Nemcsak jogos, de szerencsés kísérlet is volt Schweglernek majdnem száz évvel ezelőtt írt s tizenöt éve magyarra fordított könyve után magyarul magyar munkában is megírni a filozófia történetét. Hogy Nagy József derekasan oldotta meg feladatát, azt nyilván mutatja a most megjelent második kiadás. Az olvasók alighanem együtt érezték a szerzővel, hogy a gondolat a világ legnagyobb hatalma, hogy küzdelem nélkül ez a gondolat sem alakúi és hogy a küzdelem legnagyobb hősei azok a filozófusok, akik „a világ egészének értelméért” bocsátkoztak küzdelembe, akik átengedték magukat a misztikus vágynak, hogy a dolgok lényegét megismerjék. Nagy József a hatalmas anyag áttekintésében szem előtt tartja ugyan Schwegler müvét, de a történeti összefüggések meglátásában és kidomborításában a maga útján jár és tovább is jut a német filozófusnál. Élénk, itt-ott népies nyelven, a nagy közönség mellett biztosan tanítványaira is gondolva, tehát propedeutikus céllal írja meg müvét. Az egymásba kapcsolódó, egymásután következő vagy egymásnak ellenmondó rendszerekbe teljesen beleéli magát, sub specie totalitatis, látja és láttatja meg a dolgokat. A filozófiában kissé járatos ember szemében néha aprólékosnak tűnik fel, de ha elgondoljuk, hogy egy magyar filozófus által magyar nyelven megírt filozófiatörténetnek tömegnevelő célja is van, akkor ezt az aprólékosságot is csak a javára írhatjuk. Nagy József meg tudja láttatni azt az örök értékű gondolatot, mely egy-egy korra, népre legjobban rávilágít: a dolgok elhatárolására törekvést a görög filozófiában; a keresztény filozófiának azt a sajátos törekvését, hogy az öntudatra ébredt ész erejével a hit igazságait igazolja; világunk autonomiájának hangsulyozását a modern filozófiában; észreveszi, hogy a szofisták racionális felfogása tulaj donképen az európai szellem győzelme az ázsiai deszpotizmus felett; meglátja, hogy Szókratesz két világ mesgyéjén áll: érzelmeiben a régi, hagyományos erkölcs hive, de öntudatosan akar élni s ebben a felvilágosodás gyermeke; észreveszi, hogy a cinizmus nem elmélet, csak életstilus, mellyel „a nyers természet tört be a kultúráit városba”; megvilágítja a Plato lelke előtt élő két világrendet, az örök létezés és az elmulás világrendjét és szerencsésen hozza összefüggésbe Nagy Sándor praktikus világbirodalmát Aristoteles theoretikus világbirodalmával; tudós kalauzként kísér bennünket a szerző az összeomlott antik világ romjaiból a keresztény világba és megmutatja, hogyan nyílik meg a természet végtelensége az új ember bámuló szemei előtt, hogyan bontakoznak ki előtte az új vallás, új politika, egyszóval az új világnézet körvonalai. Az angol morálfilozófusoknak, a német s főleg a francia felvilágosodásnak jól átgondolt rajzát adja s jó hogy néha megvilágító gondolatok idézésével is jobban aláfesti mondanivalóit. Kant filozófiájának örvénylő mélységein is szerencsésen átsegíti az olvasót, Comte, Bergson jellemzésében már kissé szűkszavúbb.

Nagy József a tárgyát szerető tudós szubjektív odaadásával és objektív megértésével írja művét s így annál inkább rá kell mutatnunk arra a részletre, melyben ez a kétféle érzület nem tudott kellőképen egyensúlyozódni. Plato kommunizmusát összehasonlítván Marxéval, többek közt így ír: „Plato kommunizmusa lemondás a nagy egész érdekében, Marxé erőszak a részek nagyobb élvezete kedvéért.” „Marx a qantitativ mechanizáció szemszögéből nézi az embert, akinek a qualitása őt nem érdekli. Holott az igazi szocializmus, mely nem az egyént, de a közt, a társadalmat tartja értékesnek, az a platonizmus. Az individualista alapról nőtt marxizmus az ál-szocializmus. Itt a szakszervezeti vezetők kedvéért van minden.” Nagy József nem titkolja könyvében, hogy az idealizmus ismeretelméleti és etikai rendszereihez áll a legközelebb, de ha ez így is van, ez csak a saját szemében mentheti, a mi szemünkben nem, ezeket a meglepő állításokat, két merőben különböző világ két nagy gondolkodójának ilyen tendenciózus összehasonlítását, nem is szólva arról a tarthatatlan meghatározásról, mely szerint „az igazi szocializmus a platonizmus”. Ugy Plato mint Marx elméletei a maguk korának talajában gyökereznek és koruk viszonyától nem választhatók el. Azt állítani pedig, hogy egy az egész világot átható mozgalomban „a vezetők kedvéért van minden”, túlságosan nyíltan magánviseli a naiv politikai elfogultság izét.

Rá kellett mutatni a tartalmas könyvnek erre a nagyobb „szubjektív kilengésére” abban a gondolatban, hogy a harmadik kiadást nem fogja ez a diszharmónia megzavarni. (Budapest)

* Nagy József: A filozófia története. Budapest, 1927. Pantheon kiadás.