Rózsavér titka és az irodalmi deszant: 2/2

V. M.: A Rózsavér a Várad és az AB-Art közös kiadásában jelent meg, akárcsak Nagyálmos Ildikó, Sorbán Attila kötetei. Egy új könyvsorozatról beszélünk? Milyen új kiadvány várható a közeljövőben?

K. A.: A Rózsavér megszületése Balázs F. Attilának köszönhető, ő biztatott arra, hogy állítsunk össze egy ilyen könyvet. Mivel nekem fontos a nagyváradiságom is, illetve az, hogy a Várad folyóirat körül kialakuljon valamiféle műhely, és ugyanakkor a nagyobb nyilvánosságra is igényt tartanánk, ezért tűnt jó ötletnek a közös kiadás az AB-ART Kiadóval. Már ez a könyv azzal a szándékkal készült, hogy könyvbemutató-sorozat követi majd. Sorbán Attilával is már néhány éve tervezzük, hogy együtt tartsunk irodalmi esteket, közönségtalálkozókat. A Vaníliás gumicsont című regényét szinte ugyanakkor fejezte be, amikor a Rózsavér is összeállt. Mivel ő eddig kizárólag nagyváradi kiadóknál jelent meg, én biztattam arra, hogy legyen ez a könyv is közös kiadás. Nagyálmos Ildikóval is szívesen járnánk együtt a világot, szeretem a verseit és jó barát, akivel biztonságban érzem magam, sok mindenben egyezik a véleményünk, a további közös munka reményében került az ő új verseskönyve, a Randevú is ebbe a sorozatba.

A folytatás még nem körvonalazódik tisztán, de az bizonyos, hogy velük a továbbiakban is együtt fogunk dolgozni. De nyitunk több irányba is. Szűcs László új verseskönyve, a Bolondok a parton például az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelenik meg még ennek az évnek a tavaszán.

Fontos elmondanom, hogy gondolkodunk egy irodalmi társaság létrehozásán is, amely a Vaníliás gumicsontban megfogalmazott „szabadság, derű és méltóság” értékcsoport köré tömörülne gondolatilag. Ezek az élet méltó megéléséhez elengedhetetlenül szükségesek.

De nem vagyok feltétlen híve az intézményesülésnek. Inkább egyfajta önsegélyző irodalmi szabadcsapat az, amihez kedvem volna. De ez még nem végleges. Kialakul ez is.

A fontosabb az volna, hogy legyen Nagyváradnak is egy reprezentatív szépirodalmi könyvkiadója. Bár meglehet, hogy egy ilyen elképzeléssel csak a gyakorlatiasságom hiányát bizonyítom.

V. M.: A Várad irodalmi folyóirat szerkesztőjeként hogyan látod a lap struktúráját, arculatát, a benne publikáló sok fiatal alkotót?

K. A.: A Várad életében az utóbbi évek legjelentősebb történésének tartom a negyedik éve zajló Törzsasztal sorozatot. Ez Kőrössi P. József kezdeményezése, ő a sorozat moderátora. Nagyon sokat jelent, hogy a magyar irodalom élvonalát megismerhetjük testközelből. Köszönet a sorozat támogatásáért a Szépírók Társaságának.

A lapstruktúra alakulásában a saját kezdeményezéseimről mondhatok el annyit, hogy van benne Junior rovat a kezdőknek és Fordítói műhely. Mindig is érdekelt, hogy mit írnak a fiatalok. Az érdeklődésből azután személyes kapcsolattartás lesz, és kézirat a folyóiratnak.

V. M.: Visszakanyarodva az irodalmi pályádhoz, másik érdekes költői figurád Szandra May, a Mondhatatlan című köteted főszereplője. Ki ő, egyfajta sejtelmes maszk, ami mögül az alkotó kibeszél, vagy létező személy?

K. A.: Szandra May az embereket megmentő május, a személyiségem egyik archetipikus része, és ha igaza van Mohás Líviának, aki szerint az írók a leszakadóban lévő személyiségrészeiket írják meg, akkor elég nagy bajban vagyunk.

Demény Péter, a Rózsavér szerkesztője azt írja az utószóban, hogy az a könyv magány-verseket tartalmaz. Szandra May és persze vele együtt Tom Vanguard is, mert egy személyiségrész nem személyiségrész – már egy másik történet szereplői. Az örök keresésről és az aggodalomról szól ez a másik történet, úgy gondolom.

V. M.: Mi lesz a sorsa Szandra Maynak és Tom Vanguardnak, talán a következő könyvedben folytatódik a történetük?

K. A.: Dolgozom már ezen is, a könyv munkacíme Szandra May és Tom Vanguard igaz története. A Mondhatatlan 2006-os megjelenése óta is folyamatosan íródnak a Szandra May- és Tom Vanguard-versek. Számomra is nagyon izgalmas lesz, ahogyan ez az új könyv majd összeáll.

Talán már ennek az évnek a végére.

V. M.: Milyen más tervekkel készülsz a közeljövőre?

K. A.: Vannak új projektek is. Szeretnénk Sorbán Attilával és Nagyálmos Ildikóval jönni-menni, egyelőre nyilván csak magyar nyelvterületen. Ismerkedni más műhelyekhez tartozó írókkal. Áprilisban Miskolcon voltunk Sorbánnal, a Spanyolnátha főszerkesztője meghívott a Szabó+ projektjébe. Még a nyári szünet előtt el kellene jutnunk a Székelyföldre is. A körvonalazódó csapatba is szeretnénk még néhány embert meghívni. Meg persze dolgozni is kell. Mindig.

(Litera – irodalmi portál, 2010. május 6.)