„A multunk a második szív, ami bennünk dobog”1: 2/4

 

Robotos rövid levélrészletet közölt 1913-ból, mintegy az Irénnel való bensőséges kapcsolatot megerősítendő16, és még három levélrészletet az író Szegedre való vezénylése utáni időből, 1914-ből. 1915-ben, a frontra indulásának előestéjén így ír önvallomásában: „Puskás Irén egyre rokonszenvesebbé kezdett válni előttem”. Néhány hónappal később, a galíciai sebesülés után, Irén és a lábadozó zászlós kapcsolatát a család is elfogadta. „Hevertem a hegyen, a körtefák alatt. Néztem a lassan vonuló fehér fellegeket. Ott éltem most szőlőhegyünkön, hol az ősz csodája honolt. (…) Ötre járt az idő, fél hatkor Puskás Irénnel volt találkozóm. Sétáltunk a Sclauch-parkban a temető felé. Gondoltam azért néha Thaiszra is. Csakhogy a háború – mintha évtized óta tartana – növelte a távolságot közöttem és menyasszonyom között. Fakult, egyre fakult a remény, hogy valaha az életben találkozhassunk. Puskás Irén falja az orosz szépirodalmat. Mostanában a Korunk hősét olvassa. Lermontov leírásai Pjatyigorszk-ról fölötte lebilincselik. Beszéljek neki orosz emberekről! – mondja. Nem azokról, akiket a harctéren láttam, hanem azokról, akiket Svájcban ismertem meg. Viszonzásul ő váradi ismerőseiről fecseg, a bihari atyafiságról. Édesapjáról, a réveteg öregúrról. Édesanyja kiskunszabadszállási pátriájáról, testvérbátyjáról, akinek a révén a szabadságharcos történetíró Hegyesi Márton famíliájával került sógorságba. Beöthyek, Juricskayék, hencidai, örvéndi kuriális életéről.”17 A Schlauch park avarán lakásuk kapujáig kísérte Puskás Irént, s Ronsard-verssel búcsúzott. November elején járt le Tabéry szabadsága, ez után Brassóba vezényelték szolgálatra. „Két éve tombolt a világháború. Ha közben olykor hazakerültem Nagyváradra – emlékezik – szüleimen, Puskás Irénen s néhány jó barátomon kívül alig érintkeztem valakivel.”18 Pénzügyi fogalmazóvá léptették elő, ez jelentősebb pénzforrást jelentett, jóllehet szülei támogatására mindig számíthatott. Puskás Irénnel való egybekelésük most már lehetővé vált. Öt nap nősülési szabadságot kapott és 1916 decembere végén a nagyváradi anyakönyvvezető előtt Puskás Irénből „kincstári dáma” lett. „Házasodtam anélkül, hogy fedelem lett volna, mely alá a feleségemet vihettem. Három napos nászunk Szegedre vezetett, ahol Móra Feri gondoskodott szállásunkról. Érkezésünkkor az ő és Juhász Gyula virágcsokra várt hotelszobánkban. Társaságukban töltöttük az év utolsó estéjét. Új év másodnapján jelentkeztem újból szolgálattételre [a szegedi ezredhez tartozott], azzal fogadtak, hogy máris pakolunk, utazunk Erdélybe, csakhogy nem Brassóba, hanem Gyulafehérvárra. A dél-erdélyi sáv 1917 elején még hadtápterület volt, ebbe a hadtápterületbe esett Fehérvár is. A nyáron oly forgalmas, menekültekkel zsúfolt városkára temetői kihaltság terült odahurcolkodásunk napjaiban. Családos tiszteknek megengedték, hogy feleségüket is magukkal vigyék az új garnizonba. Tüzelőanyagban oly nagy hiány volt, hogy kancsónkban, mosdótálban éjjelente ujjnyi jégréteg képződött a lakószobánkban. Alig tudtuk megóvni asszonyainkat a megfagyástól többszörös katonapokrócokkal. Végül a nők megunták a hadtáp-életet, s hazakívánkoztak.”19

 

A közlésre kerülő Tabéry-levelek részben dokumentálják az 1917-ben megjelenő regényét és az önvallomáskötetet. Puskás Irén végigkísérte az író hétköznapjait, több alkalommal tartózkodott Tabéry állomáshelyein, közben megszakításokkal magyart és francia nyelvet tanított nagyváradi iskolákban.  „Puskás Irén igazi írófeleségnek bizonyult, aki irodalmi ambícióiról is lemondott férje szolgálatában. (Amikor 1919-ben Tabéry Géza Nagyváradon megindította a Magyar Szót, Puskás Irén már Adyt fordította franciára, majd Dosztojevszkij Karamazov testvérekjét ültette át franciából magyarra, Dér Iván álnéven, a folyóirat számára”.20

 

A második világháború után, 1945-ben az Újságíró Szövetség „tisztogató bizottsága” Tabéryt kizárta soraiból, 1957-ig kellett napszámosként tengődnie, akkor részben rehabilitálták, majd mint Ady Endre személyes ismerőse megnyitotta a nagyváradi Ady Múzeumot. Az asszony a nehéz években az író támasza volt, mindvégig kitartott mellette.

 

Implon Irén újságíró a hetvenes évekből hagyta ránk a Puskás Irénnel kapcsolatos talán egyetlen emlékképet. Lírai vallomása az egykori Szent János utcai házba kalauzol. „A kopogtatásra asszonyarc jelent meg a függöny mögött. Gödrös állú, mosolyos, de a szemében nyugtalan kérdések. Egy óra múltán már barátságos hármasban folyt a szó. A harmadik előttük magasodott a szemközti falon. Maczalik Alfréd festette Gézáról – hangzott a magyarázat. „Mikor nincs itthon, akkor is együtt vagyunk. A szeme kísér, mint ahogy mindent kísért a nekünk kiszabatott sorsban.” Tabéryné Puskás Irén nem szeret szerelmi történeteket idézni, de a mégis felmerülő női nevekről okos tárgyilagossággal beszél. Férje viszontagságos életútjáról szívesebben. Jogásznak indult, és hányfelé kanyargott el az a pálya! A váradi vár, Genf, Firenze, Budapest, Lemberg, Galícia, szerkesztőségek, lövészárkok, és mindenütt, folyamatosan folyóiratok, könyvek, levelek. „Világháborúk szorításában élt ez a szabadságra készült lélek – mondja lehajtott fejjel a társ. – Mindig parancsok között. A megalkuvások terhéből sok volt, nagyon sok. De erről nem esett panasz. Ez a büszke ember utálta a magasirató puhányokat. A fiókba szorult kéziratokra évekig úgy tekintett, mint a feltámadásra váró. Halvány bizakodással.” „Nézze a szemét – mutat Tabéryné az arcképre. – Ilyen kemény tekintet nem tűri a könnyet.”21

 

A Puskás Irén személyére vonatkozó adatok felkutatása még várat magára. Ismerősei is megritkultak, van, aki a nagyváradi 9-es Általános Iskola magyar szakos tanárnőjeként említi. A hiányos adatok birtokában csak sejthetjük, hogy sajátos életútja, a társadalmi kötöttségektől való feltételezett függetlensége révén a huszadik század eleji független nő típusát testesítette meg. Az alábbiakban közlésre kerülő, az első világháború idején keltezett tábori levelek hozzájárulnak a Tabéry-rejtély megfejtéséhez.

 

 

Tabéry Gézáné Puskás Irén Tabéry Árminnéhoz írt levele, 1917. jan. 26.

 

Ngs. Tabéry Árminné úrnőnek

Nagyvárad

Rákóczi út 47

Feladó: Tabéry hdgy. Gyulafehérvár 46 gy. ezr. tiszti étkezde

 

Kedves jó Mama!

 

Tegnap kaptuk meg a levelét. Nagyon köszönöm, hogy eltetszett járni az ügyemben. Sajnos, hogy Nemes nem vállalkozott arra, amire kértük. Én az orvosi bizonyítványt azonnal elküldtem Jóska bácsinak azzal a kéréssel, hogy legyen szíves esetleg más doktornál kísérletezni, és ha ez nem sikerül, akkor megint visszaküldeni az orvosi bizonyítványt a tanfelügyelőséghez, azzal a megjegyzéssel, hogy miután a blanketta nem érkezett meg újra csak ezt küldjük és ennek alapján terjesszék kérvényemet fel. Megírtam Jóska bácsinak, hogy a miniszterúrhoz intézett kérvény Mamáéknál van, majd érte küld vagy érte megy, mert ezt is csatolni kell.

 

Ha a könyvek megérkeztek és ha blúzaimhoz hozzá tetszik jutni – legyen szíves ezeket a dolgokat elküldeni.

 

Hála Istennek semmi bajunk nincs. Géza kicsit meg volt hűlve, de már el fog múlni. Lakás viszonyunk elég rossz, szegény 46-os okat nem túlságosan szívesen fogadták Gyulafehérváron. Van egy pár ismerősünk, voltunk egyszer moziba, valahogy csak telik az idő. Kosztunk jó, kenyeret ellenben nagyon nehezen szerzek, dacára a kenyérjegynek.

 

Tessenek írni. Mindnyájukat csókolom, kezét csókolja

Irén