A Vaiszlovich–Pallay affér és a nagyváradi párbajellenes szövetség

 

A nagyváradi napilapok 1902. május 1-jén drámai eseményekről számoltak be. A tudósítások szerint a déli órákban a nagyváradi huszárlaktanya termében véres párbajra került sor Pallay Lajos (52) ügyvéd és Vaiszlovich Gyula (35) birtokos között, s ennek következtében Pallay Lajos súlyosan megsérült. A jól tájékozott hírlapírók számos részletbe beavatták olvasóikat. A párbajt állítólag Szunyogh Lóránd vezette, aki a helyszínen sikertelenül tett békítési kísérletet a felek között. Kettejük közül először Pallay sütötte el a fegyverét, de a golyó ellenfele füle mellett süvített el, majd a falba fúródott. Ezután Vaiszlovich lövése következett, és amint eldördült a pisztolya, Pallay az oldalához kapott („Ez talált!”), majd halálsápadtan összerogyott. A helyszínen lévő párbajorvosok azonnal hozzáláttak az életmentéshez. Alig pár perc múlva kocsik robogtak a helyszínre, a laktanya udvara megtelt az áldozat aggódó barátaival, ismerőseivel – Pallay két segédje, Szunyogh Lóránd és Balásházy Iván mellett ott toporgott Szunyogh Péter, Szunyogh Szabolcs, Beőthy Pál, báró Schwaben Durneisz kapitány, Örley Béla főhadnagy és barátja, Várady Zsigmond is. A sebesült rokonai közül testvére, Pallay Jenő törvényszéki bíró és fia, Pallay József ért a leghamarabb a helyszínre, Váradyn kívül ők válthattak pár szót az éterinjekciótól eszmélni kezdő ügyvéddel.1 Az orvosok délután 3 órára hozták szállítható állapotba az áldozatot, s négy huszár hordágyon vitte haza, a Szaniszló utcába. Vaiszlovich Gyula lefüggönyözött kocsin hagyta el a helyszínt, először saját lakásánál állt meg, majd öccse, Emil szállására ment. Nagy Géza királyi ügyész utasítására a rendőrség emberei még aznap letartóztatták, Ember Géza vizsgálóbíró pedig vizsgálati fogságba helyezte. A napilapokban a párviadal előzményei és okai is napvilágot láttak.

 

A beszámolók szerint Vaiszlovich Gyula és testvére, Emil vagyoni ellentétek miatt évek óta torzsalkodtak és pereskedtek apjukkal, Weiszlovits Adolffal és idősebb fivérükkel, Lajossal.2 Pallay Lajos, az apa ügyvédje legutóbb egy kiegyenlítetlen tartozás miatt lefoglaltatta a testvérek Siteren lévő állatait, ám a fiúk mégis a debreceni vásárra hajtották őket. Emiatt Pallay sikkasztás vádjával feljelentést tett ellenük. Ebből kifolyólag Vaiszlovich április 28-án egy provokatív mondattal („Pallay úr, ön olyan magatartást tanúsított, hogy azt honorálnom kell!”) állítólag megállította az ügyvédet az utcán, és tettlegesen inzultálta. A történtek miatt Pallay megbízottai útján lovagias elégtételt kért Vaiszlovichtól. A tárgyalások elején Rádl Ödön és Thúry Kálmán, később Szunyogh Lóránd és Balásházy Iván képviselte Pallayt,3 Karácsonyi Aladár és Gajzágó István, majd Makai Izor és Kánitz Géza pedig Vaiszlovich Gyula ügyében járt el. A felek végül pisztolypárbajban állapodtak meg, 30 lépésről, egyszeri golyóváltással. Miközben a napilapok hűvösen viszonyultak a Vaiszlovich fiúkhoz, addig a gyógyulgató Pallay sorsának alakulását jóindulatú figyelemmel kísérték, és rendszeresen tudósítottak pillanatnyi fizikai állapotáról, magas rangú látogatóiról.4 Pallay felépülése a golyó eltávolítása, a seb elfertőződése miatt az év végéig elhúzódott, állítólag négy bordáját is kioperálták.5

 

 

Vaiszlovich Gyulát és Emilt a korabeli és a későbbi tudósítások, jellemzések elsősorban mint különcöket, sokszor mint bajkeverőket mutatták be. Dutka Ákosnak a század eleji Nagyváradról szóló könyve (A Holnap városa) szintén az „enfant terrible” képével szolgált, amikor az ereje teljében lévő két férfi alakját megidézte. A könyv egyik fejezete (A megyegyűlés) rövid jeleneteken, pár kockás „mozgóképeken” keresztül mutatja be a városi élet néhány jellegzetes történését, a helyi elit karakteres figuráit. A fejezet legelején a vármegyei nemesség bekiabálásoktól tarkított közgyűlésének hangulata elevenedik meg, majd a megyegyűlés után elszenderedő és délutáni álmából eszmélő város első mozgalmasabb jelenetei tárulnak elénk. A délutáni nyüzsgés a belvárosi kávéházak teraszainak benépesülésével kezdődik, és – Dutka Ákos szerint – a Vaiszlovich fiúk megjelenésével folytatódik. A Dutka által elbeszélt jelenetben a kisportolt, kidüllesztett mellkasú testvérpár egy Szilágyi Dezső utcai ház telkén szertartásosan fölnyergel egy-egy pompás telivért, majd ezek hátán kiléptetnek az utcára, és végigvonulnak a városon. Rendszerint csak este 6-kor térnek vissza, amikor kint ül az egész város és a vármegye, „Hadd lássák, milyennek is kellene lenni a rátarti európai magyar úrnak”. Apjuk temetkezési vállalkozó, de ők már mezőgazdászatot tanultak a főiskolán, és földesúrrá váltak.6 A fiatalemberek „a dzsentrinél is dzsentribbek”, az angol újságok lordjainak divatja szerint öltözködnek, Egyiptomba és Indiába járnak vadászni, válogatják és váltogatják szeretőiket, birtokaikon háborút folytatnak szomszéd birtokosok felfegyverzett béreseivel, és párbajkódexhez igazodó úriemberek. Ők is bejárnak a megyegyűlésre, de nem dörzsölődnek, nem keverednek a „mezei hadakkal”. Különben meg 48-as magyarok. Dutka szerint „ez a két rablólovag külsejű figura” a város kitörölhetetlen színfoltja, a későbbiekben azonban különcből történelmi figurává nőnek. Leírásában a Pallay–Vaiszlovich párbajra is szán néhány sort Dutka: azt állítja, hogy a két rátarti férfi nem félt erőt mutatni, „mint annak a Pallay ügyvédnek, akit a Gyula bátyám megleckéztetett a Bihar megyei kaszinó előtt, aztán párbajban keresztüllőtt, mint egy vásári céltáblát, pontosan 5 centiméterre a szíve fölött, hogy hadd éljen, de tanulja meg, mit nem tűrnek a Vaiszlovichok.”7

 

A Vaiszlovich Gyula koporsója felett 1919-ben személyes hangvételű búcsúztató beszédet mondó Kecskeméti Lipót rabbi is megemlékezett a szenvedélyes férfiról, ugyanakkor ő a pozitív, építő tulajdonságait is bemutatta. Eszerint Vaiszlovich Gyula érzékeny és igazságos lélek is: „A harag és gyűlölet embere, és mégis az igazságosság embere [voltál], tudtál haragudni, tudtál gyűlölni, és soha nem voltál igazságtalan; akkor sem, amikor igazságtalan voltál, mert abban a tudatban voltál, hogy igazságod van. Haragod és gyűlöleted soha nem szólt másnak, csak a rossznak […] Csupa erő volt, majdnem görög pszichéjű: bajra hívó és bajt álló […] de a görög pszichében is zsidó lélek: a kemény akaratokban is lágy, érzelgő, lírikus, naivságokba is feledkező.” De nemcsak a jót, a szépet, a rendet kereső, de dolgos, kötelességtudó és tettre kész férfi is: „az emberideálok egyikének, a dolgozó-polgárinak, volt az egész embere, tudatosa és annak az akarataival akaró. […] a kötelességekben csak adott, a végtelenségig tudott adni. […] szinte művészi ösztönnel érzett rá hibákra, és már hozta is a segítséget az ő mindig okos szava.”8

 

1902-ben a testvérpárnak a város, a megye vezető köreibe a jelek szerint nem volt bejárása. Tisztségeket nem viseltek, egyedül a megyei közgyűlésen tűntek fel virilistaként. Eltávolító ereje lehetett annak is, hogy nem kapcsolódtak a Szabadelvű Párthoz, a Tisza-barát körökhöz, és inkább a függetlenségi eszmék, (esetleg) a szociáldemokrácia iránt mutattak szimpátiát.9 Kevés információnk van arról, hogy a testvérpár kikkel tartott kapcsolatot. Gyula segédei közül Karácsonyi Aladár nagyváradi hírlapíró, Gajzágó István a királyi államvasutak hivatalnoka, Makai Izor nyugalmazott honvéd százados, Kánitz Géza pedig budapesti „magánzó” volt – legalábbis egy címtár és a sajtó szerint.

 

Vaiszlovich Gyulával szemben Pallay Lajos a nagyváradi társadalom köztiszteletben álló tagja volt, akit származása és kapcsolatrendszere elsősorban a megyei és a városi elithez kapcsolt, egyébként a „haladó” polgári körök tiszteletét is kivívta. A Nagyváradi Napló újságírója szerint minden társadalmi rétegben közszeretetnek és közmegbecsülésnek örvend.10 Pallay Lajosnak már az apja, Pallay János is jogi pályán érvényesült, Bihar vármegye tiszti főügyészi székét foglalta el, testvére, Pallay Jenő pedig törvényszéki bíróként tevékenykedett. Pallay nem vált magas rangú állami tisztviselővé, úgy tűnik, hogy egzisztenciáját az ügyvédi praxisra alapozta. Ugyanakkor a közigazgatásban, a városi bizottságokban, a társadalmi egyesületekben számos pozícióval bírt, többek között a kaszinó választmányi tagja és a nagyváradi Szabadelvű Párt titkára volt.11 Párbajsegédei, barátai (Rádl Ödön, Szunyogh Lóránd, Balásházy Iván, Thúry Kálmán, Várady Zsigmond, Hlatky Endre, Telegdy József stb.) a helyi társadalmi és politikai elit rangos alakjai voltak, Szabadelvű párti kötődésekkel. Rokoni, családi kapcsolatok fűzték a volt polgármester családjához, a Bulyovszkyakhoz, a királyi főügyészt adó Sável, a jogakadémiai tanárt adó Hoványi családokhoz és a nagyváradi Szabadelvű Párt elnökéhez, Hlatky Endréhez is.12