A Vaiszlovich–Pallay affér és a nagyváradi párbajellenes szövetség: 4/4

A szövetség számára a legnagyobb elismerést Bourbon Alfonz hercegnek a nagyváradi szervezkedés vezéralakjait üdvözlő és bátorító november eleji váratlan nagyváradi látogatása jelenthette. Alfonz osztrák herceg, spanyol infáns, San Jaime grófja, a nemzetközi párbajellenes mozgalom fő szervezője a ligák történetéről szóló későbbi könyvében a magyarországi mozgalom történetét is ismertette. A szerző szerint a magyarországi mozgalomnak Nagyváradon vetették meg az alapját, a Békeegyesület pedig a „nagyváradi úttörők” példáját követte, amikor az országos mozgalmat elindította.48 A hercegi látogatás idején a felek nem voltak ismeretlenek egymás számára, Alfonz ugyanis már október közepén a ligát üdvözlő levelet küldött Sável Kálmánnak. A nagyváradi szövetség képviselői külön értekezleten ismerték meg a levél tartalmát, Várady Zsigmond pedig köszönőlevelet fogalmazott meg a magas rangú támogatónak.49 Bourbon Alfonz november 4-én egyenesen Bécsből érkezett Nagyváradra, titkára, Vesolle/Vessolla gróf kíséretében. Szerencsés véletlen folytán ugyanazon a vonaton utazott Hoványi Gyula nagyváradi jogakadémiai tanár is, és szóba elegyedett hercegi útitársával. Miután bemutatkoztak egymásnak, Hoványi valamelyest beavatta őt a nagyváradi viszonyokba, a herceg pedig évek óta tartó párbajellenes küzdelmeinek részleteiről számolt be a tanárnak. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a Nagyváradon most „elültetett mag hatalmas termőfává” fog növekedni Magyarországon. Megérkezése után Hoványi tanácsára a Rimanóczy szállodába hajtatott, s ott a vacsora után Ady Endrének és Fehér Dezsőnek nyilatkozott. A mozgalom szervezőit, Hoványi Gézát, Várady Zsigmondot, Nagy Ferencet és Sável Kálmánt meghívó útján kérette magához50, közülük Hoványi Géza és Nagy Ferenc kereste fel másnap a szállásán, a betegeskedő Sável Kálmánt pedig a herceg látogatta meg otthonában. A Várady Zsigmonddal való meleg kézszorítás azonban elmaradt, az ügyvéd ekkor Budapesten tartózkodott. Bourbon Alfonz még november 5-én elutazott, és párbajellenes agitációját a fővárosban folytatta.51

 

Továbbra is kérdés azonban, hogy kik voltak a mozgalom főszervezői. A nagyváradi László király páholy a párbajellenes szövetség alakításáról szóló állásfoglalását már 1902-ben publikálta.52 A szerző a párviadalt az emberi testvériséget legjobban gyalázó szokások egyikének nevezte, ezért az ellene való harcot szabadkőműves kötelezettségnek tekintette; de szükségszerűnek is, mivel szerinte nincs az országban olyan szervezet, mely a társadalmi erkölcsök nemesítésének feladatát vállalta volna. A szöveg megoldásokra vonatkozó részében a felhívásban és az alapszabály-tervezetben megfogalmazott gondolatok köszönnek vissza: eredmény csak a szervezettségen keresztül érhető el, az eszköz pedig a büntetések szigorítása, a párviadalok és a becsületsértések esetében a büntetéstételek maximumának alkalmazása, valamint a sajtó fegyelmezett magatartása. A szövetség tagjainak pedig meg kell elégedniük a törvény által nyújtott elégtétellel és a liga tagjaiból összeállított bíróság határozatával. Fontosnak tartotta ugyan, hogy a szövetség tagjai megfogadják, hogy a párbajt elkerülik, de az „örökre” parancsa helyett a tartózkodás hároméves időintervallumát írta elő (a fogadalomtól számított három éven belül párbajvétséget nem követhetnek el), ráadásul az előbbivel ellentmondásba kerülő, zavaros mondat arra utal, hogy a szövetség soraiba azok is felvehetők, akik a párbajt teljesen megtagadni nem tudják.53 A szöveget a szerző a testvérpáholyoknak szánta, ugyanis arra kérte őket, hogy a jelen indítványt vitassák meg, és saját székhelyükön párbajellenes szövetség létrehozását határozzák el; addig is lépjenek be a Nagyváradon alakuló párbajellenes szövetségbe.

 

A páholy főmesterének, Grósz Menyhértnek egy későbbi (1903. júl. 10.) levelében már világosabban megjelent az álláspont, mely szerint a szövetség a nagyváradi szabadkőműves-páholy szervezése nyomán jött létre. Szerzője ugyanis leszögezte benne: „Az 1902-ik év folyamán Nagyváradon párviadal-ellenes szövetséget alakítottunk és hasonló szövetségek alakítására az összes testvérpáholyokat felkértük.” A testvérpáholyoknak írt levél azt próbálta kipuhatolni, hogy a címzettek alakítottak-e már helyben párbajellenes szövetséget, illetve hajlandók lennének-e egy országos párbajellenes egyesületbe belépni és a nagyváradi páholy párbajellenes kiadványait terjeszteni. Rögzítette, hogy igény esetén díjmentesen elküldik a felhívás és az alapszabály-tervezet szövegét.54

 

Lehetséges, hogy a felhívás és az alapszabály-tervezet szövegét elsősorban a László király páholy állította össze, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy a páholyon kívüli társadalmi elit elenyésző szerepet játszott a szövetség megalakításában, működtetésében. Megfelelő forrás hiányában sajnos nem tudjuk megállapítani a párbajellenes szövetség tagságának összetételét, az azonban világos, hogy a felhívás kiemelt aláíróinak csak a fele volt szabadkőműves, és a szövetség tisztikarában sem ők alkották ekkor a többséget. Továbbá Hoványit, Sávelt a helyi sajtó és a herceg is szervezőként tartotta számon. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a tömörülés legaktívabb alakja annak titkára, a páholy egykori főmestere, a kaszinó tagja, a szabadkőművesekkel és Pallay köreivel egyaránt jó viszonyt ápoló Várady Zsigmond volt. Neki oroszlánrésze lehetett abban, hogy a páholy tagsága és a páholyon kívüli elit végül a cselekvést választotta.55 A halála után róla megemlékező kiadvány szerint is a progresszió „fáradhatatlan és áldozatkész harcosa”, Várady Zsigmond volt az, aki harcot kezdett a „párbajőrület” ellen.56 A párbajellenes mozgalom gondolata már a szövetség megalakítása előtt foglalkoztatta Váradyt, a Vázsonyit üdvözlő népgyűlésen szónokként is részt vett (1901). Utóbb úgy nyilatkozott, hogy az Örley–Kálmán párbaj óta nyomasztotta a fennálló helyzet, és elsősorban „két női sikoly” indította őt arra, hogy szervezkedjen a lovagias mérkőzés ellen: az egyik sikoly 1893-ban hangzott fel, amikor barátját, Kálmán Józsefet holtan vitték haza a feleségéhez, a másikat pedig egy éve hallotta, a párviadalban súlyosan megsérült Pallay Lajos nejétől.57 A párbajellenesség a páholynak programot adó munkájában, a Társadalmi programm második részében is megjelent (1900).58 A Vaiszlovich–Pallay párbaj minden bizonnyal megadta a végső lökést Váradynak a cselekvéshez, hozzálátott a már elodázhatatlannak tűnő komolyabb szervezkedéshez. Írásai, előadásai nem korlátozódtak Nagyváradra, ebben a kérdésben Budapesten is felszólalt. A terézvárosi társaskörben elhangzott beszédéből megismerhetjük a párbajról vallott nézeteit, melyek több ponton is találkoztak a kor párbajkritikus elképzeléseivel.59

 

A Magyar Országos Békeegyesület 1902 végén az egész országra kiterjedő párbajellenes mozgalom szervezésébe fogott, a nagyváradi szövetséggel is felvette a kapcsolatot. Az Országos Párbajellenes Szövetség 1903. július 12-én alakult meg, élére 32 fős bizottság került, s ennek tagsága részben a legfelsőbb körökből verbuválódott. Vezetője Rakovszky István, a számvevőszék elnöke, ügyvezető elnöke Dessewffy Arisztid képviselőházi elnöki tanácsos lett. A főtitkári feladatokat Gergely Ede látta el, a bizottsági tagok között pedig Várady Zsigmond is helyet kapott, olyan prominensek mellett, mint Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter vagy gróf Csáky Albin, a főrendiház elnöke. Bourbon Alfonz herceget később dísztaggá választották. Az alakuláskor már öt helyi liga működött Magyarországon, legelsőként a nagyváradi, a győri és a szombathelyi szervezetek jöttek létre. 1907 nyarán a központi bizottság elhatározta, hogy megrendezi az első nemzetközi párbajellenes kongresszust. Az összejövetelt 1908. június 4–6. között meg is tartották, különböző európai ligák küldötteinek részételével, és határozatot hoztak a párbajellenes ligák központi irodájának felállításáról, Budapest székhellyel.60

 

Az országos és a nagyváradi szövetség kapcsolata nem volt felhőtlen, a nézeteltérést a párbajellenes küzdelem módjának eltérő megítélése okozta. A nagyváradi szövetség ódzkodott attól, hogy a párbajt egyszerű testi sértésnek tekintse, külön jogi státusának eltörlését követelje, ahogy azt láttuk, a radikális megoldások mellőzésének vádját is „magára vonta”. Ezzel együtt az országos szervezethez képest merészebb álláspontot képviselt. Az országos szövetség a liga tagjainak ugyanis nem tiltotta meg a párbajt, és a liga tagjaiból alakított becsületszék bizonyos esetekben a lovagias mérkőzést is elrendelhette. Dessewffy Arisztid a mozgalomról szóló könyvében a nagyváradi felfogásról is szót ejtett: „Nagyváradon intransigens liga alakult, hajthatatlan merev állásfoglalással a párbaj ellen, fennen deklarálván, hogy annak jogosultságát semmiféle esetben sem ismerik el, s hogy tagjaik párbajra való minden kihívást visszautasítanak.” Dessewffy szerint nem lehet eltüntetni a párbajt, egyelőre a meglévő gyakorlaton kell változtatni, a viaskodást a súlyosabb esetekre korlátozni. Úgy vélte, hogy ezzel a megengedő állásponttal a párbajozók csatlakozása is elérhető.61

 

Kevés adat áll rendelkezésünkre arról, hogy a nagyváradi szövetség tevékenysége tulajdonképpen miből állt, és hogy milyen eredményeket ért el. Valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy Nagyvárad közgyűlése 1903 tavaszán párbajellenes felirattal fordult a képviselőházhoz62, illetve hogy csatlakozott a Győr város közgyűlése által kezdeményezett, 50 törvényhatóság által aláírt, a képviselőháznak szánt merész hangvételű párbajellenes felirathoz.63 A Nagyváradi Napló azonban 1908 februárjában már arról adott hírt, hogy a mozgalmon az „elernyedés” jelei mutatkoznak, mind a becsületbírósági ügyek, mind az irodalmi akciók terén. Egyúttal arról is tájékoztatott, hogy a február 15-re összehívott, Hoványi Géza által vezetett választmányi gyűlésen Várady Zsigmond titkár arra tett javaslatot, hogy „munkaerő hiányában” a nagyváradi szövetség egyesüljön a ligával. Mivel azonban csak 18-an jelentek meg, a választmány határozatképtelen volt.64 Miután a második választmányi gyűlésen sem jelentek meg elegendő számban a tagok, úgy döntöttek, hogy a harmadik összejövetelen már a jelenlévők számára való tekintet nélkül kimondják a beolvadást. A Napló újságírója szerint a nagyváradi liga azzal a feltétellel válik a központi szövetség fiókjává, hogy a maga tagjai közt továbbra sem tűri meg a párbajozókat.65

 

Míg Bourbon Alfonz 1908-ban úgy értékelte, hogy a magyarországi szervezkedés sikeres volt, hiszen a közgondolkodás pozitív irányba változott, és a párbajok száma öt év alatt jelentős mértékben csökkent66, addig a sajtó nagyváradi munkatársa úgy találta, hogy „A párbajellenes törekvések ostromágyúi kevés kárt tettek benne [ti. a párbajban], színdarabok párbajellenes tendenciái nem ártottak neki”67. Ha a hercegnek igaza volt, és a párbajok száma valóban csökkent ebben az időszakban, ahhoz a nagyváradi mozgalom minden bizonnyal hozzájárult.

 

Jelen tanulmány az MTA–ELTE Válságtörténeti Kutatócsoportban végzett kutatómunka keretében készült.