Reményik Zsigmond és Tamás Aladár szerkesztésében új havi szemle indult meg Budapesten a fenti cím alatt. Rövid idő alatt a második új „fiatalok folyóirata”. Alig mult egy hónapja, hogy megindult Kassák Lajos lapja, a „Dokumentum” és mint tudjuk, készülőben van még legalább két új szemle, amelyet a fiatalok akarnak szembeszögezni a nézetük szerint már a kiélt multat képviselő Nyugattal. Hogy a fiatalok folyóiratai közül már kettő meg tudott jelenni, ez legalább is annyit bizonyít, hogy valamelyes erőkoncentrációra a beérkezett Nyugattal szemben tényleg képesek és jelenti azt is, hogy Budapesten ma már úgy szellemileg, mint anyagilag konszolidáltabb a helyzet és lehetséges újabb vállalkozásokkal útnak indulni. Hogy a Nyugat tényleg befejezte volna-e már rendeltetését vagy sem, arról itt nem akarunk elhamarkodott megállapításokat reszkírozni, de akárhogyan álljon is a dolog, annyi kétségtelen, hogy vannak Budapesten fiatalok, akik már nem férnek be a Nyugat keretei közé; minélfogva tényleg szükség van új organumokra, amelyekben a fiatalok megmutathatják, hogy ujat tudnak hozni.

Az eddig megjelent két új organumnak van egy közös sajátossága, bármennyire különbözök is legyenek általában egymástól: mindakettő tágabbkörü akar lenni, mint amit egy irodalmi és művészeti folyóirat jelent. A „Dokumentum” művészeti és társadalmi beszámolónak nevezi magát és közölni akar szociális és művészeti életet jellemző híreket, statisztikai kimutatásokat, terveket és fényképeket. Az „Uj föld” még tovább megy a terrénum kitágítása irányában és alciméül ezt adja: „Uj föld. Az új szellem eredményei irodalom, művészet, zene, tudomány, film, szinház, technika és ipar alkotásaiban”.

A fiatalok tehát úgy érzik, hogy az irodalom és művészet nem különíthető el az élet többi megnyilvánulásaitól és olyan szemlefajtával kísérleteznek, amelyek, ha nem is direkte, de legalább is az irodalmi művészi élettel való vonatkozásaiban a kultúra egyéb megnyilvánulásainak eredményeit is figyelemmel kiséri. Ez a tendencia tényleg a mai „fiatalsághoz” tartozik, megnyilatkozása korunk szintetizáló hajlandóságának, szembon „az öregek” specializálásra késztető analitikus tendenciájával.

A szintézis azonban nehéz. Sokkal nehezebb, mint az analizis. Különösen nehéz ma, amikor a szintetizáló gondolat, a mágneses erő, amely egy pontba gyüjti a világ szétszórt jelenségeit, még nincs kiérlelődve bennünk. Korunk átmeneti helyzetének e nehézsége menti a mai szintetizáló kísérletek kevés eredményességét.

Az „Uj föld” első száma tanulmányt hoz Csabay Annától Egy megérkezett nemzedék cim alatt, amelyben az írónő a prolétkult művészete mellett foglal határozott állást. Németh Antal a holnap színjátszásáról ír s e cim alatt a rögtönző színházat, az új orosz színjátszás ezen érdekes kísérletét ismerteti. Nagy Béla Fordról, Bortnyik Sándor a művészet és üzleti életről. Dr. Madesar Józsefné a Testkulturáról, Molnár Farkas az építészetről, Keleti Pál a kínai eseményekről ír. Barta Sándor, Forbáth Imre, Tamás Aladár, Pápa József, Kurt Liebmann költeményei mellett hozza az „Uj föld Palasovszky Ödön punalua írásait, Reményik Zsigmond novelláját, Gh. Soupault Egy néger története novelláját s néhány egészen rövid szemlét. – d.