Nyomdász hírlaptulajdonosok, hírlapíró nyomdatulajdonosok: 4/4

1920-ban a város vezetői létrehozzák a Biharea Institutul de tipografie şi editare (Bihar Nyomda- és Kiadóintézet) vállalkozást. Az alapítók között közéleti személyiségeket találunk: a vezérigazgató Iosif Jacob, igazgatósági tagok: Iacob Lazar, Pop Ivan, Tulbure Gheorghe, Bulzan Ioan, Gheorghe I. Diamandi, Popa Gheorghe. A nyomda a megye román nyelvű nyomtatványszükségletét elégíti ki 1933-ig, akkor Ciortin Ioan tulajdonába kerül, és Tipografia Administrativa S.A. néven dolgozik tovább. Tevékenységi köre sokrétű: kereskedelem és könyvkereskedelem, nyomda, papírkereskedés és kiadó; célja a román nyelű nemzeti kultúra terjesztése. Ciortin 1945-ben pereskedik vállalkozása újraindításáért. A Nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamara vonatkozó jegyzőkönyvei szerint Ciortin Ioan a volt Tipografia Administrativa (egykori Laszky Ármin Nyomda, Kossuth utca 3.) tulajdonjogáért indított pert a református püspökség ellen, ugyanis a műhelyt Béres Sándor és Radványi Károly kapta meg 1940-ben. Ciortin Belényesbe menekült a bécsi döntés, 1940. augusztus 30. után. A bíróság 1946-ban helyt adott követelésének.67

 

Fekete Alexandru68 az első vállalkozását 1900-ban jegyeztette be Fekete és társa néven. 1920-ban hozta létre a Cele Trei Crişuri (Három Körös) Nyomdát. Fekete Máramarosszigetről érkezett a városba. Ő nyomtatta az ugyancsak Cele Trei Crişuri című irodalmi lapot 1920 és 1927 között, az Anale Culturale című lapot 1927-ben és a Familia új folyamait is 1926-tól 1929-ig. 1929-ben Ateneu nyomda néven működött és a görög katolikus egyház tulajdonába került, az új tulajdonosok Belényesbe szállították és ott szerelték fel. 1930-ban Fekete Alexandru felesége, Berger Erzsébet nevén nyitottak vállalkozást a Sas passzázsban, itt könyv- és papírüzletet, továbbá nyomdát üzemeltettek.

 

A román egyházak, a nagyváradi görög katolikus püspökség és az ortodox egyházmegye saját nyomdát alapít. Ők nyomtatványaikat és kiadványaikat híveik létszámához igazították.

 

A román ortodox egyház tulajdonát képező első nyomdát 1920-ban alapították Tipografia Diaceziana69 néven (Úri utca 3.). 1931-ben Tipografia şi compactoria Diaceziana néven működött. A vállalkozásban Lupoi Teodornak és Tripon Aurelnak volt aláírási joga. A bécsi döntésután a nyomdát Belényesbe költöztették, ott működött 1956-ig. A váradi nyomda helyén Bihar Nyomda néven hoztak létre vállalatot, ez 1940 és 1944 között működött.

 

1922-ben két nyomda alakult. Az egyik a Minerva Nyomda, Faragó Rezső tulajdona, ez 1927-ben Adorján Emil bankár tulajdonába ment át. 1930-ban Gutenberg nyomda néven (Templom tér 14.) a szakszervezetek nyomdája lesz, 1931-ben Hajtájer József és Balogh László vásárolja meg. A nyomda egy részével Balogh Szatmárra költözött. 1933–1940 között a Nagyváradon maradt felszerelés a Tipografia Scrisul Românesc tulajdona, 1935 és 1941 között Patria Nyomda, 1941-től az államosításig Tipografia din Judeţul Bihor – Biharmegyei könyvnyomda néven ismeretes; tulajdonjoga Ámán Józsefé. Többnyire hivatalos és a kereskedelemben használatos nyomtatványokra szakosodott.

 

1919-ben Pásztor Ede újságíró, befektető is bejegyeztetett egy könyv- és papírkereskedést, majd 1924-ben nyomdát is indított részvénytársaság formájában, a Pásztor Ede nyomdát70 (Kossuth utca 14.). Pásztor más vállalkozások megvásárlásával fejlesztette nyomdáját. Kezdetben az izraelita közösség számára dolgozott, telephelye a Kert (Avram Iancu) utca 10. szám alá volt bejegyezve. 1928-ban felesége, Salamon Ilona nevére íratják a vállalkozást, amely könyvesbolt, papírüzlet működtetésére, iskolaszerek árusítására, könyv- és újságnyomtatásra és könyvkötészetre kapott engedélyt. 1936-ban a vállalat tevékenysége módosul, két lap, a Friss Újság és a Magyarság kiadására is engedélyt kérnek, a telephelyüket átteszik a Nagypiac térre (a Zárda – Mihai Viteazul – utca 10. szám alá), és itt működtetik 1940-ig. 1946-ban a Pásztor nyomda Grósz Ferenc tulajdonába megy át.

 

1926-ban Beck Sámuel jegyzi be nyomdavállalatát, ez 1931-ig marad fenn. Hasonló a Glanczer Ármin nevére bejegyzett nyomda, melyet felesége működtetett a Zárda (Mihai Viteazul) utca 11. szám alatti telephelyen.

 

A Mercur Nyomdát71 (Kossuth utca 11.) 1925-ben hozták létre, tizenegy évig bírta a versenyt, főleg hírlapkiadásra szakosodott, egy ideig Megay és László tulajdonát képezte. 1937-től 1942-ig Mercur grafika és művészeti vállalat néven futott a Zöldfa (Vasile Alecsandri) utca 11. számú ingatlanban.

 

1929-es alapítású a Tipografia şi Litegrafia Românească S.A.72, a törzstőkéje 100 000 lej volt. A céget 1933-ban Marta Ioachim, Popa Teodor, Jercan Nerva vezette. 1935-ig működött; a felszámolók között találjuk a Victoria Bankot, Zigre Miklós ügyvédet és Bota György felügyelőt.

 

A Cicero Nyomdát Dr. Kövér Gusztáv ügyvéd, politikus, újságíró alapította 1932-ben az Erdélyi Magyar Szó kiadására, de 1933-ban eladta Pásztor Edének. Kövér Gusztávot több ízben kiutasították Romániából; a Magyar Pártban tevékenykedett, később a Genfi Magyar Vöröskereszt munkatársa lett.

 

1932-ben Weiss Sámuel nyomdász73 saját nyomdát alapított, ez 1935-ben részvénytársasággá alakult, a részvényesei Markovits József és Dr. Kiss Wilhelm felesége, Veiszlovits Ilona. 1940-ben Weiss Dr. Adler Bélával társult, így a nyomda az államosításig működhetett.

 

Ugyancsak 1932-es bejegyzésű a Cartonia domborműnyomda, Kálmán András és Zemplényi Sándor tulajdona.

 

1933-tól 1943-ig működött a görög katolikus püspökség nyomdája, a Tipografia Ateneul S.A.74. Alapítói között van Frenţiu Valeriu görög katolikus püspök, a testvére, Frenţiu Traian, dr. Bledea Vasile ügyvéd és Marian Dumitru. Az indulást az 1928. évi egyházkerületi közgyűlésen határozták el. Széles körű tevékenységet tűztek ki célul: grafikai munkák ipari előállítását és kereskedelmi forgalmazását, könyvkötészetet, nyomda, könyvkereskedés, kiadó működtetését. A 700 000 lej értékű nyomdagép Frenţiu püspök személyes hozzájárulása volt, ennek fejében ő lett a többségi tulajdonos. A vállalkozás 1934-ig működött.

 

Ignác Izsák Tipografia Românească néven a Deák Ferenc utca 2. szám alatt rendez be nyomdavállalkozást 1937-ben. Kisiparosként szeretett volna megélni munkájából, de a vállalat 1938-ban csődöt jelentett.

 

1940-ben Wasserstorm Sándor gyáriparos, cionista aktivista a Népünk című lap kiadására hozott létre nyomdát; ez Ámán József Patria nyomdájába olvadt 1944-ben. Wasserstormot az auschwitzi koncentrációs táborban halálra kínozták.

 

1941-ben Nagyvárad és Biharmegye Utmutatójában75 25 nyomda nevét olvashatjuk. A nyomdák neve és esetenként a tulajdonosok is változtak, a nyomdahelyek továbbra is a Kispiac térről nyíló Kossuth utcában, Zöldfa utcában, a Fő utcában, a Nagyvásár téren és az Úri utcában találhatók. Ezek a következők: Dr. Adonyi Béla nyomdája, Hlatky Endre (Zöldfa) utca 10., Apolló nyomda, Rákóczi út (Fő utca) 18., Bihari nyomda, Hitler Adolf (Úri) utca 3., Brünner Adolf nyomda, Csáky István (Körös) utca 3., Biharmegyei nyomda, Kossuth Lajos utca 3., Erdélyi Litográfia, Szent János utca 48., Fehér Dezső nyomda, Szent István (Templom) tér, Grafika Nyomdai Műintézet, Szilágyi Dezső utca 6., Glanczer nyomda, Mussolini tér, Gutenberg nyomda, Mussolini tér 8., Held Pál nyomda, Pavel utca 14., Kosmos nyomda, Széchenyi tér 1., László Kálmán nyomdája, Kossuth utca 11., Kálvin nyomda, Nagy Sándor utca 14., Mercur Grafikai Műintézet, Teleki Pál utca 11., Pallas Litográfia, Szilágyi Dezső utca 6., Pásztor Edéné nyomdája, Mussolini tér 6., Pátria nyomda, Telei Pál utca 13., Petőfi nyomda, Hlatky Endre (Zöldfa) utca 1., Relief domborképüzem, Szilágyi Dezső utca 6., Rubinstein Vilmos nyomdája, Mussolini (Nagyvásár) tér 11., Stern Béla nyomda, Mussolini tér (Nagyvásár) tér 12., Szent László nyomda, Szilágyi Dezső utca 5., Uránia Nyomdai Műintézet, Rákóczi út (Fő utca) 20., Weisz Sámuel nyomda, Hlatky Endre (Zöldfa) utca 10.

 

1944-ben a zsidó nyomdatulajdonosokat deportálták, közöttük voltak a Sonnenfeld család tagjai, az ismertebb nyomdatulajdonosok közül Pásztor Ede és Wasserstorm Sándor. Amint a jegyzékünkből kiderül, a nyomdák egy része névleg vagy teljes mértékben új tulajdonosokhoz került, például Ámán Jánoshoz, Dr. Adler Bélához. Egyetlen új nyomdavállalatról tudunk eddig, az 1910 és 1944 között működött Urania Nyomdaművekről, de ez sem újonnan alapított, hanem a Victoria Bank által 1919-ben alapítottnak a folytatása.

 

1945 és 1947 között az egykori nyomdatulajdonosok bírósági eljárással igyekeztek visszaszerezni egykori tulajdonukat. 1945. május 1-jén egy alkalmi kiadvány76, a Viaţa Noua, a Grafika nyomda, az Erdélyi Litográfia és a Pallas nyomda működéséről tudósít. Ugyancsak e kiadvány, bár szűkszavúan, informál a nyomdászszakszervezet meglétéről a világégés utáni évben; 1945 áprilisáig a tagoknak nem volt munkájuk.

 

1947-ben a város kereskedelmi útmutatója77 alapján áll össze a nyomdák és tulajdonosaik listája: Dr. Adonyi Adalbert és Weisz Samuil, str. V. Alecsandri (Zöldfa u.), Apollo, Adler Desideriu, Bul. Reg. Ferdinand 18. sz., Ardealul, Lupoi Teodor, Kossuth Lajos utca 11., Béres és Radványi, Kossuth Lajos u. 3., Bihoreana, Hajtajer Josif, Aleea Em. Gojdu 1. sz., Brünner Adolf, Crişanei u. 9., Grafica, Sonnenfeld és Friedländer, Sindicatelor u. 6., Held Pal, Pavel u. 14., Patria, Áman Jozsef, Visinszky u. 13., Pásztor, Grósz Ferenc, Mihai Viteazul tér 8. sz., Rubinstein Vilhelm, Mihai Viteazul tér 11., Vas Alexandru, V. Alecsandri 1. sz., Viaţa Nouă, Sindicatelor u. 5. sz. Az államosításkor több nyomdát felszámoltak vagy összevontak. Az egykori Sonnenfeld nyomda Rt. a város és a régió legjelentősebb nyomdája maradt, Crişana Nyomda néven.