1.

Az erdélyi Helikon körül 28 erdélyi magyar író tömörül. A Helikon 1926 nyarán alakult, — egy ódon, erdélyi kastélyban, Marosvécsen... „Az, aki a vécsi találkozóra szétküldött meghívók felett diszponált, nem egy kizáró, hanem inkább bezáró (?!) határvonalat vont meg” — mondja az Anthológia bevezetője. Okos és óvatos erdélyi kifejezés! Majd igy folytatja; „akik ott voltak, az erdélyi irodalmat joggal képviselték”. Tényleg! Aki tagja a Helikonnak az, szinte mind, tagja lehet. Ám vannak olyanok is, akik kimaradtak. Nem a sokat emlegetettek, hanem pl. Szántó György, Reiter Róbert... E két név emlitése legyen elégséges annak a megjelölésére, hogy a Helikon — egyelőre — milyen stilustörekvéseket még nem bezárólag, de kizárólag kezel...

2.

Az Erdélyi Helikon működését jórészt egy már régebben fennálló, írók részéről szövetkezeti alapon vezetett könyvkiadócég, a Szépmives Céh tette lehetővé.A Céh és a Helikon ma már csak jogi distinkcióban kettő... A Céh a Helikon kiadója...     

... A Helikon mint kulturpolitikai mozgalom mögött Gróf Bánffy Miklós s az ifju báró Kemény János állanak. Bánffy régi és jő neve a magyar literáturának, Kemény egyelőre amolyan nemes szándéku kezdő... Sok kék sorok... De igazi hevületek félig mecenási, félig pedig irodalompolitikai nagystilüségre.

Mindezeket el ´kell mondani, mert a tömörülés szociológiai szinét és jellegét a tájékozatlan olvasó előtt közelebbről érzékelteti...

3.

A most megjelent Anthológia a Helikon első nyilvános jelentkezése... Ezért az anthológia forma...

Az Anthológiában 28 író mutatkozik be legreprezentánsabb írásával. Az Anthológiának csak olcsóbb kiadványa kerül a nagy közönség elé, — a szebb, izlésesebb s egyénien kialakított drágább, az előfizetőké... Helyes üzleti politika... Mintahogy az egész mozgalom megszervezése mintaszerü. A renaissance-tehetségalkatú Bánffy kitűünő szervező is, S azonkivül a Helikon adminisztrátiv ügyeit egy olyan sokoldalu kulturpolitikus mint Kós Károly vezeti... A Helikon kiadványain kivül Erdély ben irodalom-propagáló felolvasásokat is tart. Sőt, — lesz folyóirata s ahogy suttogják, színháza is... A Helikon a romániai magyarságnak ma legfiatalabb, de a legtöbb jövőt sejtető intézménye... Megszervezői kétségkívül történeti értékű tényezőt hoztak vele létre...

4.

A kétkötetes Anthológia — mondjuk meg mindjárt — nem tesz imponáló benyomást s nem tenne akkor sem ha mindakét kötet mégegyszer olyan vastag lenne. A 28 író akkor is eltünne benne. A két kötet így bármely szorosan van összeválogatva, vérszegényen hat... Nincs keresztmetszet értéke s ebben szükségszerűen akadályozza maga az anthológia forma...

5.

Az anthológia formát a görögök olyan műfajok gyüjteményi formájául találták ki, melyeknél a terjedelem egész kicsi mennyiségben is jellemző erővel bír. Görög kritikusnak vagy magyarázónak sohse jutott volna eszébe epikusokból vagy tragikusokból anthológiát összeállítani. A görög kritikus tudta, hogy 10 vagy 15 epigramma jellemezhet egy epigramma írót, de két lírai dal sohasem egy költőt. Mintahogy két vagy három vers nem is jellemez egy költőt, se akkor ha igazi kritikus, se akkor ha a költő, de még akkor sem ha a közönség válogatja össze...

Hogy jellemezzen azután egy novellett pl. egy olyan erős talentumot mint Makkai Sándor, aki nem is novella, hanem regényíró tehetség és készség... Vagy, hogy kapnak még csak megközelítő képet is azok, akik többféle formában dolgoznak, verset is írnak, novellát is, regényt is, drámát is. Igy pl. az Anthológiában közölt két Bárd Oszkár vers se Ízelítőnek se reprezentációnak nem az Bárd Oszkárról... Sőt, itt, belső stílusban is mást reprezentál a kiválogatott darab... Vagy! aki Molter Károlyt innen, az Anthológiában közölt irásból ismeri meg, az aligha fog sürgősen Molter Károly könyvek után kutatni. Az anthológia forma nem mindig emeli ki a tehetséget. Sőt! Elsiklatja...

Azután: a 28 erdélyi iró között vannak erős kritikai és publicisztikai talentumok. Kritikus elsősorban pl. Kuncz Aladár. (A kritikai is írói és irodalmi forma!) Kuncz Aladárnak vannak tanulmányai, melyek a legritkább magyar essaik közé tartoznak. (A methodikus tehetség interpretáció egy sulyos problémáját fejtegető Petőfi zsenije cimü essaije pl. egészen páratlan — eredményeiben!) Az Anthológiában viszont Kuncz Aladár csak novellával szerepel. S így megközelítő képet se kapunk róla. Tehetség alkatába pedig beletartozik a kritika, — sőt ez ad annak sajátos szerkezetet...

Vagy: a publicisztika is irodalmi forma. Honnan veszi erről a benyomást az olvasó pl. Kádár Imrénél, aki különben költő is... Általában, hogy reprezentálhat (s ez már tiszta elméleti kérdés) egy-egy kiválogatott u. n. legjobb darab forrongókat, alakulókat a 30-tól a 40 felé még nagy messze járókat... Vagy: hogy reprezentálhat félig-meddig hallgatókat tizesztendővel ezelőtti darab. Pl. Hunyady Sándort, akinek talentum állapotáról ezenkívül jellemző adalék egy-egy hirfeje (ami szintén irodalmi forma ha író, írói hevülettel csinálja) s aki azon kivül itt-ott izes, porhanyós, plasztikusképü szini kritikát ír... Általában, olyan bizonyos hogy a legjobb darab a jellemző? Általában, bizonyos, hogy csak a legjobb írás a személyiség vagy a talentum? Különösen akkor ha egy minden tekintetben utban levő generációról van szó? ..

... Az anthológia forma ujabban divatja a könyvkiadásnak. Nem sikerült forma! Mert szükségszerü terjedelmi korlátozásán kivül ugyanolyan szükségszerüen torzuló viszonyba állítja a benne közöltek értékét. Aki pl. ebből az Anthológiából a Bevezető értékeléseit figyelmen kivül hagyva (s melyik igazán olvasó ember nem hagyja figyelmen kívül a bevezetőket) állapítja meg önmagának a 28 író értékskáláját, az egészen furcsán fogja felsorolni, hogy melyik inkább... Ide se merjük írni...

6.

S azonkívül, — melyik stádiumát jellemzi az erdélyi magyar irodalomnak az Anthológia? Ha csak az Anthológiát ismeri az olvasó s a bevezetőt is hozzáveszi, az a benyomása, hogy már kész, megállapodott, sorsszerüen kiszabott külön-külön ösvényeken jár a 28. Holott költői és prózaírói között is meglehetős kevés a kiforrott és zárt tehetség. A legtöbbje még mindig mozgásban van formák és stílusok között. Sőt félformák és félstilusok között. Ezért azután a különben alapos és tiszta szavú, szépírói kendőzetü bevezető helyett is, amelyet Kovács László írt, jobban szerettünk volna egy ép az anthológia forma miatt irodalomtudományi értelemben exaktabb bevezetőt... Ha a bevezető nem osztotta volna el a szerepeket: élesen elválasztva ki költő és ki próza iró! Ha egy stílus tanulmány vezeti be az Anthológiát s nem egy személyi nomenclatura még ha jellemzései be-be villantanak is a 28 eszmei és költői tájaira.. . Egy stilus tanulmány u. i. az olvasóhoz is közelebb vitte volna a 28-at. Különösen ma, amikor a világ- de a magyarrirodalómban is stílusok és formák alapján tesz különbséget olvasó is, kritikus is. Eltekintve attól, hogy methodikailag is ez a helyesebb és korszerübb és attól, hogy csak egy ilyen természetü analízis állította volna be az erdélyi irodalmat a nagy relációkba, képiesen viszonyítva az egyetemes magyar és világirodalomba... A bevezető azután közzétett módjában sókat mond, de középponti foglalat, időbeli és értékbeli placeirozás, hely kijelőlés nélkül... Lokális marad még a magyarországi irodalommal szemben is. Azonkívül a 88 erdélyiségét, a mithikua hirü és mindenekben valahogy mégis létezőt, az essaiileg izgalmasan érdekes s a 28 feje fölé legélesebben felvilágitó közöst és lényegest nem is keresi. Ezen az úton nem is keresheti! ... Ez is csak a stílusnak, a nyelvnek s a fonnák felelemzésének útján csillanna fel. Egy minden tekintetben interpretativ s az anthológia formát valahogy-ahogy megmentő stílus- és forma-kritikai úton... Holott izgatóan érdekes és rejtélyes kérdés... Az egyetemes magyar irodalomnak is szüksége volna rá... S főleg csak ennek a kérdésnek tiszta tudatosítása eredményezi majd az igazi, már tiszta fogalmakkal kimondható önállóságát e mindenkép értékes, külön színek és kifejezések felé hajló 28-nak illetve erdélyi irodalomnak. Mert a valóságnak az a paradox természete, hogy a megnevezése teszi létezővé... Különösen ha szellemeikről vau szó... Mint ebben az esetben is...

7.

Mégis: az olvasó értékes könyvet vesz az Anthológiával kezébe... S az értékén kivül egy megható emléket. Emlékét annak, hogy útnak indul, elsőt lép együtt 28 ember, író és művész, akik közül pár (nem egészen szó szerint, de mégis szó szerint) az Isten közeléből jött, már elmondott és még elmondandó szépségekkel szivükben. Se stílusban se formában nem jár közöttük egy som világilag az élen. Az élet és irodalom nyugati hullámzásától szellemtörténetileg kissé el vannak maradva... A szabad vers köztük még csak verdesi szárnyát, különben a szimbólikus s az utraváló realizmus a krédó. Még akkor is ha soraikba be is csipett már a még nem világosan tudatosított frissebb stílusok szele. Igy azután belső forma világában és stilus elveiben ez a csoport általában nem haladja meg a Nyugat íróinak szellemtörténeti típusát... Még szorgos kutatás után se igen akad közöttük, akinek valamilyen értelemben ne befolyásolta volna szavát, formáját a Nyugat írói által felvert irodalmi hullámzás. Talán két költőjét nem, — Bartalist és Szentimreit s a próza írók közül a székelyeket, itt is kettőt, Nyirőt és Tamásit... S ha akad közöttük egyéni formájában önálló mint Kisbán Miklós, az ősz fejjel deresedett közéjük ki nem nevezett vezérré... A csoport szinét és szellemtudományi kohezióját azonban nem a megnevezettek adják, hanem azok akikben mindenkép a legelevenebb s a legáthatóbban ég a Nyugat törzsíróival való szellemtörténeti rokonság tüze, némi fiui hódolattal. Igy azután felsoroltuk azokat a stilustendenciákat, melyek egybeölelik, de feszítik is a csoportosulást, tagolják és életesen forróvá teszik...

... A középpontttól elszakadt utód-államokbeli magyarságnak láthatólag mindenesetre a Helikon írói csoportosulása a legszámottevőbb... A legszervezettebb, a legfelkészültebb, a legreprezentálóbb. Egyetemes magyar viszonylatban is mindenkép érdekkeltő... Ha — általában, vezérstilusait illetőleg — nem is a legfrissebb...