Barta Lajos, a Nyugat augusztus 16-i számában egy szélesebb terjedelmü tanulmányban uj fogalmat konstituál: a könyvgyarmat fogalmát s érti alatta azokat a területeket, illetve szellemi alkotásokat felvevő magyar nép darabokat, melyek az utódállamok mai konstitucióiban húzódnak meg. Érti a békekötések által létrejött magyarságdarabokat Romániában, Szlovenszkóban, Jugoszláviában, melyek valamikor szerves egységet alkottak az egész magyarsággal, most azonban gazdaságilag, politikailag s igy szellemileg is egy még be nem fejezett, önálló, eredeti életté nem nőt állapotban élnek; még nem alakitották ki az igazi szellemi élethez szükséges folyamatosságot, állapotuk terméketlen félállapot. Bennük a szellem természetes mozgásának csak egyik irányát éli. Csak felvesz, de nem termel. Ezeknek a félállapotban élő magyarságdaraboknak Magyarország évek óta szállít könyveket: milliárdokra menő értékben; Magyarország szállít, a népdarab pedig felvesz s e szállításra nem reagál semmi mással, minthogy átvesz, holott szervesen és folyamatosan termelnie is kellene. Ezt a helyzetet nevezi Barta gyarmatiságnak. Minden utódállambeli magyarságdarab: egy-egy magyar könyvgyarmat. Ebből a gyarmatiságból, illetve félállapotból az lenne a kivezető, ha az egyes utódállamokbeli magyarságdarabok kulturát teremtő, szellemi individualitást jelentő egésszé válnának. Hogy azonban a szellem ezt a munkáját ezekben a magyar népdarabokban elvégezhesse, a szellemnek ehhez intézményesednie kellene. Kezdeményező és teremtő színházat, kezdeményező és teremtő folyóiratokat, eszméket mozgató könyvkiadóvállalatokat, –a szellem intézményeit kellene létesítenie. A magyar könyvgyarmatokon azonban mindez hiányzik. Hiányzott ezeken a területeken akkor is, amikor még szerves egységben voltak Magyarországgal. Ezeknek a magyarságdaraboknak számára tehát . mindenkép a keserü átmenet ideje van adva. A szellem szerves folyamatossága és intézményesedése még nem tudott köztük kialakulni. A mélyben dolgozó erők csak szórványos és magányos jeleket vetettek ki eddig. Da semmi szerves teljességet...

A továbbiakban Barta Lajos részletesen, stádiumokra tagolva rajzolja meg a mai magyarságdarabokban dolgozó szellem mozgását és gátlásait. Konkluziója ezekben a részletekben is ugyanaz, mint előbb: a szellem nem képes még e népdarabokban intézményesíteni magát, miután a szellem intézményesítésére irányuló idegekben még mindig a rég megszokott szellemmozgások emléke él, még mindig a régi, ma már elvesztett központra reagál, holott az önmagából való kezdeményezés kötelessége áll fenn számára. S ha a szellem igazi intézményesedésére az utódállamokban történtek is kísérletek, ezek részint korlátozott mértékben jelentkeztek, részint pedig nem elégítették ki az utódállamok magyarságának teljes szellemi szükségletét. Ezek szerint az utódállamokbeli magyarságdarabok szellemének útja mindenkép gátlások gátlásán keresztül visz. Sem a teremtői, sem a felvevői szellem nem aklimatizálódott még az uj helyzethez. A helyzet mindenképp paradox. Komplikálja e helyzetet, hogy a szellemi életet az elválasztott magyarságdarabok ott akarnák folytatni, ahol a leválás pillanatában abbahagyták. Ezt azonban nem tehetik, mert most már nem részei a régi szellemileg intézményesített népnek, hanem önállósult alakulatok, viszont mint ilyenek, nincsenek szellemileg intézményezve. Nem folytathatják ott, ahol abbahagyták azért sem, mert nem csak ott akarják folytatni, ahol abbahagyták, hanem ugyanazokat az arányokat is akarják. Vagyis: amikor semmit sem tudnak létrehozni, még a lehetőségeiknél is nagyobbat akarnak. Természetszerüleg ábrázolja ezt a helyzetet az a körülmény, hogy a magyar népdarabok rövid ideje tartó külön történetében nem az alulról felfelé vivő út, hanem egyszerre a magaslat volt megadva s hiányzottak azok a rejtélyességek, melyek közt a felfelé vivő út egy-egy nászhelyén a pénz összeházosodhat a szellemmel s létrehozhatja a szellem intézményeit. Pedig mindenségi erők szövődnek e könyvgyarmatok mélységeiben. A szellem nyújtozik és rázkódik a megnyilvánulás felé. De Vajjon megtörténhetik e köztük a szellem intézményesedése? Nem örökké mint jelek fognak e csak a fölszínen vergődni ezek a mindenségi erők? Hová tartanak a magyar könyvgyarmatok, kérdi legutolsó soraiban Barta Lajos, amikor bizonyos, hogy a magyar népdaraboknak önmagukon belül kell magukat szellemileg megoldani...

Barta Lajos tanulmánya először kísérli meg a magyar szellem napjainkbeli körmozgásának ütköző, gyürüző folyamatát a dinamikus látás szemléletei közt megragadni. Eddig ugyanis, hogy úgymondjuk a kérdésben csak a sima felületen futó egyenes mozgás dolgozataival találkoztunk. A valóság természetét tényleg megragadó arabeszkmozgások szemmel tartása ismeretlen volt. Ezért azután Barta Lajos a kérdés igazi magja körül feszeget. Ezért rengeteg giz-gaz közt –eredménnyel tisztáz, ha homályos és figyelemidegeket emésztő is, ahogy mindezt teszi: sajátos szellem-filozófiájával s e szellemfilozófia még sajátosabb terminologiájával Barta Lajos cikkének érdemi részéhez ezért azután hozzászólni tulaj donképen szisztematikusabb alkalom volna szükséges, vagy legalább is pozitivabb: egy olyan, mely részletesen számol az egész magyar szellem mai és történeti mibenlétével s így számol a mai magyarságdarabok külön-külön szellemi alkatának magában az egyetemes magyar szellemben mutatkozó mai és történeti kilétével is. Ez a szisztematikusabb alkalom megkísérelné az utódállamok és a Magyarország közti magyarság szellemi export-importjának (mely kétségtelenül abszolut aránytalan) teljesebb és szélesebb érteimezését adni. Hísz ez a viszony itt, a Barta Lajos által felvetett kérdésben, mindenképp szélesebb elemzésre szorul már magánál a numerikus statisztikai számnál: hisz a magyar könyvtermelés jó nagy hányada nem eredeti nyilvánulása a magyar szellemnek, hanem fordítás s mint ilyen, nem a magyar szellem reprezentációja s ennélfogva nemcsak az utódállamokbeli magyarságdarabokban dolgozó szellem munkájában értékelendő más adatként, de az eredeti szellem alkatában és életében is. S nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a magyar szellem kifejeződni törő és intézményesedni akaró küzdelmei nemcsak az elvált magyarságdarabokban vannak meg, hanem a mai Magyarországon is. A mai Magyarország is könyvgyarmat egy értelemben. Ugyanabban az egyetemes értelemben, ahogy a szlovenszkói vagy erdélyi magyarságdarab könyvgyarmat egy föléje tartozó szellem szempontjából, mégha Budapest, vagy a Magyarország fölé tartozó szellem az egyetemes emberi szellem is, nem pedig a magyar. Igy azután Barta Lajos tanulmánya csak a szellem fölé épülő intézményekben látható szerkezetet ismerteti és problematizálja, ami pedig még nem a teljes valóság, hanem a valóságnak csak egyik fele, s nem is e szellem kérdéseire igazi feleletet adó lényeges fele: nem az, ami e felépitményszerü szerkezetet szükségessé teszi. A decentralizálódás problémái csak a magyar szellem valóságos alkatának müvelődésbölcseleti tisztázása, szociologiai és történeti értelmének és mozgásainak teljes tudatosítása oldja meg. Barta Lajos tanulmánya kétségtelenül nagy eredmény, de csak az egyik oldalon: a felépítmények területén. (g. g.)