A 160 évvel ezelőtti Nagyvárad egy amerikai republikánus leírásában: 4/4

Nagy István esperes „bűnössége”

A forradalom és szabadságharc bukása után Jósa Péter nagyszántói földbirtokos elvállalta Bihar vármegye császári és királyi főbiztosi tisztét és gyalázatos lakájként segédkezett Haynau kegyetlen megtorló intézkedéseinek végrehajtásában. A megtorlás, a bosszú a református egyház tisztségviselőire is kiterjedt. 1849. október végén letartóztatták és a váradi várban kialakított börtönbe zárták Komáromy Lajos váradolaszi lelkészt és Nagy István esperest. Az utóbbi az alábbi levelet küldte helyettesének, Makó József csatári lelkésznek. „Mai napra virradólag, mint fölségsértési bűnnel vádoltat befogadtatván megürült hivatalom ideiglenes folytatására míg a szuperintendai (püspöki) hivataltól további intézkedést vevend, ezennel felkérem és megbízom. Az esperesi hivatalnak még nevem alatt érkezett leveleit a váradi postán kéretem megkerestetni.

Ezen körülményt az egyházvidékben közzétévén adja által Ön lelkész társaimnak búcsú üdvözlésemet. Tartsanak meg becses emlékezetükben.

Önökről a sírig emlékező barátjuk

Kelt Váradolasziban, fogságom helyén November 2-án. Nagy István esperes”

Az elnyomó birodalmi politikában 1860-ban bekövetkezett enyhülés meghozta a szabadulást Nagy István esperesnek is, s ő szülőfalujába, Esztárra távozott. 1866. augusztus 28-án rendkívüli népképviseleti gyűlésen ekkor jelentette be a bihari egyházmegye esperese, hogy valamennyi egyházközségben népképviseleti alapon újjászervezték a presbitériumokat, és felszólította az egyházmegye vezetőtestületi tagjait, hogy ígéretük szerint mondjanak le, és titkos szavazással válasszák meg az új vezetőséget. Ugyanakkor az esperesi széket betöltöttnek nyilvánította, „mivel a volt kisszántói lelkészt, Nagy Istvánt a bihari egyházmegye népe 1848 júliusában fejenkénti szavazással, tehát a legszélesebb alapon választotta meg esperesnek, s ki e hivatalának folytatásában a gyászos emlékű nemzeti katasztrófa által gátoltatott, az egyházkerület folyó évi június 10-iki 4. szám alatti végzése alapján a maga törvényes jogaiba visszahelyeztetett, nevezetes nagytiszteletű úr is a maga esperesi hivatalába visszaállíttatik.”

Végül Nagy István 1860. november 5-én újra elfoglalta esperesi székét és visszaköltözött Nagyváradra.

K. Nagy Sándor a könyvében így ír a barátság továbbéléséről: „Brace ezt a gyöngéd baráti viszonyt folytonosan fenntartotta Nagy Istvánnal. 1872-ben és 1882-ben egyedül azért jött Váradra, hogy őt meglátogassa, s azt ígérte, hogy ezután is minden tíz évben eljön. Midőn tudattam vele Nagy István halálát, a következő levelet intézte hozzám: »New York, július 16. 1889. Kedves és tisztelt uram, Nagy Sándor úr! Felette igen sajnálom, hogy oly szomorú tudósítást kellett kapnom az én kedves barátom, Nagy István halála miatt. Mint politikai foglyok négy hetet töltöttünk együtt Nagyváradon a várban és ezen sajátságos társaságban eléggé tanultam megismerni nemes lelkét, lelkesedését hazája és a szabadság, az általános emberiség iránti szeretetét. Valódi harcosa és erkölcsi vezére volt az emberiség jogainak, és előtte kedvesebb volt Magyarország, mint saját élete. Azon években sokat szenvedett hazájáért, de ragaszkodása, reménysége soha sem kisebbedett. Mindig bízott a szabadság és az emberek közötti egyenlőség győzelmében. Én soha sem fogom elfeledni őt.«”

Epilógus

A magyar szabadságharccal és általában a magyarság szeretetével kitűnt Brace a bevezetőben említett könyvét már 1852 nyarán megjelentette, de nem csupán könyvével népszerűsítette a magyar ügyet Amerikában, hanem a széles közönség számára tartott előadásokon is, amelyeknek a Magyarország alkalmas a demokráciára címet adta.

Ennek ellenére könyve sokáig nem jutott el a magyar olvasókhoz, pedig K. Nagy Sándor, mint fentebb írtuk, mindent megtett ennek érdekében, de senki sem vállalta a lefordítást és megjelentetést. Végül 2005-ben, egy Máriabesenyő–Gödöllő székhelyű kiadó, az Attraktor megjelentette – Lévay Csaba és Vida István Kornél fordításában, akik egy átfogó tanulmányt is csatoltak a könyvhöz, Charles Loring Brace és Magyarország képe az Amerikai Egyesült Államokban 1848–1852 címmel. Viszont ez a könyv – kis példányszáma és nem megfelelő terjesztése miatt – nem jutott el kellőképpen az olvasókhoz. Ezt a hiányt igyekszik némileg pótolni ez az írás.

           Nagyvárad, 2013. szeptember 4.