Kistotál: 4/6

7. JELENET

Közjáték: emberek jönnek-mennek a parkban, a büfés éppen kiszolgál a pultnál, amikor egy nő jelenik meg, leül az egyik asztalhoz. A büfés egy narancslevet visz neki, magának pedig egy konyakot, szó nélkül leül a másik székre. A nő idegesen kutat a táskájában, majd pénzt vesz elő a tárcájából, leteszi az asztalra.

NŐ: Tizenötezer, ugye annyit adtál neki?

BÜFÉS: Annyit. (csend)

NŐ: Megkért, hozzam ide, mit mondhattam volna?

BÜFÉS: Semmit. Huszonkét évig nem mondtál, akkor most minek.

NŐ: Muszáj ezt csinálnod? Ezerszer megbeszéltük…

BÜFÉS: De hát én is ezt mondom. (csend)

NŐ: Egyébként jól vagy?

BÜFÉS: Ó, remekül. (körbemutat) Csupa napfény az életem.

NŐ: Ne baromkodj már!

BÜFÉS: Dehogy baromkodom. (csend)

NŐ: Van valakid?

BÜFÉS: Persze, már három egész hónapja szakítottunk, másnap be is csajoztam, sőt el is vettem feleségül. Magas szőke, hatalmas dudákkal.

NŐ: Félsz a nagy mellektől.

BÜFÉS: Jó, akkor nincs senkim. Ezt akartad hallani?

NŐ: Hidd el, nekem se jó…

BÜFÉS: Nem? Pedig te döntöttél így.

NŐ: Egy házasságot nem könnyű felrúgni.

BÜFÉS: Mindig ezzel jössz. Már a gimi alatt velem csaltad.

NŐ: De hozzá mentem feleségül.

BÜFÉS: És boldogan éltek, míg meg nem haltok.

NŐ: Te is tudod, hogy nem így van, mindig is téged szerettelek.

BÜFÉS: Mégis vele vagy, a kurva életbe!

NŐ: Mert rád sosem lehetett egy életet építeni.

BÜFÉS: Mit nem lehet rám?

NŐ: Veled nem tudhatja az ember, hogy holnap mi lesz, ő viszont…

BÜFÉS: Ez a legnagyobb bajod, hogy nem vagyok kiszámítható, hogy nem vagyok egy unalmas, önelégült fasz?

NŐ: Sosem voltam biztos benne, hogy működhetne közöttünk.

BÜFÉS: De huszonkét nyomorult évig működött, az Isten verje meg! Szerinted azért, mert ülsz azzal a szerencsétlennel, benne a langyos húgyban?

NŐ: Én… én…

BÜFÉS: Te mi? (csend)

NŐ: Félek…

BÜFÉS: Mitől? Az élettől? Hogy elveszted a kétszoba-összkomfortot, vagy hogy nem kell elviselned, amikor kéthetente rád mászik?

NŐ: Ez aljas volt…

BÜFÉS: Ez volt aljas? Itt vagyok majdnem negyvenévesen, van ez a bódém, meg egy bérelt szobám: ágy, asztal, ennyi. Az egész kibaszott életem ott csücsül veled abban a tócsában, és várom, hogy kihozd. Ez nem aljas?

NŐ: Szóval szeretsz még?

BÜFÉS: Hagyjál már!

NŐ: Azt kérdeztem: szeretsz?

BÜFÉS: (csend) Igen, szeretlek.

NŐ: Akkor nem lehetne, hogy megpróbáljuk újra?

BÜFÉS: Mit újra?

NŐ: Hát minket.

BÜFÉS: Mi az a minket? Egy-egy fél délután, hetente háromszor, néha egy mozi, hosszúhétvége évente kétszer? Én ezt nem akarom.

NŐ: Szóval már nem kellek.

BÜFÉS: Tényleg ne játsszuk el ezeregyedszer is, halálosan unom! Kellesz, de nem így.

NŐ: Tudod mit? Most hazamegyek és megmondom neki.

BÜFÉS: Ezt is sokszor hallottam már.

NŐ: Nem, én most tényleg megmondom, én nem akarom tovább nélküled.

BÜFÉS: Jó rendben, megmondod neki.

NŐ: Te nem hiszel nekem.

BÜFÉS: Ó, dehogynem. És akkor most mi lesz? Hazamész, kiborítod a bilit, összecsomagolsz, aztán megjelensz itt a kis bőröndöddel este tízkor?

NŐ: Miért ne?

BÜFÉS: Mint a filmekben. Ne haragudj, de én ezt már nem tudom elhinni.

NŐ: Nem is kell, majd meglátod.

BÜFÉS: Rendben.

NŐ: Akkor még ma látlak.

BÜFÉS: Vigyázz magadra!

NŐ: Te is.

 

8. JELENET

Rövidebb közjáték után három lány érkezik, köztük van a délelőtti lány is, plédeket terítenek a fűre a büfé közelében.

CSOPORTTÁRS 1: (miközben pakolják le a plédeket) Szóval ide jársz randizni suli helyett.

LÁNY: Hagyjál már…

CSOPORTTÁRS 2: Ki randizik a hol?

CSOPORTTÁRS 1: Nem is tudtad? Egyeseknek lelkes rajongóik akadtak…

CSOPORTTÁRS 2: Igen? Kicsoda?

CSOPORTTÁRS 1: Hát az a rendezőgyerek a diákszínpadról, asszem, a hídépítőknél van, folyton a mi drága barátosnénk után koslat.

LÁNY: Nem koslat…

CSOPORTTÁRS 1: Na nézd, hogy védi…

CSOPORTTÁRS 2: Nem csoda, elég jóképű srác… engem nem kéne sokáig üldöznie, hogy utolérjen…

CSOPORTTÁRS 1: Téged annak a közgázos gyereknek sem kellett sokat űznie szombaton. Úgy látszik, a hosszútávfutás nem a te számod.

CSOPORTTÁRS 2: Kinyalhatod!

LÁNY: Hé, csajok, hagyjátok már abba!

CSOPORTTÁRS 1: Na, megszólalt a kis elérhetetlen hercegnő.

CSOPORTTÁRS 2: Ja, én legalább nem tartogatom magam az örökkévalóságnak.

Fiúk jönnek. Végszóra érnek oda.

EGYETEMISTA 1: Mi van az örökkévalósággal?

CSOPORTTÁRS 2: Az van, hogy egy örökkévalóságot kellett rátok várni.

EGYETEMISTA 1: Nem tehetek róla, ez a hülye stréber fél órát nyalt még szeminárium után Steinernek.

EGYETEMISTA 2: Nem nyaltam neki, csak kérdésem volt az anyaggal kapcsolatban.

EGYETEMISTA 1: Ez pontosan kimeríti a nyalás fogalmát.

EGYETEMISTA 2: Tudod is te, mi az a nyalás.

EGYETEMISTA 1: Jobban, mint te, kisapám, csak nem ilyen lottyadt seggű, vén puncikon gyakorolom.

CSOPORTTÁRS 1: Na jól van, srácok, asszem, túl sokat hallottunk, menjetek inkább szépen és hozzatok nekünk valamit inni.

EGYETEMISTA 1: Miért hozzak én neked bármit is, nem vagy a csajom!

CSOPORTTÁRS 1: És nem is leszek, de mindig nálam könyörögsz jegyzetekért. Ha decemberben fénymásolni akarsz, akkor azonnal elszaladsz három fröccsért.

EGYETEMISTA 1: Parancsára, Miss Daisy!

EGYETEMISTA 2: Jövök veled, már nekem is porzik a vesém.

EGYETEMISTA 1: Kiszáradt a szád Steiner seggén, mi?

EGYETEMISTA 2: Haggyá’ má’ azzal a spinével.

EGYETEMISTA 1: Na jó, tudod mit? Az első kört én fizetem, csak hogy lásd, kivel van dolgod. (srácok el, a büféhez)

Eközben az egyik padhoz rendkívül jól felszerelt hajléktalan érkezik és elkezd berendezkedni estére. Polifoamot terít a padra, kispárnát vesz elő, sötét ernyőt nyit a támla fölé, hogy ne zavarja a lámpa fénye, és füldugót tesz a fülébe, de így is forgolódik.

CSOPORTTÁRS 1, 2: Szóval?

LÁNY: Jézusom, szóval mi?

CSOPORTTÁRS 1: Mi lesz a művészúrral?

CSOPORTTÁRS 2: Hagyod, hogy utolérjen vagy lekoptatod?

LÁNY: Nem is ismerem.

CSOPORTTÁRS 2: Ó, dehogynem! Mindegyik pasi pont ugyanolyan: fasz feláll, az ész megáll.

LÁNY: Fujj!

CSOPORTTÁRS 1: Figyu, nem szívesen adok igazat ennek a tüzelő kancának, de van igazság abban, amit mond.

CSOPORTTÁRS 2: Tudod, ki a tüzelő kanca…

CSOPORTTÁRS 1: Jól van már, nyugi! Szóval a pasik tényleg mind ugyanolyanok, sőt a legtöbbje olyanabb. De ez nem indok arra, hogy úgy tegyél, mintha nem is léteznének. Két éve ismerlek, de még eggyel sem láttalak. Volt már neked valakid egyáltalán?

LÁNY: (zavartan) Akadt.

CSOPORTTÁRS 1: Basszus, szóval szűz vagy!

LÁNY: Hát azért nem teljesen…

CSOPORTTÁRS 2: Smár, tapi nem számít. (lány elpirul) Úristen, írnod kéne a Guinness Bookba, lehet, te vagy az utolsó érintetlen kifejlett nő a nyugati féltekén!

LÁNY: Nem kell ebből akkora ügyet csinálni. Nem vagyok én apáca, csak nem úgy alakult. Gimiben valahogy kicsinek éreztem magam az ilyesmihez, aztán meg nem találkoztam olyannal, akivel érdemes lett volna kezdeni.

CSOPORTTÁRS 2: Kicsinek érezte magát, hát beszarsz, ez az évezred poénja!

CSOPORTTÁRS 1: Szakadj már le róla! (lányhoz) Figyelj, én nem mondom, hogy ez ciki, de nagyon meg fogod szívni. Pár év és vége a sulinak, jön a meló ezerrel, hozzámész valami baromhoz, aztán mindjárt arra ébredsz, hogy nem éltél semmit.

LÁNY: Hát, nem is tudom…

CSOPORTTÁRS 2: Ne is tudd meg, inkább szedd össze magad, és carpe diem! (fiúk jönnek egy tálca fröccsel) Na, erre iszunk!

EGYETEMISTA 1: Mire iszunk?

CSOPORTTÁRS 1: Majd pont az ilyen kis lefetytódoroknak fogjuk megmondani.

EGYETEMISTA 1: Fékezzél, kicsi kocsi, mert kisodródsz!

CSOPORTTÁRS 1: Te csak ülj le szépen és figyeld, hogy mindig tele legyen a poharunk, ma bele akarok húzni egy rendeset.

EGYETEMISTA 2: Akkor toljuk neki! (egy húzásra lehajtja az egyik fröccsöt)