Dr. Th. H. van de Velde, Németország „Sexualon kel”-je, közben, Bourgeoiskamasutrája első két kötetének hallatlan könyvsikere után s még mielőtt a harmadik kötet megjelent volna, nehogy az érdeklődés megcsappanjon, egy előadást is tartott Berlinben s ünnepeltette magát. Hogy egy alkalom se mulasztassék el, az előadást füzet alakjában is kiadta. Határozottan szép ember. Gondolkozó homlok, ahogy már egy professzorhoz illik. Fehér haj, ami akadémikus méltósága mellett megvédi a Schundgesetz ellen. De árnyékolt szemek s széles száj vastag ajakkal, amiből a démonkák mindjárt láthatják, hogy a bácsi érti a dolgát. Hogy banalitásokat lehet terjengősen feltálalni, azt már tudjuk a két vaskos kötetből. Hogy katalógus stílusban is fel lehet őket sorolni azt is bebizonyította Theodor bácsi a kis füzetben

Mint ellenvetést, a következőt lehetne ennek az embernek munkája ellen mondani: ha ugyanezt valaki egy picinke humorral, szellemmel, éllel, vidámsággal, a paradoxon örömével írta volna meg, már régen eltemette volna az általános felháborodás. Ha valaki más mondta volna el, akinek legalább a kis újjában egy picike szociális érzés vagy a jogtalanság elleni tiltakozás van, úgy a bátor ember nem kerülte volna el az ügyész kezét. Minthogy azonban a hollandus szép fiú olyan kenetteljesen, oly felülmúlhatatlanul dohosan, oly páratlanul unalmasan tud beszélni, oly kitünően van kikészítve kielégítetlen nagyságák és szabadszellemű gentryhölgyek számára, megúszott minden veszélyt s elkönyvelhette e nagy könyvsikert. Füzetében részletesen nyilatkozik a születések korlátozásáról is és egy katholikus theologustól hoz bizonyítványt, hogy az egyháznak nincs semmi kifogása müve ellen.

Azért még sem szalad igazságtalannak lenni, azzal szemben sem, aki nem szimpatikus. A bölcsesség, amit a terjengős bácsi prédikál, röviden ebben a mondatban foglalható össze: „Légy már egy kicsit kedves a feleségeddel! ” – és ez mindenesetre nagyon okos beszéd. Épen most igen sokan egyáltalában nem olyan kedvesek a feleségükkel. Mikor aztán Theodor bácsi részletesen leírja, hogy mi-képen legyen az ember kedves, az azután már az erotikailag közepesen tehetséges számára is elviselhetetlen. De el kell neki ismerni, hogy a legtöbben erotikailag is tehetségtelenek. Ezek számára írt van de Velde és ezek kellene, hogy kritizálják munkáit, – lehet, hogy akkor egész más kritika jöhetne ki. A tehetségest azonban az a veszély fenyegeti, ami a százlábút, akit amikor a varangyos béka megkérdezte, bogy melyik lábával indul, egyszerre nem tudott többet járni. Tehát, nem hogy jobban, de egyáltalában nem fog tudni tovább. De mindenesetre a könyvet a falhoz fogja vágni.

El kell azonban ismerni, hogy Trivia lissimus úrnak talán egy érdeme mégis van, talán, talán – ha tényleg a ke reskedelmi tanácsosok a kupon-nyíráson kívül mindent, a jó akaratot hozzá is elfelejtették. Legjobb esetben is a há zasság-probléma egy igen kicsiny ré szét hozta csak egy kicsivel közelebb a megoldáshoz. Aki keresztényin gon dolkozik, azért megbocsáthat neki, hi szen olyan üres, öreg fiú szegény. Egy ízléstelen, unalmas, kínos, nyúlós va sárnapdélutáni prédikátor. (Berlin)   

* Th.H.van de Velde: Die vollkommene Ehe és Die Erotik in der Ehe. Benno Konegen (Medizinischer Verlag) Leipzig und Stuttgart.