hogy a többség hogyan kezeli őket, és nyelvükben és kultúrájukban hogyan különülnek el. A társadalmi identitás elmélete alapvető szerepet tölthet be az idegennyelv-oktatásban, hiszen kulcsfontosságú annak megértésében, hogy a különböző nyelvű és kultúrájú csoportok tagjai hogyan „viselkednek” kommunikációs helyzetekben. A tanároknak tehát ezt is tanítaniuk kell. Fontos szerepe van még abban, hogy a nyelvet tanulók ismeretei bővüljenek a „másik” nyelvet beszélők csoportjáról, a sztereotípiákat valódi ismeretek váltsák fel a „másik”-ról. Gyakorlati eredmények bizonyítják, hogy az elmélet alkalmazásával az idegennyelv-tanításban eredmények érhetők el a tanulók saját társadalmi identitásának megértésében is.18
Az Európa Tanács oktatáspolitikája által megcélzott területek közös nevezője a demokratikus szemlélet biztosítása: mind az öt tevékenységi terület fő alapelvei levezethetők az ET által képviselt demokratikus értékekből. Korábban már utaltunk a Tanács jövőbeli szerepére, amelyet az újra/újjá formálódó Európában egyrészt mint normaalkotó emberi jogi szervezet, másrészt mint 45 tagállamot tömörítő politikai szervezet képviselhet. Cesar Birzea az athéni konferencia elé kerülő vitaanyagában Európa és a világ oktatási színterének főszereplői – az Európai Unió, az UNESCO, az OECD, a Világbank és az UNICEF – között az Európa Tanács helyét is kijelöli. Fontosnak tartjuk azt a szemléletet kiemelni, amely a nemzetközi munkamegosztás elvét érvényesíti az oktatásban is. A Birzea-tanulmány ismertetésével szeretnénk a hazai szakma figyelmét is felhívni azokra az oktatáspolitikai célokra, irányvonalakra, amelyeket a nemzetközi színtéren – a munkamegosztás elve alapján – a Tanács képvisel, s amelyek véleményünk szerint nem maradhatnak alulreprezentáltak a hazai oktatáspolitikában sem a jövő Európájának alakítása során.
Manapság, amikor nagy, akár globális szinten jelentkező társadalmi kérdések megoldásában az oktatásnak szánt szerep felértékelődik, a nemzetközi élet kulcsszereplői bizonyos területekre szakosodnak, s igyekeznek fokozni szolgáltatásaik minőségét, s ezáltal versenyelőnyhöz jutni és azt megtartani. Mindegyikük világosan meghatározott, célirányos szerepre törekszik, s meghatározza saját kulcsfogalmát, amely köré oktatásfilozófiája szerveződik:
A szakosodás ellenére közös ügyek segítik a koordinációt, a közös programok megvalósítását. Ilyen a globális szemlélet, az egész életen át történő tanulás paradigmája (melyet eredetileg az Európa Tanács vezetett be a hatvanas években, majd az UNESCO szervezte világméretű projektté), valamint a társadalmi problémák iránti fogékonyság. Napjainkban az UNESCO által indított, az együttélés megtanulása című nagy, posztmodern társadalmi projekt az, amelyben valamennyi nemzetközi intézmény részt vesz (Delors-jelentés 1996)23 A projekt hat oktatási folyamat meglétét előfeltételezi:
Az együttélés megtanulása című projekt előtérbe állítja az interkulturális oktatást, a sokféleség kezelését és a demokrácia megszilárdítását. Birzea szerint ezek az athéni konferencia kiemelt témái is egyben.
Az ET ebben a nemzetközi környezetben, mint európai szereplő és oktatási szakszolgálat, két szinten teremt hozzáadott értéket.
Kormányközi szervezetként
Oktatási szakszolgálatként a Tanács kidolgozta a gyakorló demokrácia modelljét. A modell a szervezet működésének öt évtizede során alakult ki és csiszolódott. A gyakorló demokrácia a következő elvekre épül:
Az Európa Tanács azt az elképzelést támogatja, hogy az oktatáshoz való jog nem az oktatás valamilyen formájához való általános jog, hanem a teljesítmény bizonyos minőségi normáinak elérését jelenti.
Korábban már utaltunk a három prioritásra, amelyet az athéni konferencián vitattak meg. Tartalmukat és jövőbeli lehetséges hatásukat ismertetjük a Cesar Birzea által leírtak alapján.24
A sokféleség a társadalom természetes állapota. A diákoknak meg kell tanulniuk, hogy hogyan kell élni egy pluralista, sok kultúrát tömörítő és sokdimenziós társadalmi környezetben. Ezért képesnek kell lenniük a mássághoz való jog gyakorlására.
Az interkulturalitás a sokféleség aktív dimenziója. Az interkulturalitás a multikulturalizmus és a pluralizmus mellett az egyének, csoportok és közösségek közötti interakciót is feltételezi. Az interkulturális oktatás a gyakorló demokrácia eszközeként szándékosan teremt olyan helyzeteket, amelyekben kultúrák érintkezésére, kölcsönös egymásra hatására és a kultúrák egymásra gyakorolt megtermékenyítő hatására kerülhet sor. Ennek célja a sokszínűség fokozása a folyamatos kulturális dinamizmuson keresztül.
A minőség a célnak való megfelelést jelenti. A minőség emberi jogi szempontból való értelmezése alapján a minőségi oktatás a demokráciához kapcsolódó oktatási célok választás alapján történő elérése.
Sokszínűséget fenntartó oktatás
A sokféleségben megvalósuló egység kihívása az oktatásban a sokféleség paradoxonának25 is nevezett jelenségre utal. Az adott oktatási rendszerek feladata, hogy az állampolgárok a fennálló államrendet támogató és egységes csoportját termelje ki. Ez mindenkire nézve egyforma tanulási követelményekhez, mindenkinek biztosított alapszintű oktatáshoz, az oktatás minimális normáihoz, nemzeti tantervhez és tömeges oktatáshoz vezet. Az oktatáspolitikának ugyanakkor figyelembe kell vennie a sajátos tanulási igényeket, egyéni elvárásokat, valamint a társadalmi, kulturális és gazdasági hátteret is. A paradoxon feloldásához három lehetséges út közül választhatnak az oktatáspolitikusok: az esélyegyenlőségen alapuló megközelítés, a társadalmi igazságosságon alapuló megközelítés, valamint az emberi jogokból következő kötelességek. Az első választási lehetőség azt feltételezi, hogy az egyén a képességeihez, érdeklődési köréhez és körülményeihez leginkább illő oktatásban részesül. A második a társadalmi igazságosság elve alapján (Rawls) igazolja a társadalmi egyenlőtlenségeket, hátrányokat és kirekesztést ellensúlyozó intézkedéseket. Az oktatás célja a hátrányok enyhítése és kiigazítása. A harmadik választási lehetőség, amelyet a Tanács követ, a sokféleséghez való jogot az emberi jogok teljes felépítményén keresztül húzódó kérdésként fogja fel.
Az emberi jogokból következő kötelességek26
A Tanács álláspontja szerint abból kell kiindulni, hogy minden egyénnek olyan oktatást kell biztosítani, amely törekvéseinek és igényeinek leginkább megfelel. Az oktatáshoz való jog így egyben a sokféleséghez való jog is: a személyiségfejlesztéshez és identitáshoz való jog, a különbözőséghez való jog, az egyéni választás joga és az egyén igényeihez leginkább illő bánásmódhoz való jog. Az értelmezés szerint a sokféleség három szakpolitikai elvet generál:
A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve • Megköveteli a hátrányos megkülönböztetés minden nyílt, intézményesített vagy strukturális, valamint rejtett formáinak felszámolását. Azaz gondoskodni kell arról, hogy senki számára se legyen lehetetlen az oktatás igénybevétele csak azért, mert szegény, nőnemű, etnikai kisebbségből származik, földrajzilag kieső térségben él, tanulási vagy fizikai nehézségekkel küzd.
A választás elve • Az oktatási kínálat sokszínűségét jelenti (diverzitás), amelyben a különböző egyének, csoportok és közösségek megtalálhatják a nekik leginkább megfelelő környezetet, tantervet vagy képesítést. A diverzitás így a tanulási lehetőségek tárházaként jelenik meg, mely az emberi képességek sokféleségének pontos leképezését próbálja adni.
A pluralizmus elve • A Tanács – lehetőségeit figyelembe véve – az alábbi eljárásokat alkalmazhatja a projektek és a tevékenységek megtervezése előtt:
Birzea a sokszínűséget fenntartó oktatásról megállapítja, hogy a jövőben ez olyan „emelőerő” lehet, amely lendületet adhat az ET szerepvállalásának.
Az interkulturalitás és a sokszínűség fogalma elválaszthatatlan, mint már utaltunk rá. Az előbbi esetén nagyobb hangsúly esik az interakciókra a különböző kultúrák között, míg az utóbbinál maga a különbözőség, a sokszínűség megőrzése, fejlesztése, értékként deklarálása az elsődleges.
Az interkulturális oktatás és az Európa Tanács oktatáspolitikája elválaszthatatlan fogalmak. Az oktatáspolitikát szemléletében, módszertanában már régóta meghatározza. Az interkulturális oktatást oktatáspolitikai elvként először 1983-ban fogalmazták meg, az Európai Oktatási Miniszterek Állandó Értekezletének 13. ülésszakán,27 mára oktatáspolitikai prioritássá vált az ET tevékenységében. A bevándorlók, később a kisebbségek, főleg a roma közösségek oktatására, felzárkóztatására, integrációjára alkalmazott oktatási/képzési módszerből általános, az egész társadalomra alkalmazható módszer fejlődött ki.28 Az ET jelen értelmezése, a Birzea-tanulmány Interkulturális oktatás és az együttélés tanulása (2000 után) című fejezetén alapszik, melyben a szerző három irányt jelöl ki a fogalom értelmezésére és a cselekvésre.
A különbségek mint a tanulás alapja
A módszer az interkulturális oktatás kreatív jellegét emeli ki. Birzea a Bennett-féle differenciációs elmélet és Bourdieu kulturális tőkéről alkotott elmélete alapján írja le a folyamatot, amelynek során új kulturális modellek születhetnek a régiek reprodukálása mellett. Az interkulturális oktatás során tehát nemcsak cseréről, viszonosságról, egymás megismeréséről lehet szó, hanem a tanulás új minőséget hozhat létre. Nem pusztán a megőrzés a célja a sokféleség és a multikulturalizmus kontextusában, hanem új tanulási élmények révén történő gazdagítása. Feltételezi az eltérő kultúrákkal való rendszeres találkozást, másrészt a viszonosság, csere, az interakciók és a kölcsönös bizalom, azaz interkulturális tapasztalatok révén a saját kultúra újrafelfedezését. A kulturális eltérések nem frusztrációt, előítéletességet okoznak, hanem megmutatják a kultúrák határait, melyeket átlépni csak nyitottság és kommunikáció útján lehet.
Ellentmondásokból és konfliktusokból való tanulás
A kulturális konfliktusok természetszerűleg fakadnak a sokféleségből, a lényeg azonban, hogy feloldásukkor nem szabad erőszakot alkalmazni. Ennek jogi és politikai eszköze az emberi jogok kölcsönös korlátozása, azaz az emberek, kulturális csoportok és közösségek jogai nem korlátozhatják mások jogait. A konfliktusokból, ellentétek megértéséből való tanulás az egyik legfontosabb forrás, amelyből az interkulturális tanulás ered. Az ET oktatási téren már alkalmazott módszerei szerint ez több szempont alkalmazásával jöhet létre,29 az emlékezet és a megbékélés eszközével,30 konfliktuskezeléssel,31 valamint a vallások közti párbeszéd szorgalmazásával.32
Kollaboratív tanulás
Az interkulturális oktatás számára a legkedvezőbb környezet. Elméleti megalapozását a szocio-konstruktivista teória jelenti: viták folynak az e-tanulásról, a hálózatos tanulásról, a tanuló társadalomról, az együttélés tanulásáról stb. A tanulás hálózatokban (pl. cserék), csoportokban (feladatorientált projektcsoportok) és spontán alakult közösségekben valósulhat meg. Középpontjában tehát nem az egyén, hanem a közösség áll.
Az interkulturális oktatás fenti, Birzea által leírt értelmezése jelzi, hogy az interkulturális oktatás mára átfogó oktatáspolitikai elképzeléssé vált: az ET állásfoglalása szerint (is)33 e módszer segítségével együtt tudunk élni egy kulturálisan, etnikailag sokszínű társadalomban. Hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük a különböző világképeket meghatározó kulturális, erkölcsi, vallási, társadalmi alapelveket. Fontos az interkulturális oktatás kreatív jellegének kiemelése. Az interkulturális oktatás ugyanis lehetővé teszi, hogy új, kollektív identitásokat hozzunk létre, köztük az európai identitást. Továbbá új ismereteket tesz elérhetővé olyan érzékeny kérdésekkel kapcsolatban, mint a közös történelmi múlt, a vallási hovatartozás, a nemzeti identitások és a migráció.
A minőség fogalmát a Tanács még eddig nem fogalmazta meg hivatalosan, de ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozott vele. Birzea megállapítása szerint a Tanács mindig a gyakorlat felől közelítette meg a minőség kérdését. Tanulmányában leírja, hogy az ET eddigi oktatási tapasztalataival és eredményével hogyan járulhat hozzá az európai minőségbiztosítási modellhez, javaslatot tesz új minőségi indikátorokra és a minőségfejlesztésre. A szerző nem hallgatja el a minőségbiztosítással kapcsolatos aggályait sem.34
Minőségbiztosítás
Az európai oktatási rendszerek ötkomponensű minőségbiztosítási modelljéhez35 az ET az alábbi hozzájárulásokat határozta meg:
A minőségbiztosítás oktatásban történő alkalmazása nem csodaszer, állítja Birzea, több hátránya is van.
Minőségi indikátorok és viszonyítási alapok
A tanulmány nem hallgatja el fenntartásait a minőség kvantitatív kifejezésével, azaz az indikátorokkal történő méréssel kapcsolatban. Kiemeli a nemzetközi tudásszintfelmérések korlátait, azzal együtt, hogy hasznukat elismeri (például PISA). Az Európa Tanács az ún. soft területeken (amelyeken egyetlen nemzetközi szervezet sem dolgozott ki viszonyítási alapokat) határozott meg viszonyítási alapokat és hozzájuk tartozó minőségindikátorokat, hangsúlyozva, hogy ezek kiegészítői lehetnek más szervezetek, például az Európai Bizottság 16 minőségindikátorának.
Sokféleség és tanulási lehetőségek:
Állampolgársággal kapcsolatos műveltség:
Interkulturális oktatás:
Az európai dimenzió:
Összegezve megállapíthatjuk, hogy az Európa Tanács szerepvállalásának az oktatási színtéren nemcsak európai, hanem globális dimenziója van. Ez egyrészt a kultúrától független, egyetemes érvényű értékek – emberi jogok, pluralista demokrácia és jogállam, a kulturális sokszínűség védelme, fenntartása és fejlődésének elősegítése – deklarálásából következik, ugyanis az ET oktatáspolitikájának elvei, célkitűzései, a programok és a projektek ezen értékek gyakorlati megvalósulását jelentik. Másrészt az ET a nemzetközi színtéren nemzetközi munkamegosztásban határozza meg saját szerepét a 21. században, nem kizárólag európai kontextusban hangsúlyozza azokat a területeket, ahol oktatási tevékenysége során értéket hozott létre. A nemzetközi szerepkör kinyilvánítása azt is jelenti, hogy az Európa Tanács nemzetközi szinten jelentkező problémák, nevezetesen a globalizáció kevésbé vonzó jelenségeinek megoldására is kínál alternatívát. Az interkulturális szemlélet egyetemes kiterjesztése az oktatásban és a gyakorló demokrácia modelljének alkalmazása a kulturális homogenizáció és a demokratikus deficit általánossá válása ellenében hat.
Jelenleg a Tanács egyik fő problémája a láthatóság hiánya. Ma az európai színtéren a tíz ország csatlakozása és az új európai alkotmány születése áll a figyelem középpontjában. Az ET tevékenysége akkor válik láthatóvá, ha hozzájárul ezekhez a folyamatokhoz, saját eszközeivel támogatja, részt vesz bennük. (Természetesen az EU jelenlegi és jövőbeli tagállamai ET-tagok is.)
Ugyanakkor saját szerepéről sem mond le, s hangsúlyozza, hogy 45 európai ország szervezeteként valóban összeurópai szervezet, és önálló szerepe van a politikai, jogi és az oktatási-kulturális színtéren. (Az EU jelen és jövőbeli tagállamai közé nemcsak azok az ET-országok nem kerültek be, amelyek egyelőre nem tudnak eleget tenni a követelményeknek, hanem olyan meglehetősen stabil és gazdag államok is, mint Norvégia és Svájc, amelyek ragaszkodnak az EU-tól való távolmaradáshoz.) Oroszország jelenléte az Európa Tanácsban külön megfontolás tárgya lehetne.36
Az ET heterogenitása, úgy gondoljuk, reprezentatívan tükrözi Európa, az európai kultúra sokszínűségét. A három demokratikus alapelv és a közös kulturális örökség, valamint a sokszínűség megőrzése mellett elkötelezett szervezetnek mint értékközösségnek fontos szerepe van a globalizáció korában.
Tanulmányunkban igyekeztünk bizonyítani, hogy az európaizálódás nem csak az európai integráció viszonylag értéksemleges, elsősorban (piac-)gazdasági törvények és folyamatok alakította folyamatával egyenlő. Az Európa Tanács működése, jogi normái, deklarált értékei arra irányítják a figyelmet, hogy az Európa-építés nem értéksemleges folyamat az ET értelmezésében: értékközösségként hozták létre a szervezetet az emberi jogok, a pluralista demokrácia és a jogállam értékeinek védelmére és megvalósítására. Minden később deklarált jog, norma, érték levezethető e hármasból (beleértve a kulturális jogokat is). Az európai alkotmány létrehozása során felmerült lehetőség, nevezetesen az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményét (később a Kulturális Konvenciót, illetve a Szociális Kartát) aláíró országokhoz, magában hordja azt a lehetőséget, hogy a két folyamat együtt jelentse az európaizálódást, az Európa-építést a 21. században.