Egyezségre lépett a paraszttal az ördög; fekete feje volt az ördögnek, piros nyelve és két apró szarv nőtt a homlokából kifelé.

Szegény volt a paraszt, földjei se voltak; a másoknak végzett munkák sovány bérén tengette az életét családjával.

Az ördög nagy ur volt, egy egész határnyi földje volt, ijesztő nagy pusztaság, amelyik semmi hasznot nem hozott senkinek.

Az ördög birtoka körül mindenütt szépen rendezett földművesüzemek ásítoztak elő a: barázdák közül és ezeknek a nézésében az ördög rájött arra, hogy azért szegény ördög ő, mert haszna nincsen, annak dacára, hogy határnyi föld az övé.

Éhes lett a haszonra; a szomszéd birtokosok tevését kérdezgette és így tudta meg, hogy a hasznot úgy éri el az ember, ha dolgozik, de nagyobb hasznot ér el, ha dolgoztat.

Ezért lépett egyezségre az ördög a paraszttal, a nagyobb haszonért, melyik az ő nagy nyereségvágyát megcsiklandozta.

Nem értett az ördög a földműveléshez és az agyafurt paraszt kijátszotta, amint az mesémből kiviláglik a nap fényire.

Az első év egyezségét úgy kötötték meg, hogy a paraszt bérbe kap egy darab földet, amit megművelni köteles, hogy termés teremjen rajta, a termésen aztán megosztozik az ördöggel: a paraszté a termesztett növény földben levő vége, az ördögé pedig a földfölötti rész, ami ásítozik és ring a napban, a szellőben, amely hullámosan zizegteti.

Elfogadta a paraszt a furcsa egyezséget, amelyik látszólag pofonütve játszaná ki, ha nem érti meg valaki, hogy agyafurt utak vannak.

Agyafurt utak vannak, amelyeken lassan elballag minden röhögve, amikor más azt hiszi, hogy sírva fakad és összerogy.

Krumplit ültetett a paraszt az ördög földjén; hatalmas nagy krumplikat termesztett: huszsoros magot kapott vissza a szűz földtől.

Az ördög, aki nem értett a parasztgazdálkodáshoz, belátta, hogy hasznot nem érhet el, ha a egyezség érvényben marad.

A következő évben másikat kötött, amelyiknek a főbb pontja az volt, hogy a paraszté a termés földfeletti, az ördögé a termés földalatti része.

Ebben az évben buzát vetett a paraszt és megint ő nyert, mert a föld fölött értek piros acélossá a kalászok a nyári naptól és a földbeölt parasztmunka eredményekép.

Az ördög dühösén ásítozott, a hasznot nem érte el és belátta, hogy agyafurt paraszti ész kergeti ahová akarja.

A harmadik évben ő akart agyafurt lenni és az egyezségben azt kötötte ki, hogy a föld termését a következőképpen osztják meg: a termény alsó része és a felső része az ördögé legyen, akié a föld, a paraszté a termény közepe legyen, amiért a munkáját beleölte.

Kukoricát vetett a paraszt és leszedte a csöveket, mert középütt nőttek azok és a rászedett ördög dühösen toporzékolt.

Műveletlen földjeit műveletleneknek hagyta; — hogy agyafurt utak miatt hasznot nem ért el, nem tűrhette, hogy másnak legyen haszna: az egyezséget a parasztnak felmondta.

Nagy dühösen ragadta meg és a pokolba cipelte, mert becsapta és a hasznát nem engedte: égjen el! és utódjai is így gondolkoznak, amikor nélkülözni hagyják a szegényt, akinek megélhetése nekik kevesebb hasznot jelentene.