Kistotál: 3/6

4. JELENET

A turistacsoport lassan összeszedelőzködik, a büfés rendet tesz utánuk az asztaloknál, másik oldalról öltönyös férfi érkezik a szoborhoz. Mivel éppen nincsenek emberek a parkban, a bokrok közé bújik vizelni. Ezzel egy időben a távozó csoport felől rosszul öltözött suhanc érkezik, leül a padra és egy pénztárcát vizsgál.

SUHANC: (magában, a pénztárcát kutatva) Kurva külföldiek! Semmi cash. Faszom Pöröly meg a sitten, a kibaszott kártyákat nem tudom elpasszolni…

ÖLTÖNYÖS: (vizelés közben) Hé te! Mit csinálsz te ott avval a tárcával? Teszed le rögtön!

SUHANC: Te csak brunyáljál, köcsög, nem kell beleugatérozni!

ÖLTÖNYÖS: Kapsz mindjárt a pofádra!

SUHANC: Csak közbe’ le ne pisáld magad, faszfej! (elszalad, a tárcát a földre dobja)

ÖLTÖNYÖS: (félig begombolt nadrággal üvölt utána) Fussál, kiscsávó, fussál! Ha meglátlak, a szart is kiverem belőled!

Büfés észreveszi az öltönyöst, látszik, hogy nem szeretné, ha találkoznának. Rendőr jön a sétányon.

RENDŐR: Kívánok. Van valami fennforgás eszközölve?

ÖLTÖNYÖS: Fennforgás az van, biztos úr. Az a kölyök meglovasított egy tárcát, rajtakaptam, ahogy nézi a szajrét.

RENDŐR: Miféle kölyök?

ÖLTÖNYÖS: Már elfutott, mondom, rajtakaptam.

RENDŐR: (gyanakodva nézi) Szóval rajtakapta…

ÖLTÖNYÖS: Igen, ezt magyarázom. Itt ült a padon, és turkált a tárcában, én meg ráüvöltöttem, erre elszaladt. De nincs baj, mert úgy betojt, hogy ezt itt hagyta. (felveszi a tárcát a földről és odaadja a rendőrnek) Nézze meg!

RENDŐR: Maga csak ne osztogasson utasításokat nekem! (megnézi a tárcát) Na, ez is valami hülye németé! (zsebkendőt vesz elő, megtörli, aztán kidobja a pad melletti kukába) Hoppá!

ÖLTÖNYÖS: Várjon már, biztos úr, mit csinál?

RENDŐR: Gondolja, hogy fogok jegyzőkönyvezni, aztán meg szívni a szarrágó hanzival, tolmács miegymás? Ha nem tetszik, lehet a becsületes megtaláló, miután elmentem…

ÖLTÖNYÖS: Szolgálunk és védünk, mi?

RENDŐR: Baj van, polgártárs, he? Egyébként pedig mit csinált maga a bokorban kigombolt sliccel? Köztisztaság elleni szabálysértés? Bírságoljak?

ÖLTÖNYÖS: Tényleg engem szívat? Még egy rohadt tojtoj sincs ebben a nyomorult parkban. Most kaptam kerékbilincset az autóra a kollégáitól, rohanok a postára, csak közbe’ majd összehugyoztam magam.

RENDŐR: A közteresek nem a kollégáim, én rendőrjárőr vagyok, meg vagyok értve?

ÖLTÖNYÖS: Meg, meg, csak szálljon le rólam!

RENDŐR: Akkor ezt megbeszéltük. Gombolja be magát, itt gyerekek is járnak! Máskor meg nem kell beleszólni a nagyok dolgába. Na, nem érek rá magát pátyolgatni, a viszon’ látásra. (el)

ÖLTÖNYÖS: Viszlát! (magában, miközben gombolkozik) Hogy rohadjál meg! (rákukkant a kukában a tárcára, aztán a saját zsebeit tapogatja) Ó, a faszba! (kiveszi a tárcát, megnézi, van-e benne készpénz, nem talál, visszadobja) Ezt a szar napot! (telefonál, nem veszik fel) Vedd már fel! Hihetetlen ez a nő! (újra telefonál) Szevasz, Gyurikám! Figyelj, apa, eléggé szarban vagyok… Nem, nem támadtak be az ukránok, ne hülyülj már! Figyu, itt ragadtam a belvárosban, a közteresek bilincset raktak a kocsira, a tárcám meg otthon maradt, nem tudom befizetni a kurva csekket, nem tudnál… Hogy hol vagy?… Mi a szarnak?… Jó, jó, várok, de aztán hívjál vissza, baszod!

 

5. JELENET

Öltönyös elindul a bódé irányába, büfés egy újság fölé görnyed kívülről a pult fölé hajolva, de az öltönyös mégis észreveszi. Nézi egy darabig, aztán megszólítja.

ÖLTÖNYÖS: Hát ezt nem hiszem el, te itt?

BÜFÉS: Én itt.

ÖLTÖNYÖS: Hogy pont ma futunk össze!

BÜFÉS: Pont ma…

ÖLTÖNYÖS: Vagy húsz éve nem láttalak.

BÜFÉS: Majdnem huszonkettő.

ÖLTÖNYÖS: Persze, sosem jössz el a találkozóra.

BÜFÉS: Asszem, éppen mindig el voltam utazva, vagy már nem is tudom.

ÖLTÖNYÖS: Nem kell mentegetőzni, buzizsúr az egész, mindenki májerkodik, aztán jól berúgunk. (csend) És egyébként jól vagy?

BÜFÉS: Megvagyok.

ÖLTÖNYÖS: És akkor most itt dolgozol?

BÜFÉS: Olyasmi, enyém a bódé.

ÖLTÖNYÖS: Az már valami, ki gondolta, hogy bártulajdonos lesz belőled!

BÜFÉS: Bárnak azért nem nevezném.

ÖLTÖNYÖS: Mindegy is, az a fontos, hogy fusson a szekér.

BÜFÉS: Megyeget.

ÖLTÖNYÖS: Az a lényeg. Jó volna valamikor dumálni, csak most teperek, megbasztak a közteresek, megyek befizetni, a tárcám meg otthon…

BÜFÉS: Szar ügy, sajnálom.

(csend)

ÖLTÖNYÖS: Figyelj már! Nem tudnál kisegíteni? Tudom, pofátlanság… Hívtam a havert, de ki tudja, mikor ér ide, nekem meg rohannom kéne.

BÜFÉS: Hát nem tudom, mennyi van a kasszában…

ÖLTÖNYÖS: Tizenöt ropi elég. Befejezem a melót és még ma visszahozom. Nem lépek le, nyugi. Meddig vagy itt?

BÜFÉS: Azt sosem lehet tudni, amíg van, aki rendel.

ÖLTÖNYÖS: Nézd már meg légyszi, a szép napok emlékére!

BÜFÉS: (behajol a pult mögé, előveszi a pénzt) Tessék, pont annyi van.

ÖLTÖNYÖS: Örök hála, este visszahozom, iszunk egy sört is, persze fizetem, aztán dumálunk. Meg el is jöhetnél hozzánk valamikor, az asszony biztos örülne.

BÜFÉS: Nem is tudom.

ÖLTÖNYÖS: Na, majd megbeszéljük, most tényleg rohanok, ha nem haragszol. Köszi a zsét, szevasz!

BÜFÉS: Szia! (magában) A kurva életbe!

 

6. JELENET

Hosszabb közjáték, emberek jönnek-mennek a parkban. Jógacsoport érkezik, az oktató középkorú, háziasszony típus, mellette keleti ruhába öltözött fiatalember. A csoport is nagyjából a vezetőhöz hasonló háziasszonyokból áll.

OKTATÓNŐ: (járkál körbe, helyenként megáll csukott szemmel és koncentrál, de nem elégedett, ezt többször megismétli, mielőtt átszellemült arccal letenné a csomagját, a keleti ruhás és a többiek türelmesen várnak) Ide, ide! Egy egészen különleges energiamező origójában állok éppen, érzem, ahogy kékül tőle az aurám. (a fiatalembernek) Mózes, te ülj ide mellém, ti meg körbe, minél közelebb! Úgy, úgy, helyezkedjünk el gyorsan, mert én már nagyon izgatott vagyok! (mindenki leteszi a jógaszőnyegét és ráül, ki lótuszülésben, ki csak törökülésben, Mózes a puszta földre ül, kedvesen mosolyog, az oktatónő kis füzetet helyez maga elé) Ahogy a kör-e-mailben is írtam, csodás meglepetésem van számotokra, úgyhogy szeretném is bemutatni nektek ezt a rendkívüli fiatalembert, aki két éve teljesen megváltoztatta az életemet: Mózes, egyenesen Thaiföldről.

MÓZES: (akcentussal) Jó napot kívánok! Örülök, hogy itt lehetek. (morajlás a csoportban)

OKTATÓNŐ Bizony, bizony, Mózes remekül beszél magyarul, bár már kora gyermekkora óta Ázsiában él, de Budapestről származik.

MÓZES: Én vagyok igazi újpesti gyerek. Hajrá Újpest, fúj-fúj Fradi! (nevetés)

OKTATÓNŐ: (feszeng) Na de hölgyeim! Több tiszteletet!

MÓZES: Nem baj, jó guru mindig csinál nevetés! Nagyon jót tesz összes csakra, főleg Anahata és Vishuddha csakráknak.

OKTATÓNŐ: (gyorsan keres valamit a füzetben maga előtt) Ha már az Anahata-t, (többiek felé tudálékosan) azaz torokcsakrát említetted, akkor talán kezdhetnénk a budzsangászanával. Mit szólsz hozzá?

MÓZES: Én már nem nagyon csinálom ászana, inkább csak a meditáció.

OKTATÓNŐ: Igen, igen, én is, de hát ugye ez a kezdő csoport… szóval gyerekek, mutassuk meg Mózesnek, milyen ügyesek vagyunk! Budzsangászana, ismeritek… (mindenki értetlenül néz) Kobraállás, na! (olvassa, közben fel-felnéz, hogy csinálják-e) Hason fekvés, nagylábujjak összeérnek, úgy… sarkak lazán, engedjük el a görcsöket… nem fekvőtámasz, törzsből emelsz! Nagyszerű. (körbejár, hogy mindenkinek belejavítson)

Hatvan körüli nő érkezik, mogorva harmincas férfival.

ANYA: Elnézést kérünk a késésért, nehezen találtunk parkolóhelyet.

OKTATÓNŐ: (suttogva) Sziasztok, semmi gond. Csatlakozzatok a többiekhez, (Mózes felé pillantva) szerencsére nem maradtatok le semmiről. (járkál tovább)

Az anya leteríti a jógaszőnyegét, közben a fia is egy nagy strandtörülközőt. Az anya elkezdi a gyakorlatot, a férfi csak gubbaszt.

ANYA: (suttogva) Legalább próbáld meg, kisfiam!

FÉRFI: Azt ígérted, nem fogsz piszkálni. (csend)

ANYA: (a szomszédjának suttogva) Én tudom, jót tenne neki, mostanában nincs jól lelkileg.

FÉRFI: Anya… (csend)

ANYA: (szomszédnak suttogva) Az orvos azt mondja, ez ilyen pánikizé, de szerintem blokkolva vannak a csakrái.

FÉRFI: Anya, ezt most hagyd abba! (csend)

ANYA: (szomszédnak, suttogva) Egyébként sikeres vállalkozó…

FÉRFI: (fennhangon) Na jó, most húztam el innen a francba! (szedi össze a cuccait és indul, de az anyja visszatartja) A csoportból egyre többen abbahagyják a gyakorlatot, és őket nézik.

ANYA: Azt beszéltük meg, hogy megpróbálod…

FÉRFI: Meg azt is, hogy nem fogsz így viselkedni.

ANYA: (sértetten) Miért, hogy viselkedem?

FÉRFI: (anyját utánozva) Jaj, szegény kicsi fiam, nincs jól, de nem kell aggódni, ha meglátják a sanyarú pofáját, mert sikeres vállalkozó, van lakása, meg kocsija, meg diplomája, igazi szupermen!

ANYA: (meg akarja simogatni az arcát, de a fiú elkapja a fejét) De ha egyszer ez az igazság.

FÉRFI: Igazság? Tudod, mi az igazság, édesanyám? Az, hogy 32 éves vagyok, és egy csődtömeg. Lehet, hogy összekapartam egy kis pénzt, de közben a feleségem lelépett egy lúzer angoltanárral. Ők jól elvannak, én meg annyira nyomorultul érzem magam, hogy még erre a faszságra is rá tudtál venni. Na, ez az igazság!

ANYA: Én mindig mondtam, hogy az Andika nem hozzád való…

FÉRFI: A lószart nem hozzám való, csakhogy én le se szartam. Este tízkor hazaestem, reggel hétkor meg el, mert én vagyok a keményen dolgozó férfi, a család büszkesége. Nem ezt sulykoltad belém, mióta az eszemet tudom? Aztán jött az a pöcsegér, és szerelmes verseket küldözgetett neki a Facebookon, naponta hármat. Pontosan tudom, feltörtem a fiókját. Kurva szarok voltak, de legalább érezte, hogy fontos. Én egy szál virágot nem vittem neki öt év alatt. Mire észbe kaptam, ezek már lelkitársak lettek. Jól elbasztam… (észreveszi, hogy mindenki őket nézi) Mit bámulnak? (indulna el)

MÓZES: Barátom, vársz kicsi! (elindul felé)

FÉRFI: (anyjának hangosan) Pont még ez a majom hiányzik!

ANYA: Kisfiam… (Mózesnek) Ne haragudjon, nem úgy gondolta!

FÉRFI: De úgy gondolta!

MÓZES: Nincs semmi gond.

FÉRFI: Azt majd én eldöntöm.

MÓZES: (megfogja a vállát) Adsz nekem két perc, és mehet, ha akar, oké?

Torokhangon mormol, miközben a férfi homlokára teszi a kezét, az meg megremeg. Mikor elereszti, a férfi szótlanul összeszedi a törülközőt és elindul, Mózes mosolyogva néz utána.

ANYA: Fiam, várj! Mi van veled? Jól vagy? (utána)

Mindenki csendben áll, az oktatónő elkezd tapsolni, páran kényszeredetten követik.

OKTATÓNŐ: Csodálatos! Csodálatos! Örülök, hogy ti is láthattátok, mire képes Mózes spirituális ereje. Szerintem akkor az ászanázást be is fejezhetjük mára, és áttérhetnénk az irányított meditációra. Ugye, Mózes? (Mózes nem mozdul) Mózes!

MÓZES: Fáradt vagyok. (elindult a szobor felé, de az oktatónő visszatartja)

OKTATÓNŐ: Á, értem, fáradt… visszakísérlek a hotelbe, jó? Pihensz egy kicsit. (többieknek) Akkor talán mára ennyi elég is, Mózest holnapután úgyis meghallgathatjátok a Zöldsugár Egészségházban, a tantrikus szexről tart egy rendkívül izgalmas előadást. Jegyek még nálam kedvezményes áron kaphatók, jelentkezzetek be az emilemen, hogy biztos legyen helyetek, mert hatalmas az érdeklődés. (Mózest támogatva elindul, többiek szétszélednek)