Kistotál: 6/6

12. JELENET

A lány felhajtja a fröccsöket, aztán a plédbe burkolózva sírni kezd, gyorsan bele is alszik. A büfés nézi az óráját, tépelődik, aztán lassan bezárja a boltot. Mikor indul haza, meglátja a lányt.

BÜFÉS: Hé, kislány! Kislány, ébresztő!

LÁNY: (nyűgösen) Hagyjon, jó itt nekem.

BÜFÉS: De késő van.

LÁNY: Nem lesz semmi bajom.

FIÚ: (jön vissza futva) Hagyja csak, majd én vigyázok rá!

LÁNY: (felül) Nem is ismerem, ez egy szatír.

FIÚ: Dehogynem ismer, csak kicsit összevesztünk, az előbb ott ültünk a padon.

LÁNY: Sosem láttam.

BÜFÉS: Akkor most mi legyen?

FIÚ: Menjen csak nyugodtan!

BÜFÉS: Kislány?

A lány és a fiú nézik egymást.

LÁNY: Jó, menjen, ahogy így megnézem, lehet, láttam már valahol.

BÜFÉS: (megveregeti a fiú vállát) Ne hagyd, hogy túlbonyolítsa!

Büfés el, fiú odamegy a lányhoz, nyújtja neki a kezét.

FIÚ: Na, gyere, nagyon lehűl éjjelre.

LÁNY: Most már felcsaptál meteorológusnak is?

FIÚ: Olyasmi. Na, induljunk!

LÁNY: Hová?

FIÚ: Hazakísérlek, esetleg közben kapsz egy teát valahol, hogy holnap ne fájjon a fejed.

LÁNY: Persze, most kedveskedsz, aztán majd megint letámadsz.

FIÚ: (felcsattanna, de visszafogja magát) Nem… Ígérem, nem támadlak le többet.

LÁNY: Higgyem is el!

FIÚ: Becsszó. Majd megcsókolsz, ha akarsz.

LÁNY: Azt várhatod.

FIÚ: Várom is. Na, megyünk? (a lány megfogja a felé nyújtott kezet, és elindulnak)

LÁNY: Most az egyszer.

 

13. JELENET

A törzsvendég jön merev részegen a szoborhoz, egyik kezében egy üveg konyakkal, a másikban kötéllel, a ballonkabátja zsebéből egy kettétépett gyerekrajz lóg ki.

TÖRZSVENDÉG: (padon ülve előveszi a rajzot) Büdös kurva… büdös, mocskos kurva! Miért kellett ezt csinálni?… Engem utálhatsz, de ez a kisgyerek nem tehet semmiről! Ennyi nem fér abba a csökött agyadba? Széttéped az ajándékát? Azt hiszed, csak engem bántasz? (nézi a rajzot) Édesapának minden jót kíván a kisbohóc… édes Istenem… Kisbohóc, drága kisbohóc, én kicsi bohócom!… Milyen ügyes vagy, milyen szépet rajzoltál nekem! Milyen szépet rajzoltál a szerencsétlen, balfasz apádnak! Idióta barom vagyok, a saját kölkömre nem tudok vigyázni, csak megvesztegetem, hazudni tanítom. Én hülye, soha ott se voltam! Ügyes kicsi fiam, okos kicsi fiam, meg sem érdemellek! Tudom én jól. Hidd el, szégyellem is magam, ezért nem tudok józanon a szemedbe nézni. Hogy nézzek bele abba a gyönyörű, okos szemedbe? Hát nem is akartalak, anyádat sem akartam, soha semmit sem akartam. Semmiért se küzdöttem. Magadra hagytalak. Milyen mocskos szar egy apád van neked? Hogy én ezt mennyire elbasztam! Drága kicsi bohóc, én ezt teljesen elbasztam! (sokáig iszik)

DELIRIUM, A szobor megelevenedik.

NAGY KŐ 1 (ffi) Én kéz vagyok, mi rózsát szakít.

NAGY KŐ 2 (nő) Én föld mélyén gyémánt vagyok.

NAGY KŐ 1 Én lámpa vagyok, fény futára

NAGY KŐ 2 Zörgess rajtam, s ajtó vagyok.

KŐ 1 (ffi): Én oldani vágyom.

KŐ 2 (nő): Én oldódni vágyom.

KŐ 3 (ffi): Én üdvözítni vágyom.

KŐ 4 (nő): Én üdvözülni vágyom.

KŐ 5 (ffi): Én nemzeni vágyom.

KŐ 6 (nő) Én megfoganni vágyom.

NAGY KŐ 1: Ti csak táncoljatok!

KŐ 7 (ffi): Én termőfának vagyok törzse.

KŐ 8 (nő) Én az ágon virág vagyok.

KŐ 9 (ffi) Én a széllel tovaszállnék.

KŐ 10 (nő): Én szűk vájatban megtapadok.

KŐ 11 (ffi): Az én zászlómon Samu bácsi.

KŐ 12 (nő) Az enyémen Szolón ragyog.

KŐ 1–12 Kinek-kinek kedve szerint! Körbe-körbe, táncoljatok!

tánc

TÖRZSVENDÉG: Elééééééééég! Hagyjátok abba! Ne kínozzatok még ti is!

NAGY KŐ 1: Ami e héjba belefér, azt edd, ürítsd fenékig poharad!

NAGY KŐ 2: Bontsd le arcod köveit, a lényeg úgyis megmarad.

TÖRZSVENDÉG: Elég! Tűnjetek el! Hagyjátok már abba! (nekiront a szobornak, letapos minden növényt előtte, letöri a bokrokat, aztán felmászik rá, megpróbálja felkötni magát a csenevész fára, de az kettétörik, elesik)

sötét

 

14. JELENET

Reggel, a törzsvendég letámolyog a talapzatról és leül a padra, még mindig a kötéllel a nyakában. Bámulja a szobor címét, ami most már jól látható: TELJESSÉG. Az előző napi futó pár érkezik, a nő biceg.

FUTÓ FÉRFI: Drágám, nem kell úgy sietni!

FUTÓ NŐ: Megint kezded?

FUTÓ FÉRFI: Isten őrizz, csak féltelek. Tudod, amíg nem állnak helyre a szalagok… (a nő ránéz) Oké, oké, abbahagytam.

FUTÓ NŐ: (Meglátja még távolabbról a férfit kötéllel a nyakában, halkan) Úristen! Hívd a mentőket!

FUTÓ FÉRFI: (keresi a telefonját) Kiment, mi? Én mondtam, hogy baj lesz!

FUTÓ NŐ: Nem a lábam, te hülye! Nézd már azt a pasast, kötél van a nyakában!

FUTÓ FÉRFI: Basszus. (csend) Ezt én ismerem, ezzel tegnap itt ültem a büfében.

FUTÓ NŐ: Akkor meg mire vársz, menj oda hozzá!

FUTÓ FÉRFI: És mit mondjak neki?

FUTÓ NŐ: Mit tudom én. Ilyenkor beszélni kell hozzájuk.

Futó férfi odamegy, a nő pár lépésnyire megáll.

FUTÓ FÉRFI: Jó reggelt, hogy vagyunk, hogy vagyunk?

TÖRZSVENDÉG: Remekül.

FUTÓ FÉRFI: (a bódé felé intve) Majd csak kinyit.

TÖRZSVENDÉG: He?

FUTÓ FÉRFI: A büfé. Tegnap ott találkoztunk. Gondolom, arra vár.

TÖRZSVENDÉG: Ja, nem.

FUTÓ FÉRFI: Aha.

TÖRZSVENDÉG: Fel akartam kötni magam, de letörött az ág.

FUTÓ FÉRFI: Még szerencse.

TÖRZSVENDÉG: Már akinek.

FUTÓ FÉRFI: Mindjárt hívok mentőt, ők majd segítenek!

TÖRZSVENDÉG: Miben?

FUTÓ FÉRFI: Rendbe hozzák magát.

TÖRZSVENDÉG: Hagyja, csak néhány horzsolás.

FUTÓ FÉRFI: Nem is azért, adnak nyugtatót…

TÖRZSVENDÉG: Úgy nézek én ki, mint aki ideges?

FUTÓ FÉRFI: Hát, nem mondanám, de ilyenkor van ilyen poszttraumás izé, vagy lehet, hogy sokkban van…

TÖRZSVENDÉG: Higgye el, nincs semmi bajom! Lehet, iszom mégis egy kávét, aztán szépen hazamegyek. Már jön is az emberünk.

BÜFÉS: (érkezik, nézi a pusztítást) Mit csináltál, te idióta? Le akartad bontani a szobrot?

TÖRZSVENDÉG: Nem is rossz ötlet.

FUTÓ NŐ: (pár lépésről) Meg akarta ölni magát.

BÜFÉS: Mi?

FUTÓ FÉRFI: Öngyilkosságot kísérelt meg. Nem látja a kötelet a nyakában?

BÜFÉS: Ez most komoly, vagy csak picsa részegen parádéztál?

TÖRZSVENDÉG: Megint kihajított, még a rajzot is eltépte, amit Balázska csinált nekem.

FUTÓ NŐ: (zavartan) Asszem, itt már nincs ránk szükség.

BÜFÉS: Persze, menjenek csak!

FUTÓ FÉRFI: Hát akkor, viszlát!

BÜFÉS: Viszlát! (Törzsvendég csak biccent) Szóval kidobott…

TÖRZSVENDÉG: Ki.

BÜFÉS: S akkor most mi lesz?

TÖRZSVENDÉG: Mit tudom én, adhatnál egy kávét.

BÜFÉS: De konyak nélkül!

TÖRZSVENDÉG: Rendben, konyak nélkül.

BÜFÉS: Na, gyere, azt a szart meg vedd le a nyakadból!

Elmennek a bódéhoz, a büfés nyitja az ajtót.

TÖRZSVENDÉG: Tudod, mi a címe?

BÜFÉS: Minek?

TÖRZSVENDÉG: Hát a szobornak.

BÜFÉS: Fogalmam sincs.

TÖRZSVENDÉG: Teljesség. Baz’meg, teljesség! Hát érted ezt?

BÜFÉS: Hagyd a fenébe!

Mindketten bemennek a bódéba.

A mókusos néni jön az ösvényen, megáll a szobor és a törött fa előtt, hosszan nézi, bólint egyet és továbbmegy.