A közfelfogás azt tartja, hogy a falusi ember, aki jó levegőn él, szabadban dolgozik és nem szenvedi a nagy ipari centrumok sok egészségre káros hatását, sokkal kevésbbé van kitéve a tuberkulózis pusztításának, mint a nagyvárosi ipari munkás, aki rendesen a városok külső, gondozatlan negyedeiben, egészségtelen túlzsúfolt bérházakban él és a gyárban is az egészségnek kedvezőtlen kerülmények között végzi napi munkáját. A látszat, különösen mikor azt halljuk, hogy a tuberkulózist leghatékonyabban a jó levegő és a sok napfény gyógyítja, tényleg arra a következtetésre jogosít, hogy a városi lakosság között sokkal nagyobb arányban kell, hogy pusztítson a tuberkulózis, mint a vidéken. Annál nagyobb meglepetéssel fogjuk hallani, hogy a statisztika ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. Dr. Georg Wolff most megjelent kis könyvében (Der Gang der Tuberkulosesterblichkeit und die Industrialisierung Europas. Leipzig Ambrosius Barth) a nemzetközi halálozási statisztikák alapján összehasonlítást tesz a különböző országok között és kimutatja, hogy igen kevés kivétellel a tuberkulózis okozta halandóság száma a legalacsonyabb az ipari államokban (pl, Angliában, Szászországban) és a legmagasabb az agrár államokban (pl. Magyarországon, Bajorországban ). Igy például a legutolsó öt békeévben Angliában minden tízezer lakósra 15.68 tuberkulózis haláleset esik. Ellenben Magyarországon 37.44, tehát jóval több, mint kétszerese. De például a Német Birodalmon belől is jelentékeny különbségek állapithatók meg az ipari és az agrár szövetséges államok között. Ugyanakkor, amikor az ipari Szászországban tízezer lakós közül csak 15.5 halt meg tuberkulózisban, a tulnyomóan agrár Bajorországban 24.5.

Vannak azonban agrárállamok is, amelyek kedvező tuberkulózis halandósági számot mutatnak fel, például Dánia vagy Németországban Schleswig-Holstein. S ezek a kivételek mindjárt rávezetnek az első pillantásra meglepő jelenség magyarázatára.

Kétségtelen, hogy nem az ipari foglalkozás maga az, amely kevésbé tesz hajlamossá a tuberkulózisra. Kétségbe nem vonható, hogy a gyári munkás ugyanabban az országban jobban ki van téve a tuberkulózis veszélyének, mint a földeken dolgozó mezőgazdasági munkás. Hogy a tuberkulózis halandóság mégis nagyobb az agrárállamokban, annak oka tehát más körülményekben és pedig ezen államok rendszerint fejletlenebb szociális viszonyaiban keresendő. Általában a modern iparállamokban nagyobb az átlagos jólét és magasabb az átlagos műveltség, mint a többnyire még feudális intézmények közé szorított agrárállamokban. Épen mert Dániában nem ez a helyzet, agrárvolta dacára a tuberkulózis halandósága igen csekély. A modern ipari államokban többnyire a közegészségügy is sokkal fejlettebb és az állam hathatósabban gondoskodik a betegségek elleni védekezésről, mint a többnyire elmaradottabb agrárállamok. Tehát a statisztika adatai nyilvánvalóan rávilágítanak arra, hogy elsősorban nem a foglalkozás az, ami meghatározza a hajlandóságot a tuberkulózisra (és valószinüleg a többi epidémiára is), hanem az, hogy egy ország lakossága általában milyen magas emberi és kultur nivóra emelkedett. Igy már megértjük az előbb talán meglepő statisztikát, hogy a jólevegőjü lengyel és magyar szántóföldeken dolgozó napszámosok között jobban pusziit a tuberkulózis, mint Anglia vagy Westfália rosszlevegőjü mammuth üzemeiben dolgozó szervezett munkásai közölt. – p. k.