Nem Verne-regény-cim, hanem épülő valóság: egy minden kényelemmel berendezett „hajó”, amely Afrika végeláthatatlan sivatagjain fogja „áthajózni” az utasokat.

Első gondolata már több, mint 20 esztendős. Egy Bischoff nevü német szekerész-mérnöknek jutott először eszébe, akit a Herero-háborúban Délnémetafrikában az elé a feladat elé állítottak, hogy a német seregekhez lehetőleg gyorsan juttassa el a traint. A sivatagi közlekedésnek legnagyobb akadálya az egyenlőtlen és laza homoktalaj. Ezt igen széles talpu kerekekkel lehet ellensulyozni. Az akkori technika azonban még nem volt elég fejlett nagyobb terjedelmü szárazföldi járművek problémáinak megoldására. Ugy, hogy kivitelre a Bischoff-féle gondolat csak most kerül.

A készülő sivatag-hajó teherszállításra lesz berendezve. Kétszáz tonna terhet (annyit, mint 20 vasuti vagon) és 10 utast és kisérő személyzetet fog tudni szállítani 25 km. óránkénti sebességgel. A hajóalakura kiképzett óriási jármű hossza 48 méter, szélessége 10 méter, magassága 15 méter s a földtől 3 méter magasra emeli a négy 12 méter átmérőjü s két méter széles kereke. A kormányzás hidraulikus kormány segitségével fog történni s a hajtóerőt nyersolajmotorok fogják szolgáltatni. Lesznek benne kabinok, étterem, szórakozóhelyiségek s a szükséges mellékhelyiségek. Épen úgy, mint egy nagy hajón. Fényszóró, drótnélküli távíró s a hajózáshoz szükséges műszerek. Később épülni fognak személyszállító sivataghajók, amelyek a nagy oceánjáró gőzösök kényelmével lesznek berendezve. A sivataghajó hadicélokra is felhasználható, mint egy mozgó páncélvár rendezhető be a sivatag rendőrsége számára.

S a sivatag hajója nem is fog drágán szállítani. Míg a német vasutak 200 tonna gabonát 500 kilométer távolságra 5839 márkáért visznek el, addig a sivatag hajója ugyanezt 1350 márkáért, tehát 78 százalékkal olcsóbban fogja elvégezni.