Arad különös város, mely a maga külön karakterével — vagy épen karakternélküliségével — érdekes irodalmi studiumokra alkalmas. Nem nyugati és nem. keleti, nem nagyváros és nem kisváros, eredeti színekre nem is törekszik, de mindent eltanul, ami divat. Egészen bizonyosan Aradon volt Erdélyben az első bubifrizura, ott találták egészen természetesnek a jazz-t és a térdenfelüli szoknyát. Csak Aradon indulhatott meg a „Kék macska” cimű „erotikus” revü, és természetes, hogy a tenniszezés sportjában ez a város vezet. Sok elegáns könynyedség van a szellemében vajmi sok felelősségérzés nélkül. Szinte természetes tehát, hogy itt jelent meg a cimben foglalt regény is, ha nagyot akarnánk mondani: a magyar La Garçonne.

Nagyon becsületes, tiszteletreméltó szándék vezette e regény megirásában az írót s nagy kár, hogy nem jutott tovább nehány éles szin, nehány kemény vonal felrakásánál. A nő tipust akarta megörökíteni, mely a háborut követő évek céltalan összevisszaságában nem találja a maga utját s amely csöppet sem előbbrevaló Ida von Kahlenberg Nixchenjénél s csak raffináltabb kiadása a M. Prévost demivierge-ének. A kamasz állandó pubertásos izgalmaiban él, már férjhezmenetele előtt minden titkok tapasztalt és máris megcsömörlőtt tudója s ha valamikor felébrednének benne a jobb érzések, az anyaság iránti vágy — késő, a test utánanyomorodott táncos és természetellenes dresszuhák kényszere alatt a léleknek és a gyermeknek világrahozására már képtelen. S ha esetleg a test egészséges marad is, ha véletlenül nem kerülheti ki az anyaság törvényét, a gyermek csak mert akadály, cölönk lesz s már születésekor bűnben fogantatott, mert „elrabolja az anya ápolt formáinak vonalát”)

Kész, lépten-nyomon megnyíló infernója ez a hétköznapoknak, melyek közt, jobb hijján, valamennyiünknek, élnünk kell. Balla Böske bátor kézzel és mélyről jövő, őszintén fogalmazott elitélő álláspontról nyúl hozzá a feladathoz s teljes a szándék benne, hogy meg is oldja. A mondanivaló előrehajtásában tanult valamit Szabó Dezsőtől, aki a mesehiányt erősen dinamikus lirai, vagy filozófáló kerülőkkel szereti feledtetni. És mégis az egész álló, egysíku, egytónusu képpé merevedett. A regényből a környezetrajz fontossága nyomult előtérbe, hősök és hősnők — sok van — nem jellemek, csak sakkfigurák, akik különböző helyzetekben alkalmat adnak a szerzőnek, hogy véleményt nyilvánítson róluk.

Jó könyv, de nem jó regény. Éles, biztos szem igyekszik a dolgok mélyére hatolni s a kifejező készség fejlettsége is figyelemre nagyon érdemes fokon áll. Regénnyé szélesített Gorkij novella. Be ebből a témából érdemes lett volna széles, nagy felépítésü, sulyos regényt írni, olyan Bovaryné-méretüt, ahol alkalom van a probléma teljes és nem elnagyolt feldolgozására. Az előadás hangja, a téma megfogása, mind arra vallanak, hogy ilyen pretenziókkal lépett fel Balla Böske a saját tehetségével szemben. Valószinü az is, hogy kulcsregényt akart irni, nehány aradi közszereplőre lehetetlen rá nem ismernünk. De az egész képre vagyunk kíváncsiak, annak a nőtipusnak minden vonatkozásaira, egész perspektívájára, mely mélységben és szélességben átfogja a divatnak ezt a néhány esztendejét, mielőtt még stílussá válna, vagy átszürkülne a megszokásba, közönybe.

A városi regény eleddig hiányzott az erdélyi új irodalom skálájából. Pontosan az a szin, ami Aradnak a couleur localeja s amely Erdélyt a nyugattal köti össze és mégis az is speciális erdélyi szin. Balla Böske jó és hálás talajt szemelt ki magának s mindjárt első kísérlete komoly figyelmet ébreszt képességei és további munkája iránt – sz.j.

* Balla Böske: Uri kamaszok. Regény. Arad, 1927. Periszkop kiadás.