Igen: mi is egy véleményen vagyunk a már három számban megjelent budapesti folyóirat szerkesztőivel. Mi is azt hisszük, hogy új életre, új emberekre, új stílusra van szükség. Mi is sokszor kimondtuk a keserű szavakat: „nálunk sokszor vétek fiatalnak, erősnek, tehetségesnek lenni´. Mi is halálos komolysággal érezzük, hogy a „kétségbeejtő kontraszelekció korszakát éljük, — de ha az „Uj Élet”, a magát nemzetpolitikai szemlének nevező folyóirat csakugyan oly komolyan keresi az élet új célját, új tartalmát, ennek nemcsak a szerkesztők vallomásaiban kellene meglátszani, hanem a cikkeiben is. ízelítőnek két cikkről számolunk be. A magyar girondistákról ír dr. Veis István. Az új élet mutatott vágyával kezdi cikkét s a mea culpázáson folytatja: mennyi bajt okozott a régi munkapárt korrupciója, a földbirtok egyenetlen megoszlása. Ámde dr. Veis István szerint volt nekünk egy pártunk, a magyar girondisták pártja, a harmadik Magyarország, — amely meg akarta menteni az országot. Kiindulási pontja ingatag volt (idegenkedés a zsidókat favorizáló munkapárttal és a felforgatásra törekvő Jászitól) és egyetlen pozitiv eredménye: a keresztény sajtó, melynek megteremtésében oroszlánrésze volt egy „nagy érdemekkel biró szerzetesnek és a keresztény politika máig is legjellegzetesebb képviselőjének”. „A girondisták csoportja — mondja dr. Veis István — a Hadik kombinációt segítette elő, jóllehet voltak köztük olyanok, kik azt állították, hogy Károlyi Mihályt kellene kormányra emelni, — hogy őt használják fel a forradalmi mozgalmak leverésére”. Hogy a forradalom ellenszere a reform, arra se a girondisták, se dr. Veis István nem gondolt... Kétségbeejtő naivitás volt e mozgalom is s ennek a felidézése is... Jó a multat felidézni, de csak ha tanulhatunk belőle... Egy másik cikk — Kapunyitás előtt — szintén minden rosszat elmond a régi munkapártról — hogy végül a régi munkapártot öszszeabroncsoló kormányelnököt lássa az egyedül posszibilis államférfiunak... Megállapítani, hogy az általános választójog Poincaréval, Herriot-tal, Macdonalddal „nem sülyesztette” a parlamentek szinvonalát és visszasírni az ébredők kibukott kis gárdáját, magyar öncélúságról írni, Ady Endre próféciás magyarságáról vallomást tenni s más lapon Mussolini „megtisztelő”rokonszenvéről beszámolni — az őszinteség teljes hiányára mutat. A kecske és a káposzta elméletével nem lehet az utakat a jövő felé egyengetni. Uj életet — félpolitikusok sohasem fognak teremteni. – (r.)