Korunk 1927 Október

Upton Sinclair harca a bostoni erkölcsvédelmi cenzurával

A demokratikus szabadságok hazájaként szereplő Északameri kai Unió Massachu setts államában már régóta erkölcsvédelmi törvény és cenzura van érvényben, melyet a bostoni rendőrség speciális osztálya alkalmaz. A cenzura ugyan a törvény szerint csak fakultativ, amenynyiben csupán azokra az irodalmi termékekre terjed ki, amelyekre a közönség köréből feljelentésszerüen felhivják a cenzor figyelmét, de annálfogva, hogy a publikum képviseletében kizárólag a csupa bősz puritán morálcsőszből álló Erkölcsvédő Egyesület lép fel, általánosabb és főleg könyörtelenebb bármilyen bürokratikus ellenőrzésnél. Ha ugyanis az Erkölcsvédő Egyesület elnöke megteszi feljelentését egy mű ellen, ez – a könyvárusok szindikátusának vezetősége révén – azonnal eltünik minden könyvkereskedésből, be sem várva a rendőrség előterjesztése alapján hozott bírósági végzést, amelyet egyébként egészen a Semmitőszékig megfelebbezhet a könyv szerzője vagy kiadója.


Massachusetts államnak ezzel a sajátságos cenzurájával nagyon meggyült mostanában a baja Upton Sinclair-nek, a világszerte ismert szociálista írónak, aki különben a „Szerelem könyve” című művében a nemi élet tisztaságának elvét odáig fejleszti, hogy a házasságig a férfiaktól is szüzességet követel és a legideálisabb monogámia apostolává szegődik. A bostoni cenzor az Erkölcsvédő Egyesület elnökének javaslatára betiltatta a bírósággal Sinclair legujabb, „Olaj” cimű regényét, mert annak 527 oldala közül 9-en az ifjúság megrontását célzó leírásokat fedezett fel.


Könyvének betiltása, különösen pedig annak hírére, hogy az „Olaj”-nak egy árusítóját le is tartóztatták, Sinclair tüstént Bostonban termett s megfelebbezte az elsőfoku itéletet. Ez alkalommal persze heves vitákat folytatott az összes illetékesekkel, így mindenekelőtt Mr. Chase-zel, az Erkölcsvédő Egyesület nagyhatalmu elnökével. Mr. Chase, akinek a felfogása szerint többek közt a bibliát és Shakespeare darabjait is meg kellene „tisztítani”, hogy alkalmasak lehessenek a közhasználatra, ezt a választ adta Sinclairnek:


   Az író mondhatja, hogy John együtt aludt Maryvel és hogy Marynek gyereke lett; abban a pillanatban azonban, amint Johnnak egy olyan te vékenységét kezdi leírni, amely Mary érzéki ösztöneinek felébresztésére irá nyul, a könyv trágárrá válik és termé szetesen betiltandó.


Mr. Crowleyval, a bostoni rendőrség erkölcsvédelmi osztályának főnökével viszont – amint maga Sinclair részletesen elmeséli – az alábbi, még jellemzőbb beszélgetést folytatta a neves író:


  Nem értem, miért írnak ilyen dolgokat? – kezdte Crowley.


  Kedves Mr. Crowley, mennyit olvasott ön az angol irodalomból? Gondoljon Shakespeare-re!


 


Shakespeare-nél nem találni ilyen hálószobai jeleneteket.


Olvasta a „Perikles”-t ?


Mr. Sinclair, ön könnyen tullicitálhat engem a hivatkozásokkal és érvekkel. Én azonban mégis azon a nézeten vagyok, hogy ha elkezdi leirni, miképen ösztökéli az ember az érzéki zónákat. . .


De hiszen efélének nyoma sincs az én könyvemben!


          Mr. Sinclair, az ön könyvében borzasztó dolgok vannak! Egy leány például azt mondja benne, hogy neki is lehet szeretője, mert köztudomásuan az anyjának is van.


Igen, ez benne van a könyvemben.


Ön tehát azt hiszi, hogy ilyesféle könyvbe való?


A történet igaz is lehet. Tudok ilyen esetről.


Lehetséges, Mr. Sinclair; de ilyen dolgokat mégsem kellene mondani regényekben, melyeket fiatal lányok is olvashatnak. Ez lerombolja azt a tiszteletet, amellyel fiatal lányoknak anyjuk iránt viseltetniök kell.


A biró végül, aki az „Olaj “-at betiltotta, imigyen förmedt rá Sinclair-re:


Mr. Sinclair, egy kicsit már unjuk, hogy a szerző uraknak ingyen reklámot csináljunk!


Ki kezdte az „Olaj” reklamirozását? vágott vissza Sinclair. Önök, a biróság, még pedig azzal, hogy erkölcstelen; nos, én most mint nem erkölcstelent fogom reklamirozni!


S az izig-vérig yankee Upton Sinclair fogta magát, külön kiadást nyomatott könyvéből Massachusetts számára egy-egy nagy fügefalevéllel a regénynek mind a kilenc inkriminált oldalán, a cimlapon pedig ezzel a szöveggel:


Külön fügefaleveles kiadás!


OLAJ A bostoni rendőrség által mint 100 százalékban tiszta garantálva. Aztán vastag kartonpapirból két embernagyságu fügefalevelet vágatott ki magának, nyakába vette egyiket előre, másikat hátulra s jól megra kodva speciális kiadásu könyveivel, egy szép délelőttön elindult árulni őket Boston utcáin. A rendőrök rá se hederitettek és délután a szociálista párt közremüködésével már mindenütt adták-vették az új Sinclair-regényt. A 100 százalékban rendőrségileg garan tált tiszta – „Olaj” most úgy fogy Bostonban és az egész Massachusetts ben, mint a cukor ... (k.s.)


 


Vissza az oldal tetejére | |