A filmművészet egyik legértékesebb megnyilvánulásának, az úgynevezett expediciós vagy utazási filmeknek ma különösen nagy jelentőségük van. Ezek a filmek vannak ugyanis hivatva arra, hogy a geográfiai távolságok áthidalásával elmélyítsék azt a kapcsolatot, amely a ma embere és a világ között fennáll. Mert a mai ember minden idők emberénél intenzivebben benne él az eseményekben. Mégpedig a lakóhelyén túlmenően az egész világ eseményeiben. Az utazási filmekben tehát azokat a látható jellegzetességeket keresi, amelyekből a képre nem vihető belső lényegre is következtetni lehet, hogy ezáltal az illető helyről alkotott képzete konkrétabb formát nyerjen.

Ez szabja meg ennek a filmtipusnak a törvényszerűségeit is, amely szerint nem lirát, nem festőiséget, nem dekorativ sablonszerűségeket, hanem a felvevőgép objektiv lencséjén keresztül megrögzíthető karakterisztikumokat kell a néző elé vinni. Ez azonban korántsem könnyü feladat. Sőt. Az utazási filmeknek a „r e nd e z é s e”, a sokat és pregnánsan kifejező külsőségek meglátása nemcsak nagy hozzáértést igénylő komoly munka, hanem művészet is. S ez az oka annak, hogy az eddigi ilyentárgyu filmeknek csak egy igen kis hányada felelt meg a hivatásának. A mozgószinházakban a megkurtított s csupán időtkitöltő szerepre szánt utazási filmeknek egy nagy része, nem sokkal gazdagította az olyan néző ismereteit, akinek nem volt alkalma utazni. Holott az utazási filmek ennek a tömegnek a szükségleteit tartoznának mindenekelőtt kielégíteni.

Néhány kisebb produkció után két nemrégiben bemutatott nagyobb filmben mutatkozott meg ennek a filmműfajnak az igazi karaktere. S az, hogy miután tényleges szükségletet elégítenek ki, a közönség majdnem szivesebben fogadja őket, mint a művészi filmeket. A két film, „Afrika csodavilága” és „V a r s ó-S a n g h a i”, majdnem száz százalékig megfelelt az utazási film követelményeinek.

Az „Afrika csodavilága”, a Citroén-gyár reklámfilmje volt, az általa készített tankok teljesítőképességéről, amely tankok végigjárják Afrikát. Ez azonban mit sem von le a film művészi és tudományos értékeiből. A rendező, illetve az operatőr, az expedíció utján meglátta Afrika geografiájának és lakosságának a karakterisztikumait. Pompásan fotografált képekben vonult el előttünk egy földrész minden sajátossága, amelynek sok elevenséget és ritmust kölcsönöztek a képek közé ügyesen beiktatott, lassított és rendes táncfelvételek.

A „Varsó-Sanghai” című filmnek Kina mai forrongása adott perspektivikus aktualitást. Habár ez kevésbé volt olyan filmszerű, mint a másik. Amellett tárgyában gondosan kerülte a közönséget most legjobban érdeklő politikai vonatkozásokat. Általában a politikai cenzurának a kontárkodása mindenütt meglátszik rajta. S mégis, sok olyan momentumról lebbentette fel a fátylat, amit eddig sűrű homály fedett. Közelebb vitte az itteni nézőt Kínához s a kinai lakosság nyomorult életviszonyainak és az idegen városrészek jólétének szimultán bemutatásával például akaratlanul is feltárta a mai kinai események szociális mozgatóerőit.

Valószinű, hogy a filmen a mai kinai események teljes egészükben szerepelnek. S éppen ez adja meg a film jelentőségét. Egy keskeny szallagra rögzíteni a távoli élet szinét, izét, soha vissza nem térő történelmi pillanatait, amelyeket később csak a fantázia rekonstruálhatott volna, csodálatos lehetőségei a kor legnagyszerűbb technikai megnyilvánulásának, a filmnek. Amely, a politikai rövidlátás béklyozó sulya alatt is rendületlen végzi a maga hivatását: konkrét képet alakit ki a világról a tömegek lelkében s közelviszi egymáshoz északot délhez, keletet nyugathoz. (Budapest)