A tőkés társadalom tendenciája, hogy mindent bevonjon a gazdasági szférába, azaz, hogy minden emberi teljesítményt egy közös nevezőre hozzon, amely közös nevező a pénz. E tétel alapján, abból, hogy társadalmunk pénzben mennyire értékel valamit, vissza lehet következtetni az illető dolognak vagy teljesítménynek társadalmi értékelésére. Hogy a sport társadalmi szerepe a háború óta óriási mértékben megnövekedett, azt megtudjuk abból is, ha megmérjük az ujságok sportrovatainak terjedelmét vagy kimegyünk egy vasárnap a sporttelepre. De ezeknél pontosabb mértékét adja a sport megnövekedett társadalmi szerepének az a materiális értékelés, amelyben korunk a sport nagy teljesítményeit részesíti s ami a sport-bajnokok jövedelmében jut kifejezésre.

A sport különösen Amerikában, de már nálunk Európában is, valósággal indusztriálizálódott. Egy új hivatás fejlődött ki, amely ezreknek ad állandó kenyeret s egyeseknek közülük hatalmas milliókat. A newyorki „Success” cimű lapban Fitzhugh Wright ismerteti az amerikai sportnagyságok jövedelmeit. A bajnokság a sport valamelyik ágában tulajdonosának egy félmillió dollár értéket jelent s a bajnoki cím 20 millió dollár értéknek is megfelel. Szinte hihetetlen, hogy a tiszta fizikai erő és teljesítmény mennyivel nagyobb pénzbeli ellenértéket nyer, mint a legmagasabb szellemi munka.

A mult évben kiadott hivatalos jövedelmiadó jegyzék szerint Amerikában 74 egyénnek emelkedett jövedelme az egymillió dollár fölé. Ezeknek jövedelme azonban legnagyobbrészt már meglévő vagyon kamataiból áll. A vállalatok vezérigazgatóinak átlagos fizetése csak 54.000 dollár évenként. Ezzel szemben a sportnágyságoknak több tucata van, akik nagyobb fizetésekkel rendelkeznek, mint Amerika vezető ipari mágnásainak fizetése. Például Tunney nehézsuly bajnok évi jövedelme egymillió dollár. Dempsey jövedelme négyszázezer, Babe Ruth, Baseball bajnok jövedelme 150.000, Gertrude Ederle, a női úszóbajnok, aki a La Manche-t átúszta, 60.000. Hagen, golfbajnok 40.000 dollár évi jövedelemmel rendelkezik.

Fiatal emberek, akik hajlamosak az athlétikára, mindinkább professzionisták lesznek. A Baseball sportban különösen sok fiatalembert találunk, akik jogot, orvostudományt és nyelvészetet hallgattak. Hogy áttérnek a professzionizmusra, az könnyen érthető, amikor például Eddie Tyron aki a Colgate egyetem legjobb futballistája volt, heti harminc dollárt tudott megkeresni diplomájával, ugyanakkor, amikor négy hónap alatt hétezerötszáz dollárt keresett professzionista futballjátékkal.

Lesznek, akik demoralizálónak fogják találni, hogy egy baseball játékos vagy boxbajnok nagyobb fizetést húz, mint az Egyesült Államok elnöke. Dempsey 27.500 dollárt kapott, amikor Willardot legyőzte és hétszázezret, amikor Tunneytől kikapott. Ma úgy áll a dolog, hogy épen úgy lehet golf vagy baseball játékosi pályára készülni, mint ahogy az ember ügyvéd vagy orvos akar lenni. Amerikában van legalább egy tucat baseball játékos, akiknek 20—30.000 dollár évi fizetésük van. Hagennek, a golf bajnoknak három-négyszer olyan nagy jövedelme van, mint a New-York állam kormányzójának. Gertrude Ederle átúszta a La Manche-ot és azonnal több mint egymillió dollár értékü szerződés-ajánlatokat kapott szinházaktól, ujságoktól és úszóruhagyáraktól. Susanne Lenglen tenniszturnéja alatt 50.000 dollárt keresett. Hogy pedig Lindbergh oceánrepülése után milyen ajánlatokat kapott, az még mindnyájunk emlékezetében él.

Hogy a sportbajnokok ilyen óriási honoráriumot kapnak, annak oka természetesen a közönség sportszenvedélye, amely semmi pénzt sem sajnál, hogy egy-egy mérkőzésen jelen legyen. Például Amerikában egy boxmérkőzés kétmillió, egy futballmeccs egymillió, egy baseball-játék 200.000, egy billiárd mérkőzés 5.000, egy sakkverseny 500 dollárt hoz be beléptidijakból. Vagyis: minél nemesebb, intellektuálisabb egy sport, annál kevesebb az iránta való érdeklődés.