A demokratikus szabadságok hazájaként szereplő Északameri kai Unió Massachu setts államában már régóta erkölcsvédelmi törvény és cenzura van érvényben, melyet a bostoni rendőrség speciális osztálya alkalmaz. A cenzura ugyan a törvény szerint csak fakultativ, amenynyiben csupán azokra az irodalmi termékekre terjed ki, amelyekre a közönség köréből feljelentésszerüen felhivják a cenzor figyelmét, de annálfogva, hogy a publikum képviseletében kizárólag a csupa bősz puritán morálcsőszből álló Erkölcsvédő Egyesület lép fel, általánosabb és főleg könyörtelenebb bármilyen bürokratikus ellenőrzésnél. Ha ugyanis az Erkölcsvédő Egyesület elnöke megteszi feljelentését egy mű ellen, ez – a könyvárusok szindikátusának vezetősége révén – azonnal eltünik minden könyvkereskedésből, be sem várva a rendőrség előterjesztése alapján hozott bírósági végzést, amelyet egyébként egészen a Semmitőszékig megfelebbezhet a könyv szerzője vagy kiadója.

Massachusetts államnak ezzel a sajátságos cenzurájával nagyon meggyült mostanában a baja Upton Sinclair-nek, a világszerte ismert szociálista írónak, aki különben a „Szerelem könyve” című művében a nemi élet tisztaságának elvét odáig fejleszti, hogy a házasságig a férfiaktól is szüzességet követel és a legideálisabb monogámia apostolává szegődik. A bostoni cenzor az Erkölcsvédő Egyesület elnökének javaslatára betiltatta a bírósággal Sinclair legujabb, „Olaj” cimű regényét, mert annak 527 oldala közül 9-en az ifjúság megrontását célzó leírásokat fedezett fel.

Könyvének betiltása, különösen pedig annak hírére, hogy az „Olaj”-nak egy árusítóját le is tartóztatták, Sinclair tüstént Bostonban termett s megfelebbezte az elsőfoku itéletet. Ez alkalommal persze heves vitákat folytatott az összes illetékesekkel, így mindenekelőtt Mr. Chase-zel, az Erkölcsvédő Egyesület nagyhatalmu elnökével. Mr. Chase, akinek a felfogása szerint többek közt a bibliát és Shakespeare darabjait is meg kellene „tisztítani”, hogy alkalmasak lehessenek a közhasználatra, ezt a választ adta Sinclairnek:

–   Az író mondhatja, hogy John együtt aludt Maryvel és hogy Marynek gyereke lett; abban a pillanatban azonban, amint Johnnak egy olyan te vékenységét kezdi leírni, amely Mary érzéki ösztöneinek felébresztésére irá nyul, a könyv trágárrá válik és termé szetesen betiltandó.

Mr. Crowleyval, a bostoni rendőrség erkölcsvédelmi osztályának főnökével viszont – amint maga Sinclair részletesen elmeséli – az alábbi, még jellemzőbb beszélgetést folytatta a neves író:

—  Nem értem, miért írnak ilyen dolgokat? – kezdte Crowley.

—  Kedves Mr. Crowley, mennyit olvasott ön az angol irodalomból? Gondoljon Shakespeare-re!

— Shakespeare-nél nem találni ilyen hálószobai jeleneteket.

— Olvasta a „Perikles”-t ?

— Mr. Sinclair, ön könnyen tullicitálhat engem a hivatkozásokkal és érvekkel. Én azonban mégis azon a nézeten vagyok, hogy ha elkezdi leirni, miképen ösztökéli az ember az érzéki zónákat. . .

— De hiszen efélének nyoma sincs az én könyvemben!

–          Mr. Sinclair, az ön könyvében borzasztó dolgok vannak! Egy leány például azt mondja benne, hogy neki is lehet szeretője, mert köztudomásuan az anyjának is van.

— Igen, ez benne van a könyvemben.

— Ön tehát azt hiszi, hogy ilyesféle könyvbe való?

— A történet igaz is lehet. Tudok ilyen esetről.

— Lehetséges, Mr. Sinclair; de ilyen dolgokat mégsem kellene mondani regényekben, melyeket fiatal lányok is olvashatnak. Ez lerombolja azt a tiszteletet, amellyel fiatal lányoknak anyjuk iránt viseltetniök kell.

A biró végül, aki az „Olaj “-at betiltotta, imigyen förmedt rá Sinclair-re:

— Mr. Sinclair, egy kicsit már unjuk, hogy a szerző uraknak ingyen reklámot csináljunk!

— Ki kezdte az „Olaj” reklamirozását? – vágott vissza Sinclair. – Önök, a biróság, még pedig azzal, hogy erkölcstelen; nos, én most mint nem erkölcstelent fogom reklamirozni!

S az izig-vérig yankee Upton Sinclair fogta magát, külön kiadást nyomatott könyvéből Massachusetts számára egy-egy nagy fügefalevéllel a regénynek mind a kilenc inkriminált oldalán, a cimlapon pedig ezzel a szöveggel:

Külön fügefaleveles kiadás!

OLAJ A bostoni rendőrség által mint 100 százalékban tiszta garantálva. Aztán vastag kartonpapirból két embernagyságu fügefalevelet vágatott ki magának, nyakába vette egyiket előre, másikat hátulra s jól megra kodva speciális kiadásu könyveivel, egy szép délelőttön elindult árulni őket Boston utcáin. A rendőrök rá se hederitettek és délután a szociálista párt közremüködésével már mindenütt adták-vették az új Sinclair-regényt. A 100 százalékban rendőrségileg garan tált tiszta – „Olaj” most úgy fogy Bostonban és az egész Massachusetts ben, mint a cukor ... (k.s.)