Kőrössi P. József
Pablo Urbányi - Arra emlékszünk, amit a szavak hoznak
SZŰCS LÁSZLÓ: Tisztelettel köszöntöm vendégünket, Pablo Urbányi írót és kérdezőtársamat, Kőrössi P. Józsefet. Úgy látszik, az identitás fogalma az utóbbi hetekben, hónapokban a Törzsasztal-beszélgetések egyik kulcsfogalma. Závada Pállal ez a téma ugyanúgy a központba került, mint Spiró Györggyel. Úgy hiszem, ez részben ma is így lesz. Mielőtt elkezdenénk a beszélgetést, hallgassunk meg egy részletet a legújabb, magyar nyelven megjelent Urbányi-kötetből. Az Isten állatkertjéből Meleg Vilmos, a Szigligeti Társulat művésze olvas fel. Mint minden Urbányi-kötet, ez is Dobos Éva fordítása. (…)
KŐRÖSSI P. JÓZSEF: Köszönöm Meleg Vilmos barátomnak ezt a nagyon erős interpretálást. Aki csak ezt ismeri a regényből, az azt gondolja, hogy Pablo Urbányi egy erotikus könyvet írt. Pedig több ehhez hasonló rész, jelenet nincs is a könyvben, hogy mégis miért ezt választottam, amikor nemcsak ide Váradra, hanem a sajtónak is szétküldtem az ismertető anyag kíséretében a részletet, hát azért, mert a főszereplőre és a főszereplők helyzetére rettenetesen fontos információkat rejteget ez a részlet. Beszélgetésünkből ki fog derülni, hogy miért. Ugyan több mint három órát utaztunk együtt, szokásomhoz híven nem beszéltük meg előre, hogy miről is fog szó esni. Pablo, te miért nem vagy Pál? Váradon legyél Pál.
PABLO URBÁNYI.: Ha az a kérés, hogy Pál legyek, akkor legyek Pál.
K. P. J.: Beszéljünk rólad egy kicsit. Annak ellenére javaslom ezt, hogy az Erdélyi Riportban megjelent veled egy beszélgetésünk, ami mindent vagy majdnem mindent elmond rólad, de hátha vannak, akik nem olvasták, másrészt téged hallgatni az mindig izgalmasabb, mint azt olvasni, amit én abból csináltam, amit te mondtál.
P. U.: Gondolod?
K. P. J.: Gondolom. Szóval te Ipolyságon születtél, ugye, és én most tudtam meg idefelé jövet, hogy Ipolyság az a folyó nevéből, az Ipoly szóból és a Ság helynévből keletkezett. Te meg tudod mondani, hogy mikor…
P. U.: …1500-ban, 1600-ban még Sága volt a neve.
K. P. J.: Később ragadt hozzá az Ipoly.
P. U.: Igen, és elvesztette az á-t.
K. P. J.: Amikor pár napja együtt voltunk Pablóval az ipolysági könyvbemutatón, az ott megjelent emberek is mind azt mondták, hogy megyek Ságra. Vagy jöttem Ságról. Tehát nem mondják azt, hogy Ipolyság, hanem még mindig Ságnak mondják. Ott születtél 1939-ben, tehát Magyarországon, és amikor elhagytad Ipolyságot, akkor az már Csehszlovákia volt. Szüleiddel hét-nyolc éves korodban Argentínába emigráltatok, nyilván nem kérdeztek meg, hogy akarsze menni vagy nem. Egyáltalán tudtad, hogy mi történik veled?
P. U.: Mint gyerek, mondjuk, nem volt az olyan rossz
K. P. J.: Már mi? Az utazás?
P. U.: Az utazás, a szórakozás, minden új volt. Velencébe érkeztünk, egy gyönyörű mágikus városba. Hihetetlen, de ez a város itt Velencére emlékeztet, a palotákra, amik ott voltak, csak mondjuk, az utcákon itt kövek vannak és nem víz.
K. P. J.: Velencére emlékeztet téged most Nagyvárad?
P. U.: Igen, a házak, a paloták. Nem pontosan ugyanolyan, de az
építés, a stílus, a forma, minden Velencére emlékeztetett.
K. P. J.: Szüleid mivel foglalkoztak?
P. U.: Hát a mamám az úgynevezett házigazda volt.
K. P. J.: Házigazda vagy háztartásbeli? Nem véletlenül kérdezem.
P. U.: Mindkettő.
K. P. J.: Mert a regényed főhőse, a gyermek Fénix anyja gyakorlatilag az egész gazdaságnak a vezetője, ő az, aki kézben tartja a kastélyt, a házat, a gazdaságot, ahol ők élnek.
P. U.: Nem, nem olyan szempontból. Akkor háziasszony.
K. P. J.: Tehát ő háztartásbeli. És édesapád?
P. U.: A papámnak játékgyára volt, ott Ipolyságon.
K. P. J.: És a te regénybeli hősöd édesapjának is gyára van Ipolyságon, igaz, nem játékgyár, és ez a gyár az, amit először a németek szednek szét.
P. U.: Vashiány volt a háború alatt, amikor mentek vissza a németek, amikor vonultak vissza, rátették teherautókra. Motorokat, gépeket, mindent elvittek.
K. P. J.: Jöttek mögöttük az oroszok, ők mit csináltak?
A szerző további írásai
